Jobb később mint soha? Az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre szerint alapjogi visszásságot okoz az a szabályozás, amely a gyermekek, tanulók személyiségi jogainak megsértése esetén a pénzbeli sérelemdíj helyett főszabályként oktatási vagy képzési szolgáltatást írna elő. A lex Gyöngyöspataként elhíresült jogszabályt hat éve fogadta el az Országgyűlés.
A mostani jelentés előzménye a gyöngyöspatai szegregációs per volt. 2019 végén jogerősen kártérítést ítéltek meg azoknak az egykori gyöngyöspatai roma diákoknak, akiket éveken át elkülönítve, rosszabb minőségű oktatásban részesítettek. A bíróság szerint az érintettek személyiségi jogai sérültek, ezért sérelemdíj járt nekik.
Az ítélet után a kormány politikai támadást indított az ügyben. Orbán Viktor miniszterelnök a gyöngyöspatai kártérítést „munka nélkül kapott pénzként” értelmezte, és arról beszélt, hogy ez igazságtalan azokkal szemben, akik dolgoznak. A kormányzati kommunikáció ezzel lényegében elvitatta a bíróság által megállapított jogsérelem következményét: azt, hogy a szegregáció miatt az érintett roma fiatalokat kártérítés illeti meg.
A politikai üzenet hamar törvénymódosításban is testet öltött. A „lex Gyöngyöspata” néven ismertté vált szabályozás lényege az lett, hogy ha egy gyermeket vagy tanulót a nevelési-oktatási intézménnyel összefüggésben személyiségi jogsérelem ér, a sérelemdíjat elsősorban oktatási, képzési vagy más szolgáltatásként kell biztosítani. Pénzbeli kifizetésre csak kivételesen kerülhetne sor.
A lex Gyöngyöspata szinte azonnal széleskörű tiltakozást váltott ki a hazai és nemzetközi szervezetek körében, az Európai Unió pedig az uniós alapjogok sérelmei miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen még 2021 – ben.
A hazai alapjogokat felügyelő biztosnak viszont hat év kellett, hogy érdemben reagáljon a jogszabályra.
Juhász Imre (aki 2025 ősze óta tölti be a tisztséget, elődje Kozma Ákos volt) álláspontja szerint a sérelemdíj célja a jogsértés elismerése, kompenzálása és visszatartó hatás kiváltása. Ha ezt a pénzbeli jóvátételt utólagos oktatási szolgáltatással váltják ki, akkor a jogsértés áldozata sokszor azt kapná „kárpótlásként”, amihez korábban is joga lett volna: megfelelő oktatást.
Az ombudsmani jelentés szerint a rendelkezés sértheti a törvény előtti egyenlőséget, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, valamint az oktatáshoz való jogot.
A jelentés arra is rámutat, hogy a szabályozás túl merev. Nem veszi figyelembe az egyes ügyek különbségeit: a jogsértés időtartamát, súlyát, a gyermek életkorát, a hátrányok későbbi következményeit, illetve azt sem, hogy a sérelem elszenvedője időközben felnőtté vált-e. Egy éveken át szegregáltan oktatott fiatal esetében egy későbbi képzés vagy szolgáltatás nem feltétlenül képes helyrehozni azokat a károkat, amelyeket az iskolarendszer okozott.
A jelentés egyik legsúlyosabb állítása, hogy a szabályozás közvetett hátrányos megkülönböztetéshez vezethet. A törvény szövege általános, minden tanulóra vonatkozik, de a jogalkotási előzmények alapján világos, hogy a gyöngyöspatai ügyre adott politikai válaszként született. Ezért a szabályozás különösen azokat a roma gyerekeket és fiatalokat érintheti, akik szegregált oktatás miatt fordulnának bírósághoz.
Az ügy különös érdekessége, hogy a nemzetiségi biztoshelyettes már 2021-ben jelezte az aggályait a gyöngyöspatai ügy és a sérelemdíj szolgáltatással való kiváltása kapcsán. Szalayné Sándor Erzsébet akkori nemzetiségi ombudsmanhelyettes az 5/2021-es elvi állásfoglalásában a gyöngyöspatai roma gyermekek nevelési-oktatási helyzetét vizsgálta. Ebben közvetetten már megjelent az a probléma, amelyet Juhász Imre mostani jelentése kimondott: az oktatási jogsérelem nem kezelhető pusztán utólagos szolgáltatásokkal, és nem lehet automatikusan háttérbe szorítani a pénzbeli kompenzációt.
Akkor azonban ez az aggály csak „bujtatva”, a gyöngyöspatai helyzetről szóló szélesebb állásfoglalás részeként tudott megjelenni. Önálló, egyértelmű ombudsmani fellépésre a „lex Gyöngyöspata” ellen akkor még nem került sor.
A gyöngyöspatai ügy 2020 elején az országos roma közélet egyik legfontosabb ügye lett. Februárban „Szabad bíróság, szabad Gyöngyöspata” címmel több ezres demonstrációt tartottak Budapesten. A megmozdulás egyik fő szervező ereje az Idetartozunk Egyesület volt, élén az azóta elhunyt Setét Jenő roma polgárjogi aktivistával. A tüntetés résztvevői a bíróságok függetlensége mellett és a roma közösséget érő kormányzati támadások ellen álltak ki.
A kormány eközben nemzeti konzultációt is tervezett a gyöngyöspatai kártérítés ügyéről. A konzultáció a bírósági ítéletet politikai kérdéssé alakította volna: arról kérdezték volna az állampolgárokat, igazságosnak tartják-e, hogy a szegregáció miatt kártérítést kapjanak az érintett roma fiatalok. A COVID-járvány azonban háttérbe szorította a kezdeményezést.
Hat év telt el azóta, hogy a kormány a gyöngyöspatai roma fiatalok jogerősen megítélt kártérítéséből országos politikai ügyet csinált. Hat év kellett ahhoz is, hogy az alapvető jogok biztosa kimondja: a jogsértést elszenvedő gyerekek pénzbeli jóvátételének ilyen korlátozása alapjogi visszásságot okozhat.
Az ombudsmani jelentés végül felkéri az illetékes minisztert, hogy vizsgálja felül és módosítsa a kifogásolt szabályozást. A jelentés lényege világos: a szegregáció áldozatainak járó jóvátételt nem lehet olyan szolgáltatással kiváltani, amelyhez a gyerekeknek már a jogsértés idején is hozzá kellett volna férniük. A bíróság által megállapított sérelemnek valódi, egyéniesített és hatékony következménye kell legyen.
Kadét Ernő / RSK
Fotó: ajbh.hu