Verebes József, a nyolcvanas évek magyar futballjának egyik ikonikus alakja, nemcsak páratlan edzői sikereivel, hanem különleges személyiségével is kitűnt. Eredményei és módszerei miatt kapta a „Mágus” becenevet, amely az egész pályafutására ráragadt.
Verebes Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a futball volt az egyetlen menekülés a szürke hétköznapokból. Olyan legendákkal nőtt fel, mint Farkas János, aki később világklasszis labdarúgóvá vált. Bár fiatalon csatlakozott a Ferencvárosi TC-hez, felnőttként kevés lehetőséget kapott. Származása miatt többször is szenvedett, edzője cigány származása miatt sértegette. Emiatt távozott a Fradiból, és más csapatoknál játszott, mint a BVSC és Budafok, míg 1971-ben visszavonult játékosként.
Verebes 1981-ben a Rába ETO edzőjeként érkezett meg a magyar futball csúcsára. Az öt év, amit Győrben töltött, pályafutása legfényesebb időszaka volt. Kétszer is bajnoki címet szerzett a csapattal, majd később második és harmadik helyezéseket ért el. 1986-ban újabb bravúrt hajtott végre: az MTK-t vezette bajnoki címig, amely 29 év után lett ismét aranyérmes.
Verebes a „Mágus” becenevet nemcsak a futball iránti elkötelezettségével érdemelte ki, hanem azért is, mert különleges módszerei és karizmatikus vezetői stílusa révén minden csapatában szeretett edző volt. Játékosait gladiátornak nevezte, és a „Színpadra, uraim!” felkiáltással küldte ki őket a pályára. Bár játékosai imádták, kollégáival, sportvezetőkkel és a sajtóval gyakran konfliktusba keveredett, szókimondó és kritikus természete miatt.
2016 márciusában, 74 éves korában hunyt el, életének végén is a futball iránti szenvedéllyel élt. Győrben tiszteletére nemrég utcát neveztek el róla. Verebes József legendája tovább él, és mind a magyar futball, mind az általa vezetett játékosok emlékezetében örökre a „Mágus” marad.