A SZETA Eger Alapítvány szervezésében szomolyai és egri roma diákok látogattak el a Roma Sajtóközpontnak helyet adó közösségi házba, ahol megtekintették a RomaPlay youtube csatornánk stúdióját is, és kipróbálták, milyen érzés mikrofon elé ülni. A játékosnak szánt próba hamar mély, gondolatébresztő beszélgetéssé alakult: a fiatalok saját tapasztalataikról, a kultúra változásáról és az iskolai egyenlőtlenségekről beszélgettek.
A roma kultúra eltűnéséről a 15 éves Váradi Noel és a vele egykorú Balogh Vanessza beszélgetett. Szerintük a fiatalok ma már nem ápolják a hagyományokat úgy, mint régen: eltűntek a közös táncok, lakodalmak, és a közösségi élet helyét átvette a telefon és az internet. Ugyanakkor mindketten hisznek abban, hogy a hagyomány újra életre kelthető – akár a közösségi médián keresztül, ha a fiatalok megtanulják, hogyan lehet büszkén és modern módon továbbvinni a roma kultúrát.
A második beszélgetésben az érettségire készülő, 17 éves Balogh Anett és a még általánosba járó, mérnöknek készülő Csóka Sándor vitatták meg, hogy a roma gyerekek mennyire kapnak egyenlő esélyt az iskolában. Anett gyerekkorában egy hevesi falu szegregált iskolájában tanult, ahol a tanárok gyakran lemondtak a roma diákokról, nem segítették őket, és emiatt sokan lemaradtak. Sándor ezzel szemben azt mondta, az ő sulijában támogatják a tanulókat, a tehetséges diákokat pedig bátorítják és versenyekre küldik. A különbség élesen megmutatta, mennyire eltérő feltételeket teremtenek az iskolák még ma is – attól függően, hol tanul valaki.
A harmadik beszélgetésben Csóka Sándor mellé iskolatársa, a 14 éves Farkas Áron ült be, és az RSK által 10 éve alapított Aranypánt-díj kapcsán arról beszélgettek, miért fontos, hogy a romák teljesítményét is elismerjék. A diákok szerint ezek díjak segítenek abban, hogy a romák is lássák: mi is ugyanolyan értékesek vagyunk, mint bárki más az országban. A diákok abban is egyetértettek, hogy a díjak önmagukban nem szüntetik meg az előítéleteket, de megmutathatják a többségieknek is, hogy a romák részei a magyar társadalomnak.
A rövid próbafelvételek végül nemcsak médiaismereti gyakorlatként szolgáltak, hanem egyfajta tükörként is: a gyerekek bátran, őszintén és éretten beszéltek olyan kérdésekről, amelyekről a felnőttek is gyakran hallgatnak.