Visszavonta önazonossági rendeletét Kiskunhalas önkormányzata, és az indoklás különösen beszédes: a városvezetés attól tartott, hogy a jogszabály miatt uniós forrásokat veszíthet. Ez azért fontos fejlemény, mert a helyi önazonosság védelmére hivatkozó rendeleteket a szakértők régóta úgy látják, hogy sok esetben a szegények és a romák kiszorításának eszközei lehetnek. A mostani halasi visszakozás azt jelzi, hogy a kitiltó logikának már nemcsak jogi, hanem pénzügyi ára is lehet.
Kiskunhalas képviselő-testülete február végén helyezte hatályon kívül a helyi önazonosság védelméről szóló, még 2025 novemberében elfogadott rendeletét. A döntés indokolása szerint a város nem azért hátrált meg, mert hibásnak tartaná a saját szabályozását, hanem azért, mert időközben maga az alapul szolgáló 2025. évi XLVIII. törvény is uniós jogi vizsgálat tárgyává vált. Az önkormányzat azt írta: a kialakult helyzet olyan jogi bizonytalanságot teremtett, amely közvetlenül veszélyeztetheti az uniós támogatásokhoz való hozzáférést, a támogatások felfüggesztése vagy megvonása pedig aránytalan hátrányt jelentene a város fejlesztése, intézményei és gazdasági stabilitása szempontjából.
Ez a magyarázat azért figyelemreméltó, mert ritkán fordul elő, hogy egy önkormányzat ilyen nyíltan kimondja: egy kirekesztő hatású rendelet fenntartása túl nagy politikai és anyagi kockázatot jelent. Kiskunhalas lényegében azt üzente, hogy amíg nincs egyértelmű válasz arra, összeegyeztethető-e ez a szabályozás az uniós joggal, az Alaptörvénnyel és az emberi méltóság követelményével, addig nem akarja tovább vállalni a következményeket. A döntés mögött a hivatalos indokolás szerint a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal tájékoztatása is szerepet játszott, amely arról értesítette a várost, hogy a rendeletek felülvizsgálata az uniós támogatások szempontjából is napirenden van.
A helyi önazonossági rendeletek mögött eredetileg a „településvédelem” nyelvezete állt: a helyi közösség hagyományainak, társadalmi rendjének, életformájának megőrzése. A gyakorlatban viszont sok településen ezek a szabályok a beköltözés megnehezítésére, a lakcímbejelentés korlátozására, az ingatlanszerzés szűrésére szolgálnak. A nyilvános példák között szerepeltek olyan feltételek, mint a betelepülési hozzájárulás, a biztosítotti jogviszony elvárása, a minimális lakóterület előírása vagy a „közösségi együttélésre” való hivatkozás. Ezek az eszközök papíron semlegesnek látszanak, a valóságban viszont különösen súlyosan érinthetik az alacsony jövedelmű családokat, köztük sok roma embert is.
Kiskunhalason ráadásul a politikai szándék korábban világosan ki is lett mondva. A BAON beszámolója szerint a polgármester tavaly arról írt, hogy olyan szabályozást akarnak, amellyel távol lehet tartani a várostól a „közösségben együtt élni nem tudó és nem akaró embereket”, és a rendeletet attól remélte eredményesnek, hogy sikerül vele kiszűrni a problémásnak tekintett beköltözőket.
Eközben a statisztikákban is látszik, hogy országosan megtorpant a kitiltó rendeeletek terjedése: 265 önkormányzat készitett eddig önazonossági rendeletet, de az utóbbi hetekben alig növekedett a számuk, kivéve borsodban, ahol már közel hatvan településen fogadtak el és van hatályban kitiltó rendelet.
Kiskunhalas esete azt mutatja, hogy a korábban magabiztosnak tűnő önkormányzatok is meghátrálhatnak, ha világossá válik: a rendeletek nem pusztán helyi politikai üzenetek, hanem komoly jogi és pénzügyi következményekkel járó döntések.
A helyzet pikantériája, hogy a kiskunhalasi visszavonás indoklásában említett Nemzeti Fejlesztési Központ ugyanahhoz a minisztériumhoz tartozik, amelyet Navracsics Tibor vezet. Ahhoz a tárcához, amely a törvényt társadalmi egyeztetésre bocsátotta, és ahhoz a politikushoz, aki annak parlamenti előadója volt. Navracsics korábban azt hangoztatta, hogy a jogszabály nem diszkriminatív és minden releváns szabálynak megfelel. Éppen ezért komoly kérdés, hogy a mostani fejlemény egy csendes hátralépés kezdete-e. Erre egyelőre nincs biztos válasz. Kérdéseinket megküldtük a minisztérium sajtóosztályának, válaszukat közölni fogjuk.
Kadét Ernő / RSK