László Mária 1909-ben született Nagykátán egy viszonylagos jólétben élő cigány család gyermekeként. Már fiatalon megmutatkozott rendkívüli szervezőkészsége és elhivatottsága a közösségi munka iránt. Újságíróként kezdte pályafutását, és már a harmincas években részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. Élete azonban nem az asszimilációról szólt: László Mária sosem szakadt el a cigány közösségtől, és egész életében az ő érdekeikért küzdött.
Az 1930-as években még az akkori szélsőjobbos Magyarországon is nagy bátorsággal szervezett tüntetéseket a kiszolgáltatott cigány közösségek érdekében, ami miatt rövid időre le is tartóztatták.
A háború után László Mária a Gresham Palotában dolgozott, de továbbra is kereste a lehetőségeket, hogy segítsen a cigányságon. 1957-ben megalakult a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége (MCKSZ), amelynek Mária volt az egyik motorja. Páratlan energiával vetette bele magát a munkába: másfél év alatt megszervezett 14 cigány termelőszövetkezetet, beiskolázási kampányokat indított roma gyerekek számára, és felkarolta a Rajkó Zenekart. Munkájának köszönhetően több száz roma munkavállalót helyeztek el különböző munkahelyeken, és cigány folklórcsoportokat alapítottak.
László Mária nemcsak a romák munkaügyi helyzetének javításán dolgozott, hanem felhívta a figyelmet a cigány közösségeket sújtó szegénységre és kirekesztésre is. Küzdött a megalázó „fekete igazolványok” ellen, amelyeket több tízezer cigánynak állítottak ki, és szembeszállt a diszkriminációval.
Mária munkájának hatása óriási volt, de 1959-ben politikai okokból elmozdították pozíciójából. Az MCKSZ még két évig működött, de 1961-ben a pártvezetés megszüntette, mondván, hogy a szövetség „téves elvi alapokon dolgozott”. László Mária később a Magyar Postánál dolgozott, és onnan ment nyugdíjba.
Bár sokan nem ismerik a nevét, László Mária példamutató életútja ma is inspirációt jelenthet. Az első roma értelmiségi nőként minden energiáját és tehetségét a cigányság ügyének szentelte, még a legsötétebb diktatúrában is. 1989-ben hunyt el, de munkássága örökre nyomot hagyott a magyarországi romák történetében.