Az önazonossági rendeletek elterjedése új szintet lépett Heves megyében: egymás közvetlen szomszédságában hét település fogadott el betelepülést korlátozó szabályokat. Fura egybeesés: e települések nemcsak egymással, hanem Heves városával is szomszédosok, szinte szabályos fél körívben veszik körül a várost. A helyszínen jártunk utána a jelenségnek.
A hét település – Átány, Erdőtelek, Tarnaszentmiklós, Tenk, Pély, Hevesvezekény és (a szolnok megyei) Jászivány – szinte szó szerint egymás mintájára hozta meg szabályait. A kép árnyalt: a rendeletekről sokan nem is tudnak, a szegénység és az elszigeteltség viszont mindenütt jelen van.
Erdőtelek: kemény feltételek, alacsony tájékozottság
A háromezer fős Erdőtelek központja rendezett, a községháza nemrég épülhetett, az utcán nagy a jövés-menés. Az autó és a bicikli mellett rengetegen közlekednek elektromos mopedekkel. A járókelők meg-megállnak nekünk, de névvel és arccal senki nem akar nyilatkozni. A kocsmában és a pékségben is szívélyesen fogadnak minket, kamera elé azonban ők sem akarnak állni.
A falu meglehetősen szigorú beléptetési feltételekkel akar gátat szabni a beköltözőknek: középfokú végzettség, erkölcsi bizonyítvány, köztartozás-mentesség, 100 ezer forintos „beköltözési díj”, a gyermekek ne legyenek védelemben, továbbá legalább 15 m²/fő lakhatási kvóta.
A helyiek többsége nem is hallott a rendeletről, ahogy az gyereket toló anyuka sem, aki mindenesetre üdvözli polgármester asszony kezdeményezését: „Nagyon helyes! Annyi itt a beköltöző, hogy azt sem tudom már ki kicsoda. Behozzák a drogot, lopnak, a gyereket nem merjük kiengedni, de mi sem megyünk utcára már este.” – mondja, a mopeddel közben mellénk guruló másik fiatalasszony pedig sűrűn bólogat.
Arra a kérdésre, hogy honnan jöhetnek a beköltözök, a megkérdezettek Heves városát emlegetik a legtöbbször. Megnézzük a falu más részeit is, a romák lakta településrész más a központnál jóval komorabb képet fest: leromlott házak, infrastrukturális fejlesztésnek nyomát sem látni. Jöttünkre néhányan kijönnek a házakból. Az egyik megkérdezett nő férje és fia napi ingázásban van Erdőtelek és Siófok között, ugyanis oda járnak építkezésekre. A velünk beszélgetésbe elegyedő három nő és egy férfi nem csak a szociális helyzetéről panaszkodik, sokkal inkább arról, hogy milyen problémát okoz a településen a drog, s annak nyomában járó lopások mindennapossága.
Az itt lakók is szinte egyöntetűen üdvözölték a korlátozó rendeletet. Elhagyott házakba költöznek be vidékről ismeretlen drogosok, akik lopnak. Amikor megkérdeztük, hogy mely házakba, arra már nem tudtak válaszolni. Aztán ahogy egyre több emberrel beszélünk kiderül: a drog nagyon is helyi gond, sok fiatal a rabja függetlenül attól, hogy beköltöző-e vagy tősgyökeres. A beszélgetés egy pontján három fiatal jelent meg, akikről a helyiek azt mondták, hogy aktív cuccosok. A srácok lekezeltek velünk, s érdeklődtek, hogy mi célból vagyunk a helyszínen. Véleményük nem volt, s köszönve el útnak is indultak.
Felhívtuk a falu polgármesterét, Forgács Jánosnét, aki először nyitottnak mutatkozott az interjúra, de félóra türelmet kért. Ez után azonban már elérhetetlen volt. A polgármesteri hivatalban személyesen is kerestük, de azt mondták, hogy lejárt a munkaideje és nem tudják hol van.
Krakkó, az elefánt
Ami a rendeletekből nem látszik, de térképről ordít: megnéztük az elefántot a térségben, a tízezer lakosú Heves városát. A településen becslések szerint legalább 3500-4000 roma él, többségük a tucatnyi utcát felölelő „Krakkó” városrészen. Az ország egyik legnagyobb szegregátumában a szegénység és az elszigeteltség minden formája jelen van. Itt tagadhatatlanul más a szegénység arca. A nyomor kiterjedtsége, betonszerű masszívsága, az egymásra halmozódó és egymásból is fakadó problémák mennyisége és minősége is szinte már tarthatatlan állapotokat eredményez. Természetesen nem az itt élő emberekkel, sokkal inkább az évtizedek óta nem, vagy csak felületesen, tessék-lássék módon kezelt strukturális problémákkal van az alapvető probléma. A nyomor, valamint a nyomában járó, többszörösen összetett problémák egymásra halmozódása ellenáll szinte minden helyi megoldási kísérletnek.
A drogprobléma helyiek szerint legalább két évtizede tart és nincs olyan család, ahol ne okozna elviselhetetlen terhet és sok-sok fájdalmat. Suhaj Sándor helyi lakos szerint szerint a helyzet az utóbbi időben némileg javult, mióta új rendőrkapitány került a térségbe. Többen említették, hogy az utóbbi hónapokban több letartóztatás is történt, és a rendőrség most már „tudja, ki hol van, mit csinál”. Ettől függetlenül a bizalom nem teljes: az emberek gyűjtik az információkat, várják, hogy történjen valami tartós változás. A kormány drog elleni szigorú fellépése az itteniek szerint csak időleges eredménnyel járt, olyan, mint a hidra: ha elvisznek egy dílert, kettő lesz helyette.
A nyomor koncentrációjának egy, szegregátumokban ritka kísérő jelensége, hogy egyre több a hajéklatan is a városrészen, akik elvesztették a házukat, de elköltözni nincsen hová.
Akinek háza van, sem tud innen egykönnyen elköltözni: az egyik 65 éves férfi meséli, hogy kőművesként ledolgozta az életét és most egy helyi munkáltatónál robotol. Az otthona hiába takaros, a környék rossz híre miatt eladni nem tudná olyan áron, hogy abból máshová költözzön. Krakkónak híre van – mondja.
Többen arról beszéltek, hogy ha tehetnék, elhagynák a várost. „Az emberek fele azonnal menne innen, ha tehetné, csak nincs hová” – mondja Suhaj. Aki jogosult családi támogatásokra, például falusi CSOK-ra, az megpróbál Heves környéki kisebb településekre költözni. Legalábbis mostanáig.
Átány: két iskola egy 1500 fős faluban
A 1500 lakosú Átányba már késő délután érkezünk. A falu rendelete 20 000 forintos betelepülési díjat, legalább egyéves bejelentett munkaviszonyt és minimum 10 m²/fő lakóterületet ír elő a letelepedés feltételeként. Aki nem tudja igazolni jövedelmét, nincs társadalombiztosítása vagy korábban büntetett előéletű, annak kérelmét a képviselő-testület elutasíthatja.
A község először csendes központja csakhamar megtelik élettel, minden felől érkeznek az emberek. A szemközti iskolából épp kieresztik a gyerekeket, akik az érkező felnőttekkel együtt nagy zsivajjal iszkolnak haza. Helyben egyébként a kis lakosságszám ellenére két iskola működik – egy állami és egy református suli – a helyiek szerint az egyikbe a cigány gyerekek, a másikba a tehetősebbek járnak. Bár ezt a stáb nem tudta függetlenül ellenőrizni, ottjártunkkor az állami iskolából szemmel láthatóan szinte csak roma gyerekek jöttek ki.
Kérdezősködésünkre sokan megállnak és beszédbe elegyednek velünk, de kamera elé csak a helyi kölyök rapcsapat akar állni, akik egy veszélyes elemek nótára gyújtanak rá.
A felnőttek csak név nélkül mondják el a véleményüket a helyi önazonossági rendeletről.
Kocsma nincs, a bolt mellett munkából hazatérő férfiak isszák meg a napi betevőt, némi bizalmatlanság után ők is véleményt alkotnak – egymással is vitába keveredve. A faluban sokan dolgoznak, a munkalehetőségek valamelyest enyhítik a droghelyzetet. Ahol stabil jövedelem van, ott a szerhasználat sokszor visszaszorul. Tudják, érzik, hogy az egyre súlyosbodó drogkérdéssel szükséges valamit kezdeni. Éppen ezért, üdvözölnek is minden olyan kezdeményezést, ami ezt szolgálja, ugyanis nem kevés családnak okoz sokszor drámai problémát az, ha valamelyik hozzátartozójuk rabjává válik a kábítószernek. Másrészt pedig ösztönösen érzik azt is, hogy ezek a rendeletek még is csak leginkább a cigányok településektől való távoltartását kívánja szolgálni. Vannak, akik egyetértenek a beköltözők megszűrésével, de sokan értetlenül állnak a megkülönböztetés előtt. A hevesi és a kömlői romák itt is előkerülnek, mint megszűrendő csoportok.
Sok átányi lakás fent van az ingatlan.com-on, az egyik eladó természetes módon közli telefonon, hogy a rendelet tudomása szerint a „kisebbség” megszűrésére van kitalálva, amivel ő maga nem ért egyet. „Felhívom majd a polgármestert, megérdeklődöm, mi ez az új szabályzat” – mondta. Volt, aki annyit tudott, hogy a beköltözéshez munkaviszonyt és érettségit kérnek, de a pontos feltételekkel senki sem volt tisztában.
A rendeletek mintázata: az önkormányzat dönt, ki telepedhet le
A hét település szinte azonos szabályokat vezetett be:
- lakcímlétesítés engedélyhez kötött,
- elővásárlási jog az önkormányzatnak minden ingatlan-adásvételnél,
- betelepülési hozzájárulás (5–100 ezer forint),
- meghallgatás és testületi döntés minden esetben,
- tilalom, ha nincs bejelentett munkaviszony, jövedelem, biztosítás vagy elegendő lakóterület (10–15 m²/fő).
A legtöbb rendelet megakadályozza a beköltözést a büntetett előéletűek számára, de a tiltólistához van, ahol elég, ha büntetőeljárás van folyamatban ellenük (tehát jogilag ártatlanok), vagy éppen adótartozást halmoztak fel.
Nem megoldják: áthárítják
Rácz Béla az 1 Magyarország Egyesület vezetőjének összegzése szerint a rendeletek legitimálják a társadalmi szelekciót: önkormányzatok „jogot kapnak” emberek közti különbségtételre. Ez nemcsak romák és nem romák között mélyíti a szakadékot, hanem a szegények különböző rétegei között is.
Ezek a rendeletek nem oldják meg a problémákat, csak máshová tolják őket. „A települések önmagukra vannak hagyva – állami beavatkozás, komplex program nélkül nem lehet változást elérni” – mondta. A drog, a szegénység és a kirekesztés összefüggő láncolatát szerinte nem helyi tiltásokkal, hanem közösségi fejlesztésekkel és hosszú távú együttműködéssel lehetne megtörni. A hatás és jogköreiktől, valamint a forrásaik egy jelentős részétől megfosztott önkormányzatok az esetek döntő részében – a legjobb szándákok mellett is – képtelenek megbirkózni ezekkel a krónikus társadalmi, szociális és közbiztonsági problémákkal.
Mindezek mellett pedig az is tagadhatatlan, hogy van egy helyi társadalmi igény is a romák távoltartására, egyes helyeken pedig településekről történő aktív kiszorítására is – tette hozzá Rácz.
Közben az RSK összesítése szerint 102-re nőtt az önazonossági rendeletek száma. A törvény indoklásában a Balaton-felvidék és az agglomeráció „védelme” szerepelt, a gyakorlatban azonban főként Észak- és Kelet-Magyarország szegény, roma lakosságú kistelepülésein terjedt el.
Ebből a szempontból sokkal őszintébb a törvény első bejelentése, ami a miniszterelnökhöz köthető. Orbán Viktor év eleji évértékelőjében ugyanis úgy fogalmazott: „megvédjük a kistelepüléseinket a betelepülőktől.” A Heves körüli hét falu által elfogadott kitiltó szabályok jól rímelnek a kormányfő szavaira.
Galyas Gyula, Kadét Ernő, Szegedi Dezső – RSK
Videóriportunk a témában:
@romaplay0 Riport Heves megye szívéből, ahol láthatatlan határok szabják meg, ki hova tartozhat. #vidék #önazonosság #nekedbe #foryoupagе #romaplay