A rendszerváltás, a megbékélés és az igazságtétel köré építette parlamenti beiktatási beszédét Magyar Péter a parlament alakuló ülésén. A több mint egyórás felszólalásban külön hangsúlyt kaptak a szegénységről, társadalmi leszakadásról, gyermekvédelemről és esélyegyenlőségről szóló részek is. A miniszterelnök bocsánatot kért azért, mert túl sok gyerek kapott kevesebb esélyt azért, ahová született.
A beszéd egyik legerősebb blokkja az ország társadalmi állapotáról szólt. „Egy olyan országot örököltünk, ahol hárommillió ember él szegénységben, 800 ezer nyugdíjas létminimum alatt, 400 ezer gyermek nő fel nélkülözésben és társadalmi kirekesztettségben” – fogalmazott a miniszterelnök.
A szegénység mellett külön kitért az oktatás szerepére is. Azt mondta: „Az oktatás a felemelkedés helyett egyre inkább a társadalmi különbségek újratermelődésének eszköze lett.”
Majd hozzátette: „Egy gyermek sorsát sokszor már a születése pillanatában a családja anyagi helyzete és a lakóhelye dönti el.” Ez a gondolat régóta központi kérdés a roma közéleti vitákban és szakpolitikai elemzésekben is. Magyarországon a mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű gyerekek jelentős része roma származású, miközben az oktatási szegregáció, a települési különbségek és a korai lemorzsolódás továbbra is rendszerszintű problémát jelentenek.
A beszédben többször visszatért a „kevesebb esély” témája. Az egyik legfontosabb mondat így hangzott:
„Bocsánatot kérek (…) azért, hogy túl sok gyermek úgy nőtt föl Magyarországon, hogy kevesebb esélyt kapott az életben pusztán azért, mert máshová, másmilyen családba született.”
Később konkrét ígéreteket is tett az esélyteremtéssel kapcsolatban: „Olyan Magyarországot fogunk építeni, ahol a szegénységben élő honfitársunknak újra esélye lesz a felemelkedésre.”
Valamint: „Ahol egyetlen gyermek sorsát sem pecsételi meg az, hogy hova született, milyen családból jön, vagy az ország melyik településén nő fel.”
A beszéd egyik szimbolikus pillanata a sükösdi tamburás kisfiúról szóló rész volt. Az alakuló ülés után a Sugó Tamburazenekar lépett fel a parlamentben, akik a „Zöld az erdő, zöld a hegy is” című dalt is előadták. Magyar Péter a beszédében úgy fogalmazott: „Polgár a sükösdi, tamburás kisfiú, aki talán ma először jár Budapesten (…) és aki ugyanazzal a kíváncsisággal néz erre az országra, mint bármelyik nagyvárosi gyermek.” Majd így folytatta: „Érte is fogunk dolgozni, mert neki is a legjobb iskola jár, a legjobb tanár, és neki is ugyanaz az esély jár a boldogulásra.”
A beszédben a „polgár” szó visszatérő motívumként jelent meg: Magyar Péter így sorolta egymás mellé a kisgyermeket, a nyugdíjast, az ápolót, a tanárt vagy a vidéki gazdát, hangsúlyozva, hogy minden ember egyformán része az országnak.
A parlamenti fellépés különösen szimbolikusnak számított, mivel az országgyűlés történetében először hangzott el az alakuló ülésen a „Zöld az erdő”, amelyet sok roma közösség identitásképző dalként tart számon. Az eseményt megelőzően politikai vita is kialakult a dal parlamenti szereplése miatt, a Mi Hazánk frakciója a gyerekek fellépése előtt kivonult az ülésteremből.
A gyermekvédelem témája szintén hangsúlyosan jelent meg. Magyar Péter bocsánatot kért „a magyar gyermekvédelmi rendszer minden áldozatától”, és azt mondta: „Az államnak az a kötelessége, hogy megvédje a rábízott gyermekeket.”
A beszéd egészét végigkísérte az a gondolat, hogy az államnak újra „esélyteremtő” szerepet kell vállalnia. A miniszterelnök ezt így fogalmazta meg: „Gyógyít, tanít, véd, közlekedést szervez, biztonságot ad, esélyt teremt.”
Kadét Ernő / RSK