Magyarországon egyre több településen döntenek úgy a szülők, hogy nem a helyi általános iskolába íratják a gyereküket, hanem naponta buszoztatják egy másik város intézményébe. A nemzetközi szakirodalom ezt white flightként írja le: a tehetősebb, jellemzően nem roma családok elmozdulását olyan iskolák felé, ahol alacsony a roma gyerekek aránya. Az Együttnevelés Szövetség Youtube csatornáján közzétett Becsengő podcast harmadik adása azt mutatja meg, hogyan jelenik meg ez a folyamat egy-egy falusi iskola, egy-egy család életében.
Az egyik legerősebb történet Rostás Arankáé, a Polgár Alapítvány oktatási ügykoalíciójának alapító tagjáé. Olyan egyiskolás faluról mesél, ahol az osztályokban szinte minden gyerek roma, és az évek során sokan elvitték a gyereküket a szomszéd településre. Egy volt kolléganője tehetséges, 9–10 éves kislányát is naponta buszoztatja, csakhogy elkerülje a „cigányiskolának” bélyegzett helyi iskolát. Amikor Aranka megkérdezte, mi a gond a régi iskolával, a válasz ennyi: „Most cigányt csináljanak a kislányomból, ha nem muszáj?”
A másik megszólaló, Kissné Györgyi Dzsenifer, négy gyermekes nem roma szülő, aki egészen más döntést hozott. Hat éve költöztek Örkénybe, és őt is le akarták beszélni a helyi iskoláról, arra hivatkozva, hogy „túl sok ott a roma gyerek”. Dzsenifer mégis elment a gólyatáborba, végignézte, hogyan dolgoznak a pedagógusok, milyen a gyerekek közössége – és végül a helyi iskola mellett döntött. Ma a legnagyobb gyereke negyedikes, a következő szeptemberben a középső is ugyanoda iratkozik. A fia roma fiúval a legjobb barátok, hétvégén is együtt bandáznak, szakkörre járnak, sportolnak. A helyi iskola felszerelt, több szakkörrel működik, és a sajátos nevelési igényű gyerekekre is külön figyelmet fordít.
Dzsenifer számára a biztonság is döntő szempont: a gyerek ismeri az utat, egyedül jár iskolába, hazafelé mindig akad társa, nem kell buszoztatni, nem lóg a család feje fölött a baleset vagy a késés kockázata. A történetéből az is kiderül, mennyit számít a személyes tapasztalat: nem falusi legendák, nem „hallottam, hogy…” típusú mondatok alapján döntött, hanem a saját szemével nézte meg, milyen az iskola, ahová a gyerekét beíratja.
A videóban még szó van arról, hogy
- hogyan változtatja meg egy falu életét, amikor a helyi iskolát „cigányiskolaként” bélyegzik meg;
- miként hat az elvándorlás a gyereklétszámra, a forrásokra, végső soron az iskola fennmaradására;
- miért nemcsak a roma gyerekeket, hanem a nem roma gyerekeket is sérti az iskolaelhagyás és a szegregáció;
- milyen eszközökkel lehetne erősíteni a helyi iskola iránti bizalmat (nyílt napok, gólyatábor, óvodából induló átvezetés);
- milyen szerepe lehet a civileknek és az önkormányzatoknak abban, hogy a sokszínű iskola érték legyen, ne bélyeg.
Nézd meg a teljes videót itt: