Orbán Viktor és Magyar Péter is beszédet mondott március 15-én, de egészen más hangsúlyokkal fordultak a társadalom sérülékenyebb csoportjai felé. Míg a miniszterelnök inkább a védelem, a fenyegetettség és a biztonság nyelvét használta, addig a Tisza Párt elnöke közvetlenebbül szólította meg a szegényebb, alacsony keresetű és hátrányos helyzetű embereket, és a romákat is név szerint említette.
A választások előtt néhány héttel a mostani március 15. a szokásosnál is átpolitizáltabb volt és egész nap a levegőben volt, hogy ennek most tétje van. A Fidesz és a Tisza is hatalmasat mozgósított, és anélkül, hogy számháborúba bocsatákoznánk (nyilván megteszik azt majd mások), mindkét oldalon százezres nagyságrendű tábor vonult fel. A közétett élő videók és fotók alapján az is látszik, hogy a Békemeneten és a Nemzeti Meneten is szép számmal jelentek meg romák. A Fidesz többek között Győzikét és Kis Grófót tolta a frontvonalba, a tiszások egy hatalmas roma zászlót fogtak körbe.
Egy ennyire átpolitizált eseményen azonban a közösségi élmények mellett az is érdekes, hogy a táborok vezetői mit mondanak, kiket és hogyan szólítanak meg néhény héttel a választások előtt.
Szóltak-e például a roma közösségekhez, vagy az alsóbb társadalmi csoportokhoz?
A március 15-i beszédekben kirajzolódott, hogy a két politikus eltérő politikai ajánlatot fogalmaz meg azok felé, akik anyagi bizonytalanságban élnek, alacsony jövedelemből tartják fenn a családjukat, vagy eleve a társadalom peremére szorult helyzetből figyelik a közéletet. Ebben a körben különösen fontos kérdés, hogy ki milyen nyelven beszél a szegénységről, a társadalmi felemelkedésről, a megbecsülésről és a nemzeti közösséghez tartozásról.
Magyar Péter beszédében a roma közösség közvetlenül is megjelent. Azt mondta, hogy 1848 „szegények és jómódúak”, illetve „magyarul, németül, cigányul vagy örményül beszélők” közös ügye volt. A romákat nem külön problémaként, hanem a magyar nemzet részeként nevezte meg. Orbán Viktor beszédében ilyen közvetlen megszólítás nem hangzott el.
A Tisza Párt elnöke több olyan példát is beemelt a beszédébe, amelyek az alacsony keresetű vagy kiszolgáltatott helyzetben élő emberek mindennapjaira utalnak. Beszélt egy fiatal tanárról, akinek a hónap végére alig marad pénze, egy négy gyermeket egyedül nevelő ápolónőről, valamint egy fiatal nőről, aki hiába dolgozik, a fizetéséből nem tudna saját lakást venni. Ezek az élethelyzetek közelebb állnak azokhoz a társadalmi tapasztalatokhoz, amelyek sok szegény család és sok roma háztartás számára is ismerősek.
A pozitív üzenetek mennyiségében is látványos a különbség. Magyar Péter több olyan vállalást fogalmazott meg, amely közvetlenül a társadalmi felemelkedés, a méltó megélhetés és az állami szolgáltatások javítása felé mutatott. Úgy fogalmazott: „polgár az, akinek jár a tisztes fizetés”, „jár a tisztes nyugdíj”, „jár a legjobb oktatás”, valamint „jár az elérhető legjobb állami egészségügyi ellátás”. Beszélt a felzárkózást segítő igazságosabb adórendszerről, a legalacsonyabb nyugdíjak rendezéséről és az iskolakezdési támogatásról is. Ezek az üzenetek konkrétabb társadalmi ígéretek, és közvetlenebbül szólnak azokhoz, akik az államtól elsősorban esélyt, kiszámíthatóságot és javuló életkörülményeket várnak.
Orbán Viktor beszédében szintén szerepeltek a hétköznapi megélhetést érintő elemek, de más felütéssel. A miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy „nem adjuk fel se a rezsicsökkentést, se a 13., se a 14. havi nyugdíjat”, és arról is beszélt, hogy sikerült megvédeni a munkahelyeket, a családokat és a nyugdíjasokat. A beszéd végén azt mondta: „marad a béke, marad az alacsony rezsi, és nőni fognak a bérek”. Ezek az állítások a stabilitás és a védelem üzenetét hordozzák, vagyis azt, hogy a kormány megőrzi azt, ami már megvan. A hangsúly itt kevésbé a társadalmi felemelkedésen, inkább a veszteségek elhárításán volt.
A két beszéd közti különbség a hangnemben is erősen érződött. Orbán Viktor szövegét a külső fenyegetésre épülő politikai logika szervezte. Többször beszélt zsarolásról, fenyegetésről, háborúról, Brüsszelről és Ukrajnáról. Ez a nyelv azokra is hathat, akik félnek az anyagi romlástól vagy a bizonytalanságtól, mert a biztonságot kínálja fel válaszként. Ugyanakkor ez a keret kevésbé ad reményt arra, hogy a társadalom alsóbb rétegei jobb helyzetbe kerülhetnek.
Magyar Péter beszédében is voltak erős politikai támadások, a fő irány mégis inkább az összetartozás és a társadalmi béke felé mutatott. Azt mondta: „nincs olyan, hogy mi és ők. Csak mi vagyunk. Mi együtt, magyarok mindannyian”, illetve azt is, hogy „aki nem ránk szavaz majd, azt sem fogjuk bántani”. Ezek a mondatok különösen fontosak lehetnek azoknak a közösségeknek, amelyek rendszeresen találkoznak megbélyegzéssel, lenézéssel vagy politikai eszközként való kezelésükkel.
A két március 15-i beszéd alapján az látszik, hogy a roma és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felé Magyar Péter küldött több közvetlen üzenetet, és az ő beszédében jelent meg több olyan elem is, amely a társadalmi megbecsülésről, a felzárkózásról és a jövőbe vetett reményről szólt. Orbán Viktor inkább a biztonság, a védelem és a fenyegetések elhárításának nyelvén beszélt, ami mozgósító erejű lehet, de kevesebb kifejezetten pozitív társadalmi ajánlatot tartalmazott a szegényebb és sérülékenyebb helyzetű választók felé.
Kadét Ernő / RSK