Orbán Viktor szombati tusványosi beszéde új megvilágításba helyezte a választási vereség óta útkeresésben lévő Fidesz dilemmáját: visszafordul-e a polgári közép felé, vagy tovább halad azon a szélsőjobboldali úton, amely már régóta politikájának szerves része.
Az április 12-i veresége óta útkeresésben van a Fidesz. Mindez Orbán Viktor bukott miniszterelnök, valamint a párt meghatározó politikusainak megnyilatkozásaiból is kiolvasható. Az útelágazás, amelyhez a Fidesz elért, a nyilatkozatok alapján két irányba vezethet. Az egyik vissza a polgári középhez, a másik a szélsőjobboldal felé.
A politikát és a közéleti történéseket nagykanállal habzsoló állampolgárok, valamint a független elemzők egy része szerint a Fidesz–KDNP már régóta, lassan, de biztosan a szélsőjobboldali térfélre sodródott. Ha nem is kronológiai sorrendben, vizsgáljunk meg néhány tényt.
Nagyon sokan úgy ítélik meg, hogy az úgynevezett, Soros György elleni kampánynak érzékelhetően volt egy antiszemita éle. Gondoljunk csak a visszataszító óriásplakátokra, valamint a Combino villamosok padlóján elhelyezett matricákra. Haladjunk tovább. A Szabadság téren felállított, a német megszállás áldozatainak emlékműve sem a múlttal való őszinte szembenézésről szólt. Épp ellenkezőleg: finoman szólva is a hárításról és a maszatolásról, sarkosabban fogalmazva pedig egyértelmű történelemhamisításról.
A 2015-ben kezdődött, a zsigeri és primer emberi félelmekre építő menekültellenes kampány is ékes bizonyítéka volt annak, hogy a Fidesz–KDNP pártszövetség a hatalom megtartása érdekében minden nemtelen eszközt felhasznál. Már akkoriban is számos elemzés szólt arról, hogy az akkori kormány fontos témákat vett át a Mi Hazánk Mozgalomtól. Tehát jobbról előzte a nyíltan szélsőjobboldali pártot.
2019 és 2020 fordulóján, amikor mind a Soros-, mind a menekültellenes kampány kifulladni látszott, már be volt tárazva egy, a romák ellen hergelő kommunikációs kampány. Az úgynevezett „börtönbiznisz” kifejezést használva a cigánybűnözés ócska toposzával kívánták triggerelni a társadalom erre fogékony részét. A gyöngyöspatai iskolai szegregációs per áldozatainak megítélt pénzbeli kártérítés kapcsán maga Orbán Viktor fejtette ki epés gondolatait, és felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy „munka nélkül lehet pénzt keresni”. Ezt a kampányt a COVID–19-világjárvány elmosta, így nem tudott szárba szökkenni.
A 2022 februárjában Ukrajna ellen indított orosz háború kapcsán az Orbán-kormány nyílt és undorító gyűlöletcunamit indított az ukrán kormány ellen. Ezzel is nyíltan az agresszor mellé állt.
A véglegesnek tűnő szélsőjobboldali besorolást a Patrióták Európáért elnevezésű európai parlamenti frakció megalapítása tette teljessé. E frakcióba csak olyan politikai pártok kerültek, amelyek saját hazájukban szélsőjobboldalinak, a legtöbb esetben pedig a demokratikus többség számára vállalhatatlannak minősülnek. A Fidesz–KDNP ettől kezdve nyíltan felvállalta szélsőjobboldali politikai elköteleződését.
A fenti tények alapján megállapítható, hogy a szélsőjobboldali gondolat már a Fidesz politikai gondolatrendszerének szerves része; a párt messze túl van a vele való puszta kacérkodáson. Erre utalt a minap a 444-nek nyilatkozó Semjén Zsolt, a KDNP elnöke is, aki világpolitikai okokkal magyarázta, hogy pártszövetségük a jobboldal szélére sodródott.
Nagyon beszédes volt Orbán vereség utáni nyilatkozatainak egyike is. Ebben vidáman arról kvaterkázott Dopemannel, hogy a Nemzeti Sport mellett a másik igeforrása a nyíltan náci, gyűlöletkeltő és uszító Vadhajtások nevű internetes portál, amely mögött a Fidesz hasznos idiótája, Bede Zsolt áll. Rá még visszatérünk.
A 444 szintén interjút készített Németh Zsolttal, a Fidesz atlantista szárnyához tartozó meghatározó politikusával. Ő arról beszélt, hogy éppen most győzködik Orbán Viktort: forduljon vissza a polgári közép irányába. Az interjút követően a már fent említett Bede Zsolt Németh Zsoltot nemes egyszerűséggel a „kurva anyjába” küldte el.
Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója pedig úgy nyilatkozott, hogy Orbán Viktor azt mondta: „ő már nem forgolódik se felet, se egészet”.
Maga Orbán a szombaton elhangzott tusványosi beszédében arról beszélt, hogy egy széles társadalmi közösséget kell megszólítaniuk. Ha jól értjük, ebbe a széles társadalmi közösségbe a szélsőjobbos igényeket támasztó szavazók is beleférnek.
A Fidesz meghatározó politikusai közül most sokan beszélnek erről az útkeresésről. A probléma csupán az, hogy a Fidesz már rég a szélsőjobboldali térfélen tartózkodik. Ehhez társul, hogy szinte mindenki választásmatematikai okokkal magyarázza, miért kell a polgári közép irányába visszasorolni: a jobbszélen ott a Mi Hazánk Mozgalom, így nem jön ki a matek a szavazatmaximalizáláshoz.
A legfájóbb és legmegdöbbentőbb azonban az, hogy szinte senki nem arról beszél: elvi és értékalapon kell visszatalálni középre. Szinte senkitől sem halljuk, hogy a szélsőjobboldali politizálás vállalhatatlan, olyan vörös vonal, amelynek átlépése megengedhetetlen egy demokratikus konzervatív eszméket és értékrendet valló politikai közösség számára.
Szegedi Dezső / RSK