Miközben Magyarországon számos, hátrányos helyzetű gyerekeket segítő program működik, ezek nagyságrendje és elérhetősége jóval szerényebb, mint a határon túli magyar diákokra fordított támogatásoké. A külhoni gyerekek minden tanévben egységes, készpénzes segítséget kapnak, míg itthon inkább célzott, szolgáltatásalapú programok enyhítik az esélykülönbségeket. A számok világosan mutatják a kormány prioritásait.
Az egy éve törvénytelenül bezárt Wesley Kincsei Általános Iskola főként hátrányos helyzetű tanulói. fotó: Zsolnay Péter
Sztojka Attila roma ügyekért felelős államtitkár a tanévkezdés alkalmából a napokban Facebook-posztban részletezte a hátrányos helyzetű gyerekeknek és fiataloknak jutó állami támogatásokat. Beszámolt a hat évre tervezett ingyenes tanszercsomag-programról, majd felsorolta az egyéb, szolgáltatásalapú segítségnyújtás elemeit: a Biztos Kezdet Gyerekházakat a kisgyermekkori fejlesztésért, a tanodákat a lemaradásban lévő diákok felzárkóztatására, az Útravaló ösztöndíjprogramot, valamint a Roma Szakkollégiumi hálózatot, amely a diplomához jutást segíti.
Bár e programok kétségkívül fontosak, azok nagyságrendje a rászorulók számához képest önmagában is kérdéses, főleg, ha összehasonlítjuk a határon túli magyarok iskolakezdésére elköltendő milliárdokkal.
Sztojka beszámolójából kiderül:
- a tanszercsomag-programra hat év alatt összesen 6,9 milliárd forint áll rendelkezésre, ez évente körülbelül 81 ezer gyereknek biztosít csomagonként mintegy 16 ezer forint értékű felszerelést.
- A tanodák 180 helyszínen összesen 5 ezer gyereket segítenek, a program éves költségvetése az évi 12-14 millió forintos támogatással számolva nagyjából 2,3 milliárd forint.
- Az Útravaló ösztöndíjprogramban évente 10 ezer diák részesül, nagy többségük 90 és 135 ezer forint közötti támogatásban.
- A Biztos Kezdet Gyerekházak 170 helyszínen nyújtanak fejlesztést évi körülbelül 2,2 milliárd forintból.
- A Roma Szakkollégiumokra információnk szerint szakkollégiumonként nagyságrendileg évi 50 millió forint állami forrás jut, amelyet az egyházi fenntartók még kiegészíthetnek.
Ezeknek a programoknak az éves összköltsége nem éri el az évi 10 milliárd forint, ami jelentős összeg, de jóval alacsonyabb, mint a határon túli magyar diákok támogatása. (Sztojka Attila néhány hete több mint 13 milliárd forintról beszélt, de az a biztos kezdet és a tanoda programok többéves összköltsége, nem pedig az éves forrás.)
A Szülőföldön magyarul programban idén 232 ezer külhoni magyar diák kapott egységesen 100 ezer forintos készpénztámogatást, ami 23 milliárd forint kifizetését jelenti.
Ez az összeg tehát minimum két és félszerese a hazai hátrányos helyzetű gyerekekre fordított állami támogatásoknak, nem is beszélve arról, hogy a határon túli diákokat közvetett módon számos másik programmal is támogatja a kormány.
Természetesen nem a határon túli magyar gyerekek támogatása ellen érvelünk, már csak azért sem, mert a határon túli iskolákban nagy arányban magyar ajkú roma gyerekek is tanulnak. A kormány prioritásait azonban plasztikusan szemlélteti, hogy kikre mekkora összeget szán.
Kadét Ernő / RSK