A kormányzó TISZA Párt Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét és az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bíráját jelöli köztársasági elnöknek. A parlamenti erőviszonyok alapján várhatóan meg is választják. Átnéztük Baka kisebbségjogi írásait, nyilvános megszólalásait, strasbourgi szavazatait és az általa vezetett kúriai tanácsok romaügyekben hozott döntéseit. A kép kedvező: Baka szerint például strukturális roma-diszkrimináció áll fenn az oktatásban, míg az önazonossági törvény burkolt etnikai diszkriminációhoz vezet.
A keddi parlamenti szavazáson várhatóan Baka Andrást választják meg Magyarország következő köztársasági elnökévé. Az államfő szerepe nagyrészt reprezentatív, de korántsem jelentéktelen. A köztársasági elnök visszaküldhet törvényeket az Országgyűlésnek, alkotmányossági vizsgálatot kezdeményezhet, megszólalásaival pedig kijelölheti, hogy kiket tekint a politikai közösség teljes jogú tagjainak. Az államfő kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
Roma szempontból ezért egyáltalán nem mindegy, milyen ember kerül a Sándor-palotába. Felismeri-e a látszólag semleges törvények mögött húzódó etnikai kizárást? Diszkriminációnak tekinti-e az iskolai szegregációt? Elfogadhatónak tartja-e a hátrányok kiegyenlítését szolgáló célzott programokat? Megszólal-e, amikor roma embereket ér kollektív megbélyegzés vagy erőszak? Baka nyilvános pályája ezekre a kérdésekre többnyire megnyugtató válaszokat ad. Akad azonban olyan döntése is, amelyet roma jogi szempontból nehéz megvédeni.
Már 1990-ben pozitív diszkriminációt sürgetett
Baka András a rendszerváltás előtt és idején kisebbségi joggal foglalkozó kutatóként dolgozott. Az Igazságügyi Minisztérium megbízásából készített 1989-es kisebbségitörvény-koncepciójában azt írta, hogy a kisebbségi jogok feladata a kisebbségi helyzetből fakadó tényleges hátrányok kiegyenlítése. A politikai részvétel mellett külön megemlítette a „gazdasági és szociális igazságossághoz való jogot”.
Egy évvel később már kifejezetten a magyarországi romák eltérő helyzetére hívta fel a figyelmet:
„Nem ugyanazok a problémái például a magyarországi szlovákságnak, mint a nagyszámú cigányságnak.”
A korabeli szóhasználatot idéző mondat után arra jutott, hogy az objektív hátrányok kiegyenlítésére „indokolt egyfajta pozitív diszkrimináció”. Baka tehát már 1990-ben kevésnek tartotta azt, ha a törvény papíron mindenkinek ugyanazokat a jogokat biztosítja. A társadalmi helyzetből fakadó különbségeket célzott intézkedésekkel akarta ellensúlyozni. Ez a megközelítés akkoriban kifejezetten előremutatónak számított. A tanulmány itt olvasható.
A korai elképzeléseknek volt gyenge pontjuk is. Kállai Ernő és Varjú Gabriella későbbi történeti elemzése szerint Baka tervezete liberális alapokon állt, de nem dolgozott ki erős kisebbségi autonómiát vagy külön intézményrendszert. A kisebbségi szervezetek körében sem fogadták kedvezően. Baka elsősorban a teljes jogrendszer és a bíróságok működésében látta a kisebbségi jogok garanciáját. Ez a gondolkodás későbbi pályájára is jellemző maradt: erős jogi védelem, független bíróságok, működő alkotmányos fékek. A közvetlen közösségi hatalom és a roma önrendelkezés jóval kevésbé hangsúlyos nála.
A legsúlyosabb ellenpont: roma gyermekek a speciális iskolákban
Baka pályájának roma szempontból legnehezebben védhető döntése 2006-ban született Strasbourgban egy Európa szerte ismert ügy kapcsán, amikor a csehországi Osztravában a roma gyerekeket etnikai alapon kisegítő iskolába irányították. A D. H. és társai kontra Csehország ügyet 18 roma gyermek családja indította. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának héttagú kamarája 2006-ban hat–egy arányban úgy döntött, hogy nem történt diszkrimináció. Baka András a többség tagja volt. A kamarai döntés lényegében a roma szülők felelősségének tekintette, hogy megfelelően tájékozódjanak az oktatási lehetőségekről, és szükség esetén megtámadják gyermekük elhelyezését. A strasbourgi Nagykamara később megfordította a döntést, és megállapította a közvetett etnikai diszkriminációt. Baka ebben a második eljárásban már nem vett részt.
A Kúrián már határozottabb lett a roma jogvédelem
Baka későbbi magyarországi ítélkezése jelentős fejlődést mutat. Egy 2012-es győri ügyben a Kúria megállapította, hogy az önkormányzat roma és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek jogellenes elkülönítését tartotta fenn. A Baka vezette tanács azt is kimondta: „a társadalmi származás és a vagyoni helyzet az egyes ember személyiségének lényegi vonásának tekinthető”.
Ez azért fontos, mert a döntés a szegénységet nem egyszerű háttérkörülményként kezelte. A vagyoni és társadalmi helyzet alapján történő elkülönítést az egyenlő bánásmód megsértésének tekintette, és elismerte a civil szervezet jogát arra, hogy a szegény gyermekek érdekében pert indítson. A 2012-es döntés mégsem volt teljes siker. A Kúria megállapította a jogsértést, de nem rendelte el a többségében roma és szegény tanulókból álló új osztályok indításának megtiltását. A tanács az iskola működőképességére és a szabad iskolaválasztásra hivatkozott. A szegregáció jogellenességét kimondta, hatékony felszámolásáig már nem jutott el.
Öt évvel később, a kaposvári Pécsi utcai iskola ügyében Baka tanácsa jóval határozottabb álláspontra helyezkedett. A Kúria jóváhagyta, hogy a szegregált iskolában ne indulhasson új első osztály, módosítsák a körzethatárokat, és készüljön konkrét deszegregációs terv. Az ítélet szerint helyes volt az a mérlegelés, amely: „a szegregáció felszámolását helyezte előtérbe a szabad iskolaválasztás jogával szemben”. A tanács azt az érvet sem fogadta el, hogy etnikai nyilvántartás hiányában nem lehet megállapítani a szegregációt. Az indokolás szerint helyben köztudott volt, hogy cigány telepi iskoláról van szó, döntő arányban roma tanulókkal. A 2017-es ítélet Baka romaügyekben követett bírói pályájának egyik legerősebb döntése.
Egy 2018-as ügyben az általa vezetett tanács a CEU Roma Access Programjáról azt írta, hogy az egyetem „megengedett pozitív diszkriminációval – hátrányos helyzetű fiatal romákon kívánt segíteni”. A Kúria tehát elfogadhatónak tekintette a célzott roma felsőoktatási támogatást. A konkrét felperes keresetét azért utasította el, mert nem tudta igazolni, hogy védett tulajdonsága miatt maradt ki a programból. A döntés itt érhető el.
Ma már strukturális roma diszkriminációról beszél
Baka jelenlegi álláspontját egy 2025 decemberében elmondott emberi jogi beszéde mutatja a legvilágosabban. Ebben kijelentette: „strukturális Roma-diszkrimináció áll fenn az oktatásban”.
Arról is beszélt, hogy a helyi önazonosság védelmére hivatkozó települési szabályok „vagyoni, iskolázottsági és egyéb alapon súlyos burkolt etnikai diszkriminációhoz vezethetnek”.
Ez már egyértelműen rendszerszintű megközelítés. Baka felismeri, hogy egy szabály akkor is lehet etnikailag diszkriminatív, ha a szövegében egyetlen szó sem szerepel a romákról. Ha egy település vagyoni helyzethez, iskolai végzettséghez vagy más társadalmi feltételhez köti a beköltözést, annak hatása aránytalanul sújthatja a roma családokat. Baka teljes beszéde itt olvasható.
És jó-e Baka a szegényeknek?
Baka következetesen védi a tisztességes eljárást, az ügyvédi segítséghez való jogot, a törvényes bírót és az állami hatalom bírósági ellenőrzését. A vagyoni helyzetet védett tulajdonságnak tekinti, és elfogadja a hátrányok kiegyenlítését szolgáló célzott programokat. Ugyanakkor visszafogott, amikor a bíróságoknak közvetlen lakhatási vagy szociális ellátási kötelezettséget kellene megállapítaniuk. Egy állami gondozásból kikerült fiatal sikertelen lakhatási programjával kapcsolatos 2016-os ügyben a Baka vezette tanács úgy fogalmazott, hogy a szociális biztonsághoz és pihenéshez való alkotmányos jogok „csupán deklarálják ezen alapjogokat”, ezért azokból nem vezethető le az alperesek konkrét kötelezettsége.
Jó ez nekünk, romáknak?
Röviden: várhatóan igen.
Baka megválasztásával várhatóan olyan köztársasági elnök kerül a Sándor-palotába, aki ismeri a közvetett diszkrimináció fogalmát, elfogadja a pozitív diszkriminációt, jogsértésnek tekinti az iskolai szegregációt, és fontosnak tartja az állami hatalom független jogi ellenőrzését.
A valódi próba megválasztása után következik. Fellép-e a vagyoni és iskolázottsági feltételek mögé rejtett etnikai kizárással szemben? Alkotmánybíróság elé küldi-e a roma közösségeket aránytalanul sújtó törvényeket? Megszólal-e a roma holokauszt emléknapján, rasszista támadások után vagy súlyos szegregációs ügyekben? Lesz-e roma tanácsadója, és rendszeresen egyeztet-e független roma szervezetekkel?
Kadét Ernő / RSK