A RomaPlay önazonosságról szóló interjúsorozatának vendége ezúttal Menyhért Attila, joghallgató és a Roma Parlament elnökségi tagja volt, aki különleges, filozofikus nézőpontból beszélt a roma identitásról. Szerinte az identitás nem korlátozható, hanem – a végtelenhez hasonlóan – határtalanul tágul.
„Ha valaki félig cigány, attól még végtelenül cigány” – mondja Attila, aki a roma és a magyar hovatartozást nem kettős, hanem egyetlen, egységes identitásként éli meg: magyarországi cigányként. Úgy véli, a probléma sokszor abból fakad, hogy a társadalom még mindig a „fehér magyart” tekinti alapnak, és nem tudja elképzelni, hogy valaki egyszerre lehessen cigány és magyar.
Attila gyerekkorától kezdve természetesnek élte meg származását. Édesapja és édesanyja tudatosan erősítették benne, hogy ne a többségi társadalom előítéletes cigányképéből építse fel önmagát, hanem abból, amit otthon tapasztal. „A logika mentett meg ebből” – mondja. „Ha levezeted, világos, hogy a cigányok ugyanolyan sokfélék, mint az emberek általában.”
Az interjúban fontos szerepet kapott a nyelv és a közösségi felelősség kérdése is. Menyhért szerint a cigány nyelv megőrzése erkölcsi kötelesség, különösen az értelmiség számára: „A cigány nyelv a kihalás szélén áll. Ha az értelmiség megtanulná, és a saját nyelvévé tenné, talán még lenne esélye a túlélésre.”
A fiatal jogász úgy látja, a roma értelmiségieknek láthatónak kell lenniük, mert csak így szokhatja meg a társadalom jelenlétüket: „Ha belépek egy terembe, elmondom, hogy cigány vagyok. Nem provokációból, hanem azért, hogy tudják: itt is vannak romák.”
Beszél a rasszizmus civilizációs minimumáról is: szerinte elvárható, hogy az emberek ne tűrjék meg a gyűlöletbeszédet, és a változásnak belülről, a közösségen belülről kell elindulnia.
Nemzetközi tapasztalatairól szólva kiemeli, hogy a magyarországi roma értelmiség kiemelkedő szinten áll: „A magyar romák messze a legfejlettebbek Európában. Amit más országokban most kezdenek el, azt mi már a hetvenes években megcsináltuk.”
A beszélgetés végén arról is beszél, mi ad számára erőt: a család, más roma értelmiségiek példája, és a közösség iránti elkötelezettség. Büszke arra, hogy a roma kultúra minden üldöztetés, népirtás és asszimilációs kísérlet ellenére fennmaradt:
„Arra vagyok büszke, hogy mi még mindig itt vagyunk, és szeretjük magunkat, egymást, a nyelvünket, a történelmünket.”
Pintér Vanda
Nézd meg a teljes interjút itt:
youtube.com/watch?v=IE_DK8UsX3g&feature=youtu.be