Augusztus 2-án Magyar Péter miniszterelnök és Forsthoffer Ágnes, az államfői jogköröket gyakorló házelnök egyaránt hallgatott a roma holokausztról. Az országot sújtó rendkívüli hőség és energiaválság súlyos ügy, de nem ad felmentést. Egy háromperces videó elkészítése vagy egy húszsoros bejegyzés megírása alig kerül valamibe. A jelentősége viszont felbecsülhetetlen lehet egy olyan közösség számára, amely joggal várja el, hogy az ország vezetői a halottait a nemzet halottainak tekintsék.
A magyarországi roma közösségek életében kevés ünnep és emléknap van. Ezek jelentős része tragédiához kapcsolódik. Augusztus 2-a is ilyen nap: 1944-ben ezen az éjszakán számolták fel az auschwitz–birkenaui cigány családi tábort, és közel háromezer roma férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. Az emléknap Európa-szerte a tervszerűen üldözött és elpusztított romák százezreinek állít emléket.
Magyarország számára ez különösen súlyos történelmi örökség. A magyar állam képviselői és hatóságai részt vettek a romák megbélyegzésében, összegyűjtésében, munkaszolgálatra hurcolásában és deportálásában. Áder János köztársasági elnökként 2014-ben ki is mondta, hogy „az akkori magyar államnak súlyos felelőssége van abban, hogy ez megtörténhetett hazánkban”, és mindaz, ami ebből magyar szégyen, a magyar társadalomtól követel szembenézést. Az állam képviseletében megszólalni ezért közjogi kötelesség.
Voltak 2026-ban is fontos kormányzati megszólalások. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter emlékbeszédet mondott a Holokauszt Emlékközpontban, és videót is közzétett. Arról beszélt, hogy olyan társadalmat kell építenünk, amely soha nem felejti el a holokauszt tragédiáját és az odavezető utat. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter államtitkára, Tóth Kinga Dóra sorait osztotta meg. Az államtitkár világosan fogalmazott: Magyarországon nincs helye a gyűlöletnek, a kirekesztésnek és a kollektív megbélyegzésnek. Karácsony Gergely főpolgármester szintén megemlékezett az áldozatokról.
Ezek fontos gesztusok. A miniszterelnök és az államfői jogkör gyakorlójának saját megszólalását azonban nem helyettesítik. Az állami emlékezetnek súlya és hierarchiája van. Más üzenetet közvetít egy szakminiszter beszéde, és mást az, amikor az ország első számú politikai vezetője mondja ki: a roma áldozatok a magyar nemzet áldozatai, üldözésük pedig a magyar történelem része.
A hétvégi kormányzati kommunikáció közben működött. Magyar Péter és Forsthoffer Ágnes is megszólalt a rendkívüli hőség, az energiaválság és az ország előtt álló kritikus napok ügyében. Volt stáb, kamera, Facebook és működő nyilvánosság. A roma holokauszt mégsem fért bele a napba.
Egy ország vezetőinek egyszerre több kötelességük van. Az energiaellátás biztosítása és az állami emlékezet fenntartása nem oltja ki egymást. Egy rövid videó nem veszélyeztette volna az ország villamosenergia-rendszerét. Egy húszsoros poszt nem vont volna el erőforrást a válságkezeléstől. Ennyi idő alatt ki lehetett volna mondani, hogy az állam emlékezik, együtt érez, és vállalja történelmi felelősségét.
Az elmúlt 36 év weben hozzáférhető és digitalizált anyagainak áttekintése során 17 közvetlen államfői vagy miniszterelnöki megszólalást találtunk a roma holokausztról. Göncz Árpád öt alkalommal emlékezett meg. Horn Gyula levelet küldött az ötvenedik évfordulóra. Medgyessy Péter kétszer szólalt meg, 2004-ben pedig kijelentette: „A roma holokauszt nem a romák ügye, hanem mindannyiunké. Egy nemzeti tragédia történt, és ezt nem felejthetjük.”
Miniszterelnöki szinten Gyurcsány Ferencig kell visszanyúlnunk. Ő 2007-ben „testvérgyilkosságnak” nevezte a roma holokausztot, és így zárta üzenetét: „Meghajtom fejem a roma holokauszt minden áldozatának emléke előtt!” Egy évvel később újra levelet küldött a megemlékezésre. Akkor azt írta: „A hallgatás fala azóta is elválaszt minket”, majd hozzátette: „A csend, a hallgatás nem segít többé.”
Azóta eltelt tizennyolc év. A hozzáférhető nyilvános forrásokban 2009 és 2026 között egyetlen hivatalban lévő miniszterelnöktől sem találtunk saját beszédet, levelet, közleményt vagy posztot a roma holokauszt emléknapjára. Orbán Viktor egyik miniszterelnöki időszakában sem szólalt meg tudomásunk szerint. Magyar Péternek most lehetősége lett volna megszakítani ezt a dicstelen hagyományt. Ehelyett beállt ugyanabba a sorba.
A szavak önmagukban kevesek. A hallgatás még kevesebb. A közjogi megszólalás nem oldja meg a romák lakhatási, oktatási vagy szociális problémáit, de világossá teszi, hogy a roma közösség fájdalma része a nemzet közös emlékezetének. Ez különösen fontos a 2008–2009-es rasszista gyilkosságsorozat után, amely hat roma ember életét követelte. Kislétán éppen augusztus 3-ára virradó éjszaka gyilkolták meg Balogh Máriát, és sebesítették meg életveszélyesen tizenhárom éves lányát. A támadások roma családok sokaságában rendítették meg azt az elemi hitet, hogy a hazájuk megvédi őket.
Aki rendszerváltást és befogadóbb országot ígér, annak az állami emlékezet rendjén is változtatnia kell. Magyar Péter még pótolhatja az elmaradt megszólalást, és világossá teheti, hogy a jövőben a miniszterelnök hivatalos kötelességének tekinti az emlékezést. A megkésett mondatok is többet érnek a tartós csöndnél.
Az állami emlékezet alig fogyaszt energiát. A közöny társadalmi ára viszont felmérhetetlen.
Szegedi Dezső / RSK