Miskolc egyik legismertebb külterületi városrészében több száz roma család él. Sok házban ma sincs vezetékes víz. A Telepjáró Lyukóvölgyben forgatott, ahol a családok húszliteres kannákkal, babakocsival, kézikocsival vagy akár több buszmegállónyi távolságból hordják haza a vizet.
Lyukóban a víz nem a csapból jön. A nap sok családnál azzal kezdődik, hogy valakinek el kell indulnia a kútra. Húszliteres kannákkal, ballonokkal, babakocsival, kézikocsival. Van, akinek pár száz métert kell megtennie, másoknak egy-másfél kilométert, és akadnak olyan családok is, amelyek a helyiek szerint több buszmegállónyi távolságból járnak vízért.
„Van olyan, hogy fent a végállomásnál lakók teljesen ide járnak le a kútra. Az milyen messze? Hát vagy hét megálló” – mondta Zemlényi Richárd a Telepjárónak.
A miskolci Lyukóvölgyben a vezetékes víz hiánya nem rendkívüli helyzet, hanem mindennapos életforma. A riportban megszólalók szerint a vízgerinc a közelben van, a bekötés költsége viszont sok család számára elérhetetlen. Rendes Roland azt mondta, amikor utoljára utánajárt, nagyjából 800 ezer forintba került volna a víz bevezetése.
„A vizet úgy tudjuk megoldani, hogy ballonokban hozzuk be. Itt van valahol a közelben a vízgerinc, csak nekünk az anyagiak nem engedik meg, hogy be tudjuk hozatni” – fogalmazott Roland.
A családok vízigénye a hőségben még nagyobb. Főzni, inni, mosni, fürdeni kell. Ahol gyerekek vannak, ott a vízhordás állandó feladat. Roland szerint náluk egy nap alatt 80–100 liter víz is elfogy, mosás nélkül. Lakatos Zsuzsanna arról beszélt, hogy húszliteres kannával járnak a csapra, többször egymás után.
„Vállon, meg babakocsiban” – válaszolta Zsuza arra a kérdésre, hogyan viszik haza a vizet. Azt mondta, van, amikor naponta sokszor kell fordulni. „Kádba hordunk vizet. Főzni, mosni. Nagyon sokszor.”
Lyukóvölgy története szorosan összefügg Miskolc szegénységtörténetével. Az egykori zártkertes, hétvégi házas külterület a rendszerváltás után fokozatosan vált a város egyik legnagyobb szegénytelepévé. A város 2014-es integrált településfejlesztési stratégiája szerint Lyukóvölgyben akkor 3500–4000, többségében mélyszegénységben élő ember lakott, a háztartások jelentős részénél megfelelő közműellátás nélkül. A 2010-es évek miskolci telepfelszámolási politikája tovább növelte a terület terheit: a számozott utcákból kiszorított, elhelyezés nélkül maradt családok egy része Lyukóvölgyben próbált új otthont találni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2015-ben megállapította, hogy Miskolc önkormányzata a számozott utcák felszámolása során mintegy 900 roma lakossal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, és nem készített megfelelő intézkedési tervet az érintettek lakhatásának rendezésére.
A vízhiány így nem önmagában álló probléma. Lyukóban sokak számára a lakhatás, a közművek hiánya, a távolság, az utak állapota és az intézmények elérhetetlensége együtt határozza meg a mindennapokat. Roland szerint sokan már eleve úgy érzik, hogy a városrészre nem jut figyelem.
„Lyukóra azt mondják sokan, hogy szegregált terület. Az önkormányzat nem akar pénzt belefektetni” – mondta.
A riportban megszólalók közül többen azt állították, hogy nem találkoztak a terület önkormányzati képviselőjével, és sokan azt sem tudják, kihez fordulhatnának. Zsuzsa hat éve él Lyukóban. Azt mondta, hozzájuk még senki nem ment oda megkérdezni, hogyan élnek víz nélkül.
„Hat éve itt lakok, de egyszer nem láttam Lyukóban” – mondta az önkormányzati képviselőről. Arra a kérdésre, ismeri-e őt, azt válaszolta: „Nem.”
A családok közben a saját erejükből próbálnak megoldást találni. Van, aki elköltözött olyan helyre, ahol legalább egy ismerős ad vizet. Van, aki a gyerekeivel osztja meg a vízhordást. Roland arról beszélt, hogy amikor ő dolgozik, az iskolából hazatérő fia segít. A lányokat a nagy melegben inkább nem engedi ki vízért.
„Fárasztó, de ezzel nem nagyon tudunk mit tenni” – mondta. Roland családja korábban a Vasgyárban élt, devizahitel miatt veszítették el a korábbi lakhatásukat. Lyukóba azért költöztek, hogy legyen fedél a gyerekek feje fölött. Később a házuk kigyulladt, ideiglenesen kaptak lakást Perecesen, de elmondása szerint rövid idő után el kellett hagyniuk az ingatlant.
„Kétszer sikerült úgy felállnunk a mínuszból, hogy nagyon kicsiben voltunk. De a vízbe befulladtunk” – mondta Rendes Roland
A Telepjáró megkereste a területileg illetékes önkormányzati képviselőt is. A riport szerint először igent mondott a találkozóra, majd a forgatás előtti estén lemondta azt, és azt kérte, hogy a stáb a miskolci önkormányzat sajtóirodájának küldje el kérdéseit. A szerkesztőség ezt megtette, de a riport elkészültéig nem érkezett válasz.
Lyukóban addig maradnak a kannák, a ballonok, a babakocsik és a hosszú utak a kútig.
Frissítés
Cikkünk megjelenése után szinte azonnal megérkezett Miskolc önkormányzatának válasza. A városháza szerint Lyukóvölgy helyzete régóta ismert, rendezése pedig összetett jogi, tulajdonjogi és hatásköri kérdéseket vet fel. Azt írták, a vezetékes ivóvízhálózat fejlesztése, a közkutak üzemeltetése és a vízellátás műszaki kérdései a 2023 végi országos víziközmű-integráció óta állami feladatok, ezekben az ÉRV Zrt. az illetékes szolgáltató, a vízminőség ellenőrzése pedig a kormányhivatalhoz tartozik. Az önkormányzat szerint Lyukóvölgy ügyében az elmúlt hetekben több állami egyeztetés is volt, és a város partnerként venne részt a hosszú távú rendezésben.
Szirmai Norbert / RSK
Támogasd a munkánkat, ha megteheted itt.
A teljes videó itt:
A cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával, a LIMENet program keretében készült. Tartalmáért kizárólag a Roma Sajtóközpont felelős, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) álláspontját.