Lúzsokon helyben alig akad munka, autója pedig a családok többségének nincs. Aki gyárban dolgozna, gyakran télen-nyáron, esőben és hóban biciklivel teszi meg az öt kilométeres utat Vajszlóig, ahol felszállhat a céges buszra. Az ormánsági településen a hiányos közlekedés, az eltűnő szolgáltatások és az elöregedett házak ugyanannak a csapdának a részei: még a munkalehetőséghez is nehéz eljutni.
Az elzárt kistelepüléseket kívülről könnyű egyetlen képpé összenyomni: leromlott házak, szegénység, reménytelenség, lassú eltűnés. Lúzsok első pillantásra beleillik ebbe a képbe. A kétszáz lelkes dél-baranyai faluban nincs iskola, sem orvos, a bolt alig tart nyitva, új lakóház pedig egy generáció óta nem épült. Az élet itt távolról sem egyszerű, a falu valósága mégis jóval változatosabb annál, mint amit a hiányok felsorolása mutat. Él itt közmunkából megkapaszkodó férfi, egész életét végigdolgozó idős asszony, a szomszéd falu gyári buszához biciklivel járó családapa, földjein éjfélig dolgozó őstermelő és olyan kisnyugdíjas is, aki fél évszázadnyi munka után alig tud megélni. Mások a céljaik, a lehetőségeik és a válaszaik, de egyikük története sem írható le egyszerű reménytelenségként. Lúzsok a túlélés sokféle alakját mutatja: kitartást, kemény munkát, alkalmazkodást és olykor az újrakezdés makacs vágyát.
Lúzsok öt kilométerre van a legközelebbi „nagy” településtől, az ezerötszáz fős Vajszlótól. Ez a távolság autóval néhány perc. Annak viszont, aki kocsi nélkül indul a vajszlói gyári buszhoz, naponta tíz kilométernyi erőfeszítést jelenthet: öt kilométer biciklivel a járatig, egy műszak a munkahelyen, majd este, holtfáradtan ugyanennyi hazafelé.
Cselle Norbert harmincéves, három gyermeket nevel. Azt mondja, helyben kevés esélye van biztos állást találni, a pécsi vagy távolabbi gyárakba pedig már az eljutást is meg kell szervezni.
„Mindig biciklivel oldottuk meg. Télen, nyáron, esőben, hóban. Innen Vajszló 4,8 kilométer, olyan 15–20 perc. És ez mindennapos volt, hétfőtől péntekig” – mondja.
Fodor Barbara, a Caritas által működtetett helyi Jelenlét Pont koordinátora szerint ez a városi munkavállalók számára szinte láthatatlan többletteher. A dolgozó már a műszak előtt időt és energiát veszít, miközben egy lekésett járat vagy egy elromlott kerékpár az állását is veszélybe sodorhatja. Tapasztalataik szerint az ilyen akadályok is közrejátszanak abban, hogy valaki rövid idő alatt kiesik a munkaerőpiacról. Az autó ritkaság a faluban: becslés szerint a 62 helyi család alig negyedének van gépkocsija. A gyári járatok többsége nem megy be Lúzsokra, a menetrend szerinti buszok száma pedig kevés, iskolai szünetben még tovább csökken.
Az orvos, a bolt és az iskola is máshol van
Lúzsok elszigeteltsége az élet szinte minden területén érezhető. A helyiek elmondása szerint a korábbi orvosi rendelés megszűnt, így már a háziorvoshoz is Vajszlóra kell bejutniuk. Szakorvosi vizsgálatra gyakran Pécsre küldik őket. Ilyenkor a falugondnoki autó jelenthet segítséget, ám egyetlen jármű nem tud minden igényt egyszerre kiszolgálni.
A helyi bolt csak időszakosan tart nyitva, a mozgóárusok árai pedig magasabbak a vajszlói boltokénál. Óvoda és iskola sincs a településen. A Felzárkózó települések program Lúzsokról szóló adatlapja 60 elért családról és 60 gyermekről ír; a programot 2020 júliusa óta a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica valósítja meg a faluban.
Roma és nem roma családokat azonos hiányok érintenek. Szegedi Tibor a szervezet dél-dunántúli régiójának operatív vezetője szerint a lakosság roma arányát mintegy 40 százalékra becsüli, de szerinte Lúzsokon a társadalmi törésvonalat mindenekelőtt a szegénység rajzolja meg: itt szinte mindenkinek szüksége van segítségre. A közlekedés elégtelensége ezért jóval többet jelent kényelmetlenségnél. Meghatározza, ki jut el orvoshoz, ki tud olcsóbban bevásárolni, melyik képzés végezhető el, és ki képes megtartani egy többműszakos állást.
Ötven év munka után 132 ezer forint
A faluban sok idős ember egész életében dolgozott, mégis alacsony nyugdíjból él. István ötven ledolgozott évről beszél, havi 132 ezer forintos nyugdíjjal. Juhász volt a termelőszövetkezetben, később gazdáknál vállalt munkát. Utólag derült ki számára, hogy több munkaadó nem jelentette be. „Volt olyan hely, ahol nyolc évet húztam le, és nyolc évig nem voltam bejelentve, holott én úgy tudtam, hogy be vagyok. Az a nyolc évem eltűnt. A nyugdíjnál jöttek elő ezek a buktatók” – meséli.
A 84 éves Sztojka Erzsébet, a falu legidősebb lakója ugyancsak munkával töltötte az életét. Állatokat tartottak, uborkát, paprikát és más zöldségeket termesztettek, ő pedig Vajszlón és a szövödében is dolgozott. Tizenhárom gyermeket nevelt fel, huszonnégy unokája van. Úgy emlékszik, mire a család felébredt, a kemencében már megsült a kenyér, elkészült a hús, a kolbász és a szalonna.
A fiatalabbak között is akad, aki helyben teremtett magának munkát. Tatai Melinda 2013 óta őstermelő, nyolc éve ebből él főállásban. Fűtött fóliasátrakban palántát nevelnek, görögdinnyét, csemegekukoricát, uborkát, paradicsomot és paprikát termesztenek. „Szeretem csinálni, ez a problémám. Meg értünk is hozzá” – mondja. A sikernek ára van: a család sokszor éjfélig vagy hajnali egyig dolgozik, a gyerekekre és a közös időre kevesebb energia marad.
A többség számára a helyi közfoglalkoztatás marad az egyetlen rendszeres lehetőség. Orsós Sándor elmondása szerint tizenhatan dolgoznak a programban havi 107 ezer forintért, férfiak és nők együtt. Árkokat tisztítanak, kaszálnak, összeszedik a levágott növényzetet. Ez biztosít ugyan valamennyi bevételt, a családokat nem emeli ki a szegénységből.
Ahol a nagy rendszerek megakadnak
A Jelenlét Pont munkatársai önéletrajzot írnak, munkát keresnek, adósságot rendeznek, képzésre szervezik a helyieket. Fodor Barbara szerint a bejelentett állás eleinte a vártnál kisebb kézhez kapott összeget jelenthet, amikor a fizetésből tartozást vonnak. Közben csökkenhet a tb-tartozás, rendeződhet az egészségügyi ellátásra való jogosultság, és kiszámíthatóbbá válhat a család helyzete. Van olyan helyi család, amely három évnyi folyamatos munkával jutott el idáig. Barbara elmondása szerint a Karitász Vajszlón szociális segédgondozói képzést is szervezett. A résztvevők utazását és a gyermekfelügyeletet is megoldották, három lúzsoki nő pedig sikeresen elvégezte a tanfolyamot. Ez jól mutatja, hogy a képzés önmagában kevés: közlekedés és a gyerekek ellátása nélkül sok szülő el sem tudna indulni.
Szegedi Tibor úgy látja, kisebb munkáltatói buszokra lenne szükség, amelyek bemennek az aprófalvakba, összegyűjtik a dolgozókat, majd műszak után haza is viszik őket. Pécsen és a térség nagyobb üzemeiben volna munkalehetőség, ám ehhez célzott képzésekre és működő közlekedésre van szükség. A Karitász a lakhatási gondokat is kisebb lépésekben próbálja enyhíteni. Nyílászárókat cseréltek, padlót készítettek, vizet vezettek be, bojlereket szereltek fel. Szegedi Tibor becslése szerint már több mint húsz lúzsoki család otthonán javítottak valamit. A Zöld Fűtés programhoz kapcsolódva tizenhárom ingatlanban erősítették meg a villamos hálózatot, hogy biztonságosan lehessen elektromos fűtést használni.
A helyzet súlyosságát a program saját dokumentumai is jelzik. A Lúzsokról készült 2023-as lakhatási helyzetelemzés szerint a faluban nincs vezetékes gáz és szennyvízcsatorna, a 71 lakás közül húsz komfort nélküli volt. A dokumentum tizenöt házat sorolt a kritikus állapotú, gazdaságosan már alig menthető épületek közé. „Néhány háznak inkább már csak a dózer tenne jót, és egy másikat kellene építeni” – fogalmaz Szegedi Tibor.
A segítség gyakran civil és önkéntes munkából érkezik. A riport készítésekor belga mérnökök és egyetemisták dolgoztak ingyen a Jelenlét Pont teraszának bővítésén, hogy a gyerekek nyáron árnyékos, esőben fedett közösségi teret használhassanak.
A nagy programok Lúzsokon alig láthatók
A helyi segítők szerint a több milliárd forintos foglalkoztatási és esélyteremtő programok eredményei kevéssé érzékelhetők a faluban. Fodor Barbara azt mondta, a Karitász lúzsoki programja nem vett részt a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság képzéseiben, és a közelben sem tud olyan lehetőségről, amelybe a helyiek rendszeresen bekapcsolódhattak volna. Annak, akinek a nyolc általános befejezése is hiányzik, már a kéthetente pécsi bejárás megszervezése is komoly akadály. Egy hónapokon át tartó napi utazás gyakorlatilag teljesíthetetlen.
A lakhatási programban a Karitász több megvásárolható házat is javasolt. Szegedi Tibor közlése szerint szervezetüknek nem volt elegendő kapacitása a nagy közbeszerzés önálló lebonyolítására, ezért a megvalósítást a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra bízták. Tudomása szerint a Karitász által gondozott településeken végül nem vásároltak házakat. Lúzsokon új építésű otthon sincs; a legfiatalabb lakóházak a 2000-es évek elején épült szocpolos házak.
Danóczi János polgármester szerint a település az előző kormány idején egy évtizeden át csak minimális fejlesztési forráshoz jutott. Többször pályáztak játszótérre, eredménytelenül. Úgy látja, a kampányok idején a romákat választási eszközként kezelték, miközben a falu tartós problémáira nem érkezett válasz.
A helyiek politikai véleménye erősen megoszlik. Van, aki továbbra is a Fideszt védi, más Magyar Péterben sem bízik, és olyan is akad, aki a kormányváltástól remélt fordulatot. A szegénység közös tapasztalat, az országos politika mégis családokat és szomszédokat választ el egymástól.
A biztos állás ára a költözés lehet
Cselle Norbert közben két autóipari állásra vár választ, az egyik Kecskeméten, a másik Kaposváron lenne. Összeszerelőként vagy targoncásként dolgozhatna, hetelős beosztásban. Havonta egyszer jutna haza. Ha felveszik, egy hónapon belül a családját is magával vinné. Lúzsok egyik legkeményebb ellentmondása ez: akinek sikerül stabil munkát találnia, annak gyakran a falut is el kell hagynia. A biztos állás itt sokszor az elköltözés első lépése.
Kovács Szandra, Kadét Ernő / RSK
A videó megtekinthető itt:
Ez a tartalom a ROVA program keretében, az Európai Unió támogatásával a készült.
