Életkorát kifogásolták, egy roma népdal előadását pedig szerinte problémaként kezelték a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijén. Farkas Franciska díjnyertes színész három fordulón vett részt, egyszer sikerrel fellebbezett, végül mégsem került be az idén induló nemzetiségi kultúrák specializációra. Tapasztalatairól videóban számolt be.
„Farkas Franciska vagyok, 41 éves, roma származású, diploma nélküli színész” – kezdi beszámolóját. A megfogalmazás a színészdiploma hiányára utal: Franciska szociális munkásként és drámapedagógusként is tanult, utóbbi képzését 2017-ben fejezte be. Színészi pályáját formális egyetemi képzés nélkül építette fel.
Első filmes főszerepét 2014-ben kapta a Viktória – A zürichi expressz című svájci–magyar alkotásban. Alakításáért a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját vehette át, miközben saját elmondása szerint még bolti eladóként dolgozott. Az HBO Aranyélet című sorozatának két évadában Oszit alakította, ezért 2017-ben elnyerte a Televíziós Újságírók Díját a legjobb mellékszereplő kategóriában. Pályáján szerepelt a Brazilok, az Örök tél, a Háromezer számozott darab, a Mellékszereplők, A másik érintése és a Borotvaélen táncolva című filmekben, valamint az Apatigris, A Nagy Fehér Főnök és a Cella – Letöltendő élet sorozatokban is. Színházban a Független Színház Magyarország, a Tudás Hatalom csoport és több hazai, német, illetve osztrák társulat előadásaiban dolgozott. Saját esteket írt, rendezett és adott elő. Szakmai pályájáról a Roma Heroes adatbázisa közöl részletes összefoglalót.
Legújabb nemzetközi munkái közé tartozik Ivan Ostrochovský Only Beautiful Things to Look At című szlovák–cseh–magyar koprodukciója, amely a roma nők egykori csehszlovákiai kényszersterilizációját dolgozza fel. A Farkas Franciska szereplésével készült alkotás 2026-ban elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének díját a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon. A film a tervek szerint 2027 első felében kerül a magyar mozikba.
Korhatár nélkül hirdették meg a képzést
Farkas Franciska elmondása szerint régóta szerette volna egyetemi színészképzéssel kiegészíteni a szakmai tapasztalatát. Amikor az SZFE 2026 februárjában meghirdette a nemzetiségi kultúrák specializációt, először azt tisztázta a tanulmányi osztállyal, jelentkezhet-e 41 évesen. A képzés hivatalos tájékoztatója felső korhatárt nem említ.
Az egyetem felvételi oldalán szereplő információk szerint a nappali munkarendű, tíz féléves képzés horvát, német, romani, szerb és szlovák nemzetiségi irányt kínál. A felvételi három fordulóból áll, az osztályvezetők Pataki András és Rusz Milán.
Franciska az első forduló végén szembesült először az életkorára vonatkozó kifogással. Beszámolója szerint Pataki András azt kérdezte tőle, hogyan fogja „felnőtt emberként” elvégezni az ötéves képzést. A színész ennek ellenére továbbjutott. Úgy gondolta, ezzel lezárult az életkoráról szóló vita, és a következő rostán már kizárólag a teljesítményét vizsgálják. A második forduló végén azonban ismét külön beszélgetésre hívták.
„Öreg vagyok. Nyilván. Nem gondoltam át. Menjek inkább másik szakra. Ez egy hirtelen ötlet” – foglalta össze a neki felsorolt kifogásokat. Állítása szerint a bizottság tagjai közben azt is közölték vele, hogy teljesítménye „bőven meghaladja az elvárásokat”. A második forduló után elutasító levelet kapott. Fellebbezett a döntés ellen, jogorvoslati kérelmének pedig helyt adtak, így részt vehetett a többnapos harmadik rostán.
„Na nem baj, ez nem baj”
A harmadik forduló hangulatát Farkas több konkrét történettel érzékeltette. Elmondása szerint egy roma népdalt adott elő a romani specializáció felvételijén, amire az egyik tanár úgy reagált: „Hallom, roma stílust hoztál. Na nem baj, ez nem baj.” Amikor visszakérdezett, miért jelentene problémát a roma stílus egy roma nemzetiségi képzésen, állítása szerint azt a választ kapta: „Bennem is van roma, csak nem látszik, de ebből inkább csináljunk valami mást.”
A felvételizőknek egy másik feladat során saját nemzetiségüktől eltérő nyelvű dalt kellett választaniuk, amelyből Rusz Milán rendezett rövid jelenetet. Farkas szerint egy német dal előadásába náci karlendítés került. Ezt sztereotip és kirekesztő rendezői megoldásnak nevezte. Beszámolójában egy fiatal, húsz év körüli jelentkező esetét is felidézte. Állítása szerint Pataki András a lány teljesítményét azzal értékelte: „Ebből a kurvából is jó feleség lesz.” Farkas úgy fogalmazott, ez a mondat jól mutatja azt a megalázó, hierarchikus hangnemet, amely hosszú ideje jelen van a színházi világban. Kifogásolta azt is, hogy az utolsó fordulóban olyan jelentkezők csatlakoztak a csoporthoz, akik eredetileg más specializációra adták be a jelentkezésüket, és az első két rostán sem vettek részt velük. Elmondása szerint ezek a jelentkezők egy kivétellel mind bekerültek a nemzetiségi képzésre. A tizennégy felvételizőből végül tizenkettőt vettek fel. Farkas Franciska a két elutasított jelentkező egyike lett.
A változáshoz el kell mondani ezeket a történeteket
A színész hangsúlyozta: tapasztalatait azért osztotta meg, mert a kulturális és felsőoktatási rendszer átalakításához ismerni kell azokat a visszaéléseket és megalázó helyzeteket, amelyek az elmúlt években érték a szakma szereplőit. „Egy nemzetiségi specializációként meghirdetett szakon, ahol nincs korhatár, nem oké, hogy problémát jelent a kor. Nem oké, hogy azt mondják, baj lehet abból, ha cigány stílusú népdal hangzik el. Nem oké, hogy sztereotip és kirekesztő elemeket rendez a tanár. És nem oké, hogy lekurvázzunk egy fiatal diáklányt elismerésként” – fogalmazott. Farkas Franciska szerint most lehetőség nyílhat egy szakmaibb, igazságosabb és emberségesebb színházi, filmes és felsőoktatási rendszer kialakítására. Ehhez szerinte azoknak is meg kell szólalniuk, akik korábban igazságtalanságot, kiszolgáltatottságot vagy megaláztatást éltek át. „Ha mi magunk is elmondjuk a saját történeteinket, felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy ez nincs rendben” – zárta videóját.
Kadét Ernő / RSK