Szlovéniában ma hajnalban, egy rendkívüli ülés végén elfogadták a „közbiztonság biztosítását szolgáló sürgős intézkedésekről szóló”, közkeletű nevén a Šutar-törvényt. A parlament 59 igen és 4 nem szavazattal döntött a csomagról, amelyet a novo mestói emberölés után a kormány „sürgős biztonsági válaszként” terjesztett be. Nemzetközi roma szervezetek szerint a törvény valójában a romák elleni kollektív büntetés eszköze, és súlyosan sérti a jogállamiság alapelveit: „a bűnözést és az erőszakot kezelni kell, de az arányosság az, ami elválasztja a jogállamot a kollektív bűnbakkereséstől.”
Ahogy az RSK október 31-i, „Bűnbakok a címlapon – romák a szlovén politikai vihar közepén” című cikkében bemutattuk, egy október végi emberölés robbantotta ki a válságot. A 48 éves Aleš Šutar egy novo mestói szórakozóhely előtt halt meg, miután fiát próbálta megvédeni egy konfliktusban. A rendőrség egy 21 éves roma férfit gyanúsít, a történtek pedig régen látott politikai és média-hisztériát indítottak el: rendkívüli ülések, dühös sajtócikkek, a „roma bűnözés” elleni tüntetések követték egymást, az igazságügyi és a belügyminiszter lemondott. A kormány ezzel párhuzamosan olyan biztonsági csomag előkészítésébe fogott, amely kifejezetten a roma közösségeket veszi célkeresztbe.
A most elfogadott Šutar-törvény jelentősen bővíti a rendőrség jogosítványait. Úgynevezett „kockázatos területeken” a rendőrök bírói engedély nélkül tarthatnak házkutatást és járműellenőrzést, és tömeges razziákat szervezhetnek egész utcákra vagy településrészekre. A jogszabály újra megnyitja az utat drónok, kamerarendszerek és automatikus rendszámfelismerő technológia alkalmazása előtt olyan körzetekben, amelyeket a hatóságok problémásnak minősítenek. A súlyos bűncselekmények gyanúja esetén akár három évig is elhúzódhat az előzetes letartóztatás, és bizonyos ügyekben az illegálisan szerzett bizonyítékok sem esnek automatikus kizárás alá, ha az ügyész a „közérdekre” hivatkozik.
A törvény a szociális rendszert is rendészeti eszközzé alakítja. Egyes településeken felfüggeszthetők a szociális juttatások, ha a rendőrség tartósan „rossz közbiztonságot” állapít meg. A gyermekvédelemben is szélesebb mozgásteret kapnak a hatóságok, különösen a kiskorú anyák helyzete válhat kiszolgáltatottabbá. A közmunkarendszerben megjelenik egy célzott, roma közösségekre szabott elem, amely papíron foglalkoztatási lehetőségnek tűnik, a gyakorlatban viszont alacsonyan fizetett, bizonytalan munkákba terelheti a legszegényebb családokat.
A kormányzati narratíva szerint a törvény az állampolgárok biztonságát védi, „függetlenül azok származásától”. „A Šutar-törvény bizonyos válaszokat ad arra, miként tudjuk növelni a biztonságot a társadalomban, hogyan tudunk fellépni a bűnözéssel szemben. A nem egy bizonyos etnikai csoport ellen, hanem a bűnözés egészére irányul –, és hogyan tudjuk megvédeni az áldozatokat, különösen az erőszaktól. Arra is kitér, miként lehet megvédeni a kiskorú áldozatokat, illetve a kiskorú anyák gyermekeit Szlovénia egész területén” – mondta Robert Golob miniszterelnök.
A RSK korábbi cikkében bemutatott helyszíni beszámolók és a most nyilvánosságra került jogvédői értékelések azonban teljesen más képet mutatnak. A „kockázatos területek” lényegében roma telepeket jelölnek ki, a rendőri jelenlét drasztikusan megnőtt, razziák sora zajlik, a roma közösségekben pedig mindennapossá vált a félelem érzése.
Az Európai Roma Jogok Központja szerint a Šutar-törvény kollektív büntetés logikájára épül. Egyetlen tragikus bűncselekmény után egész roma közösségek kerülnek gyanú alá. A megerősített rendőri jogosítványok etnikai profilalkotást ösztönöznek, a szociális ellátások megvonása pedig kettős szankciót eredményezhet: egy ügyben büntetőeljárás is indulhat, miközben az érintett lakosok létfenntartását jelentő támogatásokat is csökkentik vagy felfüggesztik.
A jogvédők különösen problémásnak tartják, hogy a törvény új jogalapot teremt olyan megfigyelési technológiák számára, amelyeket a szlovén alkotmánybíróság korábban már elutasított adatvédelmi és jogállami aggályok miatt. Ide tartozik az automatikus rendszámfelismerő rendszer és a kiterjedt drónmegfigyelés is. A magánszféra védelme, az adatkezelés átláthatósága és a bírói kontroll erősítése helyett a rendőrségi eszköztár bővül, miközben a leginkább stigmatizált kisebbség, a romák kerülnek a célkeresztbe.
A helyi roma közösségek mindezt a saját életükben érzik. Mihovica és más érintett települések lakói arról beszélnek, hogy félve engedik el gyerekeiket az iskolába. Van, aki szerint a falu hangadói nyíltan arról beszélnek, hogy „valakit közülük meg kell ölni”. Más roma családok inkább nem mennek be a közeli városokba, mert attól tartanak, hogy megtámadják vagy megalázzák őket. A rendőri jelenlét, a folyamatos ellenőrzések és a gyűlöletkeltő közbeszéd együtt olyan közeget hoz létre, ahol a jogbiztonság érzése széthullik.
A Roma Foundation for Europe közleménye szerint a Šutar-törvény „a közbiztonságot szolgáló intézkedések” köntösében valójában egy állandósult rendkívüli állapot tervrajza. A jogszabály lehetővé teszi, hogy a rendőrség bírói engedély nélkül lépjen be magánlakásokba bizonyos, homályosan meghatározott „különleges körülmények” esetén, drón- és videomegfigyelést vezessen be úgynevezett „biztonsági kockázatú területeken”, visszahozza az automatikus rendszámfelismerést, sőt a hadsereget is bevonja a belső rendfenntartásba. A központ szerint különösen aggasztó, hogy az önkormányzati és jóléti források egy részét kifejezetten roma telepeken futó „közbiztonsági projektekhez” kötik, vagyis a szociálpolitikát rendészeti logika alá rendelik. Mensur Haliti, a szervezet alelnöke úgy fogalmaz: „A bűnözést és az erőszakot kezelni kell, de az arányosság az, ami elválasztja a jogállamot a kollektív bűnbakkereséstől” – ha pedig a kormány a bűn elleni fellépést összemossa a romák rendőri felügyeletével, akkor nem a közbiztonságot védi, hanem egy egész közösséget büntet néhány elkövető tetteiért.
Az ERRC felszólította a szlovén kormányt, hogy vizsgálja felül a törvényt, igazítsa az uniós joghoz, és tegyen célzott lépéseket a roma közösségek védelmére. A szervezet szerint a közbiztonságot biztosító politika nem épülhet etnikai megbélyegzésre, egyetlen tragédia pedig nem adhat szabad kezet arra, hogy egy egész etnikai csoport működjön bűnbakként egy ország politikai válságának közepén.
RSK