Salgótarjánban jelenleg 383 fogyasztási helyet érint vízkorlátozás vagy teljes kikapcsolás. Van, ahol egy használható közkút nyomószerkezetét szerelték le, máshol az adósság és a több százezer forintos helyreállítási költség zárta el a csapot. A Telepjáró olyan családokat keresett fel, amelyek naponta négyszer-ötször járnak vízért, és a főzéshez, mosáshoz, fürdéshez is kannákból gazdálkodnak.
A mélyszegénységben élők vízhez jutását bemutató sorozatunk korábbi részeiben Lyukóvölgyben és Tiszavasváriban, illetve Szorgalmatoson jártunk. Lyukóban családok kilométerekről, olykor busszal hordják haza a vizet. Józsefházán kétszáz ember osztozik egyetlen rossz minőségű vizet adó kúton, Szorgalmatoson pedig a helyiek szerint évek óta ihatatlan a vezetékes víz. A Telepjáró új részében Salgótarjánban néztük meg, mi történik azokkal, akiknek a házában valaha volt vezetékes víz, a szolgáltatás azonban megszűnt, visszaállítása pedig elérhetetlenül drága.
A stáb először egy salgótarjáni házsorhoz érkezett, ahol körülbelül három éve nincs víz. Az ott élők már úgy vásárolták meg az ingatlanokat, hogy a szolgáltatás nem működött. Egy asszony felsorolása szerint öt házban összesen tizenkilenc ember, köztük tíz gyerek él. Vizük egyiküknek sincs. A családok vödrökkel, flakonokkal és nagy műanyag hordókkal járnak a több mint kétszáz méterre lévő közkútra. A víz hazavitele folyamatos munkát jelent: inni, főzni, mosogatni, fürdeni, mosni és WC-t öblíteni is kell.
„Egy nap négyszer-ötször meg kell fordulnunk vízért” – mondta az egyik ott élő édesanya, Botos Marianna. Az utcában korábban működött egy nyomós kút. A szerkezet csonkja ma is ott van, csak a vizet felhozó részt szerelték le róla. A helyiek úgy tudják, a kutat azután szüntették meg, hogy a Salgó Vagyon egyik korábbi bérlője elköltözött. Szerintük a kútnak műszaki hibája nem volt.
Az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt. üzemvezetője, Fülöp László a Telepjárónak azt mondta: ha egy ingatlanban életvitelszerűen, bejelentett lakóként él valaki, és semmilyen módon nem jut ivóvízhez, elsőként az önkormányzathoz kell fordulnia. A közkút létesítését várhatóan a szolgáltató végezné el, ezt azonban az önkormányzatnak kell megrendelnie, és a fogyasztás költségeit is a város viseli. Az ÉRV üzletszabályzata szerint a közterületi vízvételi hely áthelyezéséhez vagy megszüntetéséhez is szükség van az ellátásért felelős szerv, illetve az önkormányzat hozzájárulására.
Az RSK megkereste Salgótarján önkormányzatát. A városháza válaszában felsorolta a rászorulók számára elérhető lakhatási, rendkívüli települési, gyógyszer- és gyermekvédelmi támogatásokat. Azt is közölték, hogy indokolt esetben a szolgáltató közkifolyót létesíthet, amelynek üzemeltetési költségét az önkormányzat fizeti. A válaszból nem derült ki, hogy a házsornál visszaállítják-e a korábbi kutat, vagy más vízvételi helyet alakítanak-e ki.
Márta néni házában nyolc-tíz éve nincs vezetékes víz. A szolgáltatást tartozás miatt kapcsolták ki, miután férje halála után már nem tudta fizetni az aktuális számlákat és a részleteket egyszerre. Emlékei szerint a víztartozás körülbelül 300 ezer forint volt, amelyre azóta további kamatok rakódhattak. Nyugdíja jelenleg 104 500 forint. A vizet egy nagyjából 150 méterre lévő közkútról hordja. Egyszerre két kisebb edényt bír el, mert a lába és az ereje sem a régi. Mosni nem tud otthon, a ruhákat összegyűjtik, és máshol mossák ki nekik. A fürdőszobát víz hiányában nem használhatják, egy műanyag kádban tisztálkodnak.
A család helyzetét tovább nehezíti, hogy Márta néni elmondása szerint várandós lányánál súlyos daganatos betegséget állapítottak meg. A háztartásban ezért minden eddiginél fontosabb volna, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon tiszta víz. Az idős asszony azt mondta, már alig érdeklődik a tartozás rendezésének lehetőségeiről. „Minek kérdezzem, ha esélyem sincs arra, hogy kifizessem?”
Az ÉRV adatai szerint Salgótarjánban 383 fogyasztási helyet érint korlátozás vagy teljes kizárás. Ebbe azok az ingatlanok is beletartoznak, amelyeknél a tulajdonos kérte a szolgáltatás megszüntetését, mert a házat nem lakják. A szolgáltató képviselője szerint a mostani szám hosszabb, akár 16–20 éves folyamat eredménye. Vízdíjtartozás esetén 60 nap után kerülhet sor korlátozásra vagy teljes kikapcsolásra, többszöri felszólítást követően.
A teljes kizárás feltétele, hogy az érintett lakóhelytől legfeljebb 150 méteres, közterületen megteendő távolságon belül hozzáférhető legyen az előírt mennyiségű ivóvíz. Ezt a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény is rögzíti. Ha ilyen vízvételi hely nincs, a szolgáltatás szűkíthető, teljesen azonban nem zárható el.
A tartozásra részletfizetési megállapodás kérhető. Ehhez általában előre be kell fizetni egy meghatározott összeget, a fennmaradó rész rendezése után pedig elindítható a szolgáltatás visszaállítása. A már fizikailag levágott vezeték helyreállítása további, több tízezer forintos költséget jelenthet. Ha a csöveket is újra kell építeni, az összeg jóval magasabbra emelkedik.
A Dobó Katica úton egy család már úgy vásárolt meg egy házat, hogy a vízvezetéket korábban levágták. A helyreállításra 600–700 ezer forintos becslést kaptak. Ki kell ásni a vezetéket, újra kell csövezni a rendszert, és az engedélyezés is időt vesz igénybe. A házban élő két idős asszony addig a 20–25 méterre lévő közkútról hordja a vizet. A tulajdonos szerint a környéken sok család él hasonló helyzetben.
Salgótarján önkormányzata július végén takarékos vízhasználatra kérte a lakosságot a hőség és a megnövekedett fogyasztás miatt. A Telepjáró által felkeresett családoknál azonban nincs mit tovább csökkenteni: náluk a csap eleve száraz.
A salgótarjáni történetek azt mutatják, milyen könnyen válhat tartóssá a vízszegénység. Egy elmaradt számla után kikapcsolják a szolgáltatást, a tartozást kamatok növelik, a visszaállításhoz pedig újabb százezrekre lehet szükség. Akinek a rendszeres vízdíj kifizetése is gondot okozott, annak a visszakötés költsége már szinte áthághatatlan akadály. Addig maradnak a vödrök, a kannák és a napi négy-öt forduló a kútra.
Szirmai Norbert / RSK
A teljes videó itt
Az anyag az Európai Unió pénzügyi támogatásával, a LIMENet program keretében készült. Tartalmáért kizárólag a Roma Sajtóközpont felelős, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) álláspontját.