Cegléd külterületén, az Ugyer-dűlőben támadtak rá pár napja egy roma családra Molotov-koktéllal és bozótvágó késsel. A történet elsőre egyértelműnek tűnt: szélsőséges nézeteket valló férfiak törtek rá egy roma családra. A helyszínen azonban egy bonyolultabb kép rajzolódott ki. A támadás hátterében korábbi konfliktus, mélyszegénység, félelem, helyi feszültségek és nyílt cigányellenesség keveredik. A lényeg ettől még nem változik: felfegyverkezett emberek támadtak rá egy családra, miközben a házban gyerekek is voltak.
Cegléd külterületén, az Ugyer dűlőben jártunk, ahol az elmúlt időszak egyik legsúlyosabb romaellenes indítékú támadása történt. A helyiek szerint az egykor szebb napokat látott zártkertes övezetet régen Cegléd éléskamrájának nevezték. A betonútról letérve homokos utakon zötykölődik tovább az ember: ligetek, rétek és hatalmas fóliasátrak váltják egymást. A város zajához szokott látogatónak elsőre szinte idillinek tűnik a táj.
Ezt az idillt azonban rendre megtörik azok a házak és viskók, amelyekről már messziről látszik a nyomor. Az épületek elszórtan, bokorszerűen tarkítják a vidéket. Van ház, amely magányosan áll egy erdős, ligetes rész közepén, máshol egész utcákban sorakoznak egymás mellett a többnyire leromlott lakóalkalmatosságok. Látni valaha takaros, mára szanaszét repedező vályogházakat, és olyan szocpolos épületeket is, amelyek már új korukban is összetákoltnak hatottak.
Innen járnak iskolába és dolgozni az itt élők. Az első aszfaltos útig több kilométert kell gyalogolni, miközben a város még onnan is messze van. A szerencsésebbeknek van egy leharcolt autójuk vagy egy rozoga biciklijük. Mi személyautóval nem mertük kockáztatni a bejutást, pedig az út csontszáraz volt. Nehéz elképzelni, mi történik itt, ha elered az eső.
A megkérdezettek többsége arról beszélt, hogy dolgoznak: sokan a környékbeli földeken vállalnak napszámot, mások közmunkából élnek. A megélhetés azonban rendkívül nehéz. Az itt élők jelentős része egyik napról a másikra él, annak minden kiszolgáltatottságával. A helyiek szerint a droghasználat is egyre erősebben jelen van, és ezzel együtt gyakoribbá váltak a kisebb-nagyobb bűncselekmények is.
Többen beszéltek egymás közötti konfliktusokról, félelmekről, régi sérelmekről. A feszültséget az is mutatja, hogy kamera elé senki nem akart állni, és szinte mindenki azt kérte, a nevét se írjuk le.
Ebben a tanyás, szétszórt lakókörnyezetben történt az a bűncselekmény, amely súlyosságában az elmúlt évek egyik legriasztóbb támadása: egy roma családra éjszaka, csoportosan, Molotov-koktéllal és bozótvágó késsel felfegyverkezve törtek rá.
A család a traumán túl viszonylag szerencsésen megúszta a támadást: a családfő egyik ujjbegyét levágták, az ajtóban sérülések keletkeztek, a bedobott gyújtószerkezetek pedig szerencsére csak füstöt okoztak, tűz nem terjedt tovább.
A támadókat rövid időn belül elfogták, azóta előzetes letartóztatásban vannak.
Az egyik gyanúsított férfit a helyiek „légiós Zoliként” emlegetik. Többen azt mondták róla, hogy közismerten szélsőséges nézeteket vall, és a helyi cigányokkal szemben korábban is agresszívan lépett fel. Egyikük szerint nemrégiben az ő lányát kaszával kergette meg.
Bár első ránézésre magától értetődő a kapcsolat, a történet közel sem hasonlít a romák elleni terrotámadásokra, ahol neonáci elkövetők számukra ismeretlen embereket támadtak meg, kizárólag azért, mert cigányok voltak.
Ugyerben a támadás előtt már volt konfliktus Zoltánék és a megtámadott család között.
A család – amely nekünk nem kívánt nyilatkozni – a TV2 Tényeknek azt mondta, hogy a gyerekek mindössze néhány kisebb fát hoztak el a férfi közeli földjéről, hogy focikaput készítsenek maguknak. A környékbeliek szerint a háttérben régebb óta húzódó vita állt. Azt állították, hogy a család tagjai kisebb-nagyobb rendszerességgel vágtak ki fát Zoltán ligetéből, a tulajdonos pedig korábban már jelezte, hogy ezt hagyják abba. Mások szerint a családfő ekkor fenyegetően lépett fel vele szemben.
A történetet tovább árnyalja, hogy Zoltán volt felesége maga is roma. Ő annak a 17 éves fiúnak az édesanyja, aki apjával és annak társaival együtt részt vett a Molotov-koktélos támadásban. A helyiek közben egyöntetűen azt állítják, hogy a férfi szélsőségesen cigányellenes nézeteket vall, és kifejezetten militáns természetű.
Zoltán volt feleségét némi meglepetésünkre az előzetesben lévő férfi otthonában értük el. Bár máshol él, most azért tartózkodik ott, hogy vigyázzon az értékekre, nehogy azokat ellopják. Azt mondta, a fia jóravaló gyerek, aki keresi a helyét a világban, az apja pedig rosszul tette, hogy a nézeteit megosztotta vele. Beszélt arról is, hogy a fiú gyakran jár military ruhában, de más településeken – például Ózdon vagy Pétervásárán – a romák így is elfogadják, és ott soha nem keveredett konfliktusba. Ugyerben viszont gyerekkora óta feszültségben él a helyi romákkal.
A történet így egyszerre szól együttélési konfliktusokról és cigányellenességről, nyomorról és radikális gondolkodásról, félelemről és kiszolgáltatottságról. Mintha mindezt együtt termelte volna ki az alföldi tanyavilág: a szétszórt házak, a rossz utak, a mindennapi túlélés, a rendezetlen konfliktusok és a szélsőséges eszmék mérgező keveréke.
A támadás előzményei árnyaltabbak lehetnek annál, mint amit az első beszámolók alapján látni lehetett. A lényeg azonban ettől nem változik: egy roma családra éjszaka, felfegyverkezve törtek rá, miközben a házban gyerekek tartózkodtak. Ez pedig akkor is súlyos és félelmetes bűncselekmény, ha a háttérben régi helyi konfliktusok is álltak.
Kadét Ernő, Galyas Gyula / RSK