Korábban a Mi Hazánk Mozgalom, most pedig a Jobbik Magyarországért Mozgalom is felvetette, hogy Magyarországon iskolai végzettséghez kössék a szavazáson való részvételt. Az szavazhasson, aki minimum alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, vagyis sikeresen befejezte az általános iskolai tanulmányait.
A modern, demokratikus választási rendszereket három meghatározó dolog jellemzi: általános, titkos és egyenlő. Mit is jelentenek ezek a kifejezések a szavazás vonatkozásában? Általános, tehát minden 18. életévét betöltött személy, függetlenül a nemétől, iskolai végzettségétől, gazdasági és társadalmi helyzetétől, részt vehet a választáson, tehát szavazhat. A titkos azt jelenti, hogy mindenkinek a magánügye, hogy kire adja a voksát, vagyis senkinek nem kell elmondani, beszámolnia arról, hogy kire és miért szavazott. Az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenki szavazata ugyanannyit ér.
Ennek a demokratikus szavazási rendszernek a radikális átalakítását szeretné a Mi Hazánk és a Jobbik most megváltoztatni. Egyébiránt szomorú tény, hogy a 2022-es választás során az ellenzéki érzelmű szavazók, s olykor még nagyobb hatással bíró közgondolkodók is elkezdtek lamentálni arról, hogy talán érdemes lenne végzettségi cenzushoz kötni a választáson való részvételt. A két párt ezen felvetésének nyilvánvaló módon van egy szegény-, de még inkább cigányellenes éle. A Jobbik Facebookon közzétett posztja is erre utal.
Picit távolodjunk el ezektől a választási rendszer átalakítását óhajtó elképzelésektől, s nézzük meg az adatokat.
Alig van 8 általánossal rendelkező szavazó
A Központi Statisztikai Hivatal 2024-es adatai szerint közel 70 ezer ember él az országban, aki nem rendelkezik alapfokú végzettséggel. Tény, hogy ez nem alacsony létszám, de nem is túl magas: nem éri el a választásra jogosult állampolgárok (kb. 8,2 millió fő) 1%-át.
Tény, hogy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező személyek társadalmi, munkaerő-piaci, gazdasági és szociális helyzete – az ide vonatkozó kutatások szerint – nagyon rossz. Állandó pénzügyi, egzisztenciális krízis jellemzi a mindennapi életüket, a depriváció, vagyis a megfosztottság különböző formáit szenvedik el.
Nézzük meg a társadalom alsó szegmenseibe tartozó választók információkhoz való hozzáférési esélyeit. Itt is jelentkezik a fentebb említett megfosztottság. Aki szegénységben él, sokkal kevésbé fér hozzá lényegi információkhoz, ezáltal sokkal kiszolgáltatottabb például a propagandának, hiszen többségük olyan médiatermékeket fogyaszt (TV, rádió), ahonnan szó szerint rájuk szakad a meggörbített valóság.
Mindenhol a regnáló hatalmat támogatják a legkiszolgáltatottabb választók
A politikatudományi kutatások szerint a szegénységben élő társadalmi rétegek közel fele nem vesz részt a szavazáson, vagyis politikai értelemben inaktívak. Motiválatlanok, hiszen a megélt tapasztalatuk az, hogy az életük választásról választásra semmit sem változik. Sőt, bizonyos esetekben még romlik is. (Ajánljuk legutóbbi videónkat, ahol egy mélyszegénységben élő családfőt kérdeztünk, hogyan élik meg a karácsonyt és mi a jövőképük.)
A szavazáson részt vevő szegények korábban a nagy átlag szavazói mintázatát mutatták, vagyis nagyjából egyenlő arányban voksoltak mind az aktuális kormányra, mind az ellenzéki pártokra. Tény azonban az is, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai sok esetben inkább a regnáló hatalmat támogatják a szavazataikkal, mert zsigerből mindig a biztosra voksolnak, akkor is, ha az rossz, mert nem tudhatják, mit hoz a jövő. Ez utóbbi választói magatartás 2010 után megerősödni látszik, vagyis a szegények többsége a regnáló kormányokra adta a voksát.
Mindez nem írható csupán a szavazói Stockholm-szindrómára, mert – főleg 2020 előtt – sokan részben a közmunkaprogram révén valóban tartósabb és kiszámíthatóbb jövedelemhez jutottak. Emellett – a világgazdasági konjunkturális hatások okán is – rengeteg munkanélkülit szívott fel a gyáripar és az építőipar.
Ráadásul a közmunkaprogram a helyi hatalomnak ki is szolgáltatja az embereket. Számos adat van arra, hogy a közmunkaprogramot zsarolási potenciálként használják választások idején: a hatalmon lévők a polgármestereket fogják („Ha nem hozod a számokat, nem lesz közmunkaprogram, pályázat stb.”), akik pedig a választókat kényszerítik rá a jó irányba történő ikszelésre.
A szélsőjobb megint a „cigánykártyát” vette elő
Nem nehéz arra következtetni, hogy a Mi Hazánk és Jobbik felvetése leginkább politikai hangulatkeltés. Közeledik a 2026-os választás, és egyelőre két nagyszereplő – a FIDESZ és a TISZA – van a páston. A többiek epizódisták. Ebből a szerepkörből kell a legtöbbet kihozni, és úgy tűnik, mindkét párt a régi lemezt teszi fel. Érdemi javaslataik nem lévén, a bevált rasszista recepthez nyúlnak. Tudják, hogy a társadalom egy jelentősebb része jobb és baloldalon egyaránt kifejezetten jól rezonál a burkolt vagy éppen a nyílt cigányellenes szólamokra. Úgy tűnik, hogy a Mi Hazánknál marad az újnyilas tempó, míg a Jobbiknak elege lett a cukiskodásból, s visszanáculnak. Hogy kinek és mennyit hoz mindez a politikai konyhájára, az majd 2026 áprilisában derül ki.
Szegedi Dezső / RSK