Az ádvent áldott, szent időszakában vagyunk. Ilyenkor egyszerre válik minden felfokozottabbá és csendesebbé. A lelkünkben felgyulladnak a közeledő karácsony meghitt fényecskéi, miközben izzadtan és kissé ingerülten, de annál nagyobb lelkesedetséggel bolyongunk üzletről, üzletre lehetséges ajándékok után kutatva. Legalább is a szerencsések. Mindazok, akik ezt megtehetik, akinek van erre pénze. Tudjuk, hogy sokaknak nemhogy ajándékra, de még tüzelőfára sem jut. Nemhogy az ünnepi időszakban, de még szürke hétköznapokon sem. Azonban mindezekről később fogunk bővebben szólani. Arról is ejtünk majd néhány bővített mondatot, hogy az ellenzéki véleményvezérek, másod és harmadrendű politikusok, hogyan háborodtak fel Gáspár Evelin politikai influenszerkedésén. Előtte azonban még néhány szomorú kötelességünknek kell, hogy eleget tegyünk. Ez itt a Roma Ecet – az RSK heti fanyar hírösszefoglalója.
Felháborító esetről vagyunk kénytelenek írni. Nem szívesen tesszük ezt, azonban az áldozatokkal való elemi szolidaritás, a becsület és tisztesség ezt kívánja meg.
Igen, a Szőlő utca. Pontosabban mindazon szörnyűségek, amelyek ebben az utcában található intézményben megtörténtek: szexuális abúzus, fizikai és lelki bántalmazás, prostitúcióra kényszerítés, s ki tudja még mi minden más, gyomorforgató dolog. A héten napvilágot látott, bántalmazásokról szóló videókat jóérzésű ember nem tudja végignézni. A felvételeken nem nevelőket, pedagógusokat látunk, hanem kontrollvesztett smasszerokat és szadista smasszerokat. A közzétett videókból kiderül, hogy a Szőlő utcai nevelők egy részénél a primer erőszak, a fiatalok megalázása volt a a “javító” szándékkal alkalmazott pedagógiai-, nevelési módszer. Társuk bántalmazását és a megalázását szemtanuként néző fiatalok reakciójából, metakommunikációjából az is egyértelművé válik, hogy a Szőlő utcában ez volt az intézményi “kultúra” és a “normál” ügymenet.
Tisztelt olvasóink keserű szájízzel kell kimondanunk, hogy ez az igazi pokoli lecke. Ezt a történetet nem hollywoodi forgatókönyvírók vetették papírra, hanem haramiák és sátánfajzatok lelkéből pattant ki, s valósult meg. Sok gyermek és fiatal esett áldozatul ennek a gyomorforgató emberi kegyetlenségnek. Ezekben a napokban milliókban tolulnak fel a legalapvetőbb kérdések: mindezek hogyan és miképpen történhettek meg, a rend, a család- és gyermekvédelem Isten által felkent mintaországában? Ezek az elborzasztó ocsmányságok miképpen maradhattak titokban? Keressük a válaszokat, de egyelőre csak a döbbenet van. A néma csönd és a félelemtől megdermedt arcon lecsorgó könnycseppek. Gulyás Gergely miniszteren és Vitályos Eszter szóvivő társán nem véltük felfedezni az elemi döbbenetet és felháborodást. Holott Ők is, mint a kormány megannyi tagja, annyira szívükön viselik a magyar gyermekek, nők és a családok biztonságát és jólétét, hogy ha tehetnék, lefóliáznák az egész országot. A két nemes lelkű szóvivő nem a szolidaritás hangján szólalt meg. Ezzel szemben gusztustalan relativizálásba, áldozathibáztatásba kezdtek. Gulyás miniszter szenvtelen precizitással mondta el, nyilván a miheztartás végett, hogy a Szőlő utcai fiatalok nem ma született bárányok, hanem egytől-egyig megátalkodott, feketeöves, némelyikük pedig vérszomjas bűnöző. Mintegy azt sugalmazva, hogy igazából megérdemlik a sorsukat: az elszenvedett abúzust, a bántalmazást. Ezen szavak hallatán – előre is elnézést kérünk az ünnepi időszakhoz egyáltalán nem illő kifejezésért – okádhatnékunk támad. A hírek szerint 10 évig nyomoztak a Szőlő utcai esetben míg letartóztatták Juhász Péter Pált. A nyomozás ideje alatt válon veregették, megdicsérték, kitüntették. Kovács-Buna Károly pszichológust, gyakorló szadistát, éppen szadista módszerei miatt elbocsátották, majd “érdemei elismerése” mellett visszavették, megbízott intézményvezetői pozícióba helyezték. Vajon kik, miért?
A most nyilvánosságra került, belső kamerarendszer által rögzített felvételek kb. fél éve a rendőrség birtokában vannak. Ennek ellenére nem történt semmi. Egy normálisan működő országban ilyenkor nem csak letartóztatások történnek, hanem lemondások is. Az érintett döntéshozók, de mindenekelőtt a szakmai felügyeletet ellátó miniszter már régen nincs a helyén. Pintér “nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket” Sándor még hivatalában van.
Tisztelt 15 éve kormányzó álszent hölgyek és urak! Jelezni szeretnénk – s tudjuk, hogy az már régen rossz, hogy ezt kell tennünk – most van igazán ideje a felháborodásnak. Nem a hazájukat védő ukrán embereken és azok elnökén, s nem is a brüsszeli bürokratákon, s végképp nem a közel 100 éves Soros Györgyön kell felháborodni, s mindezekkel kapcsolatban lelket és tudatot mérgező álhíreket gyártani, lejárató propagandát folytatni. Az RSK szerkesztősége finoman jelezni kívánja,hogy most van igazán oka és ideje a keresztény erkölcsiség, a Jézusi szeretet kimutatásának, az áldozatokkal való szolidaritásnak.
S nem a közelgő ünnep, hanem az emberiesség okán.
Nagy István agrárminiszter a héten jelentette be, hogy idén is 5 milliárd forint jut majd a szociális tűzifa-programra. Ez jó hír, hisz minden, a rászorulók számára nyújtott támogatásnak őszintén tudunk örülni. Az örömünkben azonban némi üröm vegyül, ugyanis a kormány 2019-ben is ugyanennyi adófizetői pénzt fordított erre a programra. Azóta sokat változott az élet, s drámai módon megnőttek a létfenntartás költségei. Éveken át csúcs közeli infláció nehezítette az életünket, s ezzel összefüggésben pedig minden termék, így faáruk, valamint a tűzifa ára is jelentős mértékben emelkedett. Éppen ezért ésszerű lenne megemelni e támogatás költségkeretét is. Az RSK egy posztban e téma kapcsán bővebben kifejtette a véleményét, ezért most egy-két szempontra hívnánk fel a nyájas olvasóink figyelmét. Az RSK számításai szerint az 5 milliárdos keretből jó esetben 20-30 ezer család, a rászorulók kevesebb mint tizedének a részére lenne elegendő a segítség.
Amennyiben nincs normál tüzelőanyag, akkor mindenféle dolog belekerül a kályhába: ruha, cipő, műanyag flakon. Mérések igazolják, hogy azokban a térségekben, ahol magas a szegénységi ráta, a téli időszakban nagyon magas a levegő szennyezettsége. Csak jelezni kívánjuk a kormányzatnak, hogy a levegő szennyezettsége és egészségügyi ártalmak, s ezen belül a rákos megbetegedések kockázata között szoros összefüggés mutatkozik. Tudjuk, hogy a kormány az egész ökológiai válságot klíma-hisztinek tartja, mindazonáltal nem csak szociális, de környezeti és egészségvédelmi szempontból is ésszerű lenne megemelni a szociális-tűzifa keretét. Ha van tűzifa, nem került flakon a kályhába, s csökken a légszennyezettség is. Ennyire egyszerű. Amennyiben a költségkeret emelésének kiszámítása kapcsán Nagy István miniszternek segítségre lenne szüksége, tisztelettel javasoljuk, hogy keressen bennünket vagy a Habitat munkatársait.
Egy sor esztétikai kritikát meg tudunk fogalmazni azon műsorokkal kapcsolatban, amelyekben feltűnik Gáspár Evelin. Azonban Evelin semmivel sem viselkedik másképpen, mint a többi celebritás: sokak által nézett, de nem túl igényes műsorokban szerepel. Gáspár Evelint gyerekként ismerte meg az ország. Nem a saját, hanem a szülei döntése nyomán került be egy trash-realitybe. Tehát Evelin bizonyos tekintetben áldozat. Másrészt pedig, ha már ország látta őt felnőni, ezt a hátrányt előnnyé alakítva népszerűségi dobbantónak, brandépítő felületnek használja kereskedelmi és közösségi médiát. Csakhogy Evelin nem egy üresfejű híresség: egyetemi diplomákat szerzett, több nyelven felsőfokon beszél. Sok munkát tett abba, ahol most tart.
Szüleit lehet kritizálni médiaszerepük, politikai dörgölőzéseik, vagy akár a romákról kialakított médiakép torzítása miatt, de azt el kell ismerni, hogy mindkét gyereküket tanítatták, ami sok “celeb családról” nem mondható el.
Gáspár Evelin ráadásul nem Győzike. Ahogy a más esetekben oly érzékeny és toleráns véleményformálók mindig kijelentik, hogy ne ítéljünk meg valakit az ősei tetteiért, vélt valós hibáiért, úgy Gáspár Evelin is megérdemli a tiszta lapot. Természetesen lehet őt is kritizálni, de megalázni és dehumanizálni nem. Ádeventen innen és túl is.
Szegedi Dezső / RSK