Második alkalommal nyitotta meg kapuit a Roma Udvar a Művészetek Völgyében, és idén már több programja is teltházzal zajlott. Kékesi Alexandra Mandarinnal, az udvar főszervezőjével arról beszélgettünk, hogyan kapcsolja össze a roma kultúrát, a szórakozást és az ismeretterjesztést, valamint miként vált a vigántpetendi helyszín a fesztiválozók és a roma alkotók találkozóhelyévé.
Idén lett 35 éves a Kapolcs-Vígántpetend-Taliándörögd háromszögben minden évben megrendezett Művészetek Völgye fesztivál, azonban sokan megfeledkeznek arról, hogy immár két éve egy új udvar ékesíti a fesztivál diverzitását: a Roma Udvar.
A Vigántpetend és Kapolcs közti kapocs
“Tavaly volt először Roma Udvar, számomra kicsit kísérleti projektként. Nagyon kíváncsiak
voltunk arra, hogy vajon mit szól hozzá a közönség. Vigántpetenden vagyunk, ami a
három faluból talán a legkevesebb udvart tartalmazó település, és itt vagyunk a falu szélén,
a művelődési háznak az udvarán.” – kezdte mesélni az udvar történetét Kékesi Alexandra Mandarin, aki mindkét évben az udvar főszervezője volt.
A helyszín – Vigántpetend – többek közt azért is fontos, mert a fesztivál központjának egyértelműen Kapolcs számít: a legtöbb udvarral, szállással és természetesen emberrel. Ahhoz, hogy valaki a másik településre eljusson, fel kell szálljon a 10-20 percenként járó úgy nevezett Csigabuszra, amely a fesztivál ideje alatt éjjel-nappal közlekedik a három falu között. Bár a közlekedés biztosított, mégis akad nem egy olyan fesztiválozó, aki az itt töltött ideje alatt nem jut el petendre, ezáltal a Roma Udvar dolga se egyszerű – gondolnánk.
“Idén már kétszer is volt teltházunk. Az egyik egy kézműves foglalkozás volt, a másik pedig Beck Zolinak az előadása a roma képzőművészetről. Volt olyan programunk, amin több mint 200 ember volt és volt olyan napunk, amikor 300 fölött volt a látogatószám.” – számolt be tapasztalatairól Mandarin, aki tavaly az Év Udvargazdája elismerést is megszerezte, de azt mondta, ezt nem egyedül érte el. – “Ez nem rólam szól, hanem tulajdonképpen arról, hogy milyen szuper szakemberek, cigány szakemberek érkeztek hozzánk. Utána mindenkinek megköszöntem, hogy emelték az udvar fényét.”
Cigány diszkó vs. Roma Sajtóközpont
Mandarin erősen kiemelte, hogy a Roma Udvar célja nem csak a szórakoztatás, hanem az edukálás is. Elmondása szerint a magyarországi romák között rengeteg nagyon híres és szakmájában elismert zenész és táncos van, így nem volt kérdés, hogy hoznak ilyen programokat is, de elengedhetetlennek tartják az edukációt és az átlátást a pozitív sztereotípiákon túlra.
Ennek eredményeként a zenés programokon túl megfordult az udvarban: színházi előadás – Horváth Kristóf Cigyar Magány című előadása -, drámapedagógia – amellyel Végh Zoltán megmutatta, milyen egy cigány bőrébe bújni -, művészetterápia, antropológiai előadás, cigánytánc oktatás – erdélyi és magyarországi egyaránt -, ékszerkészítés, közösségi falfestés, az erdélyből érkező Solena Romani által biztosított divatbemutató, valamint a Roma Sajtóközpont is csatlakozott a felsoroltakhoz egy workshop erejéig.
Szerkesztőségünk egy közös párbeszédre hívta a fesztivál lakosait, ahol a munkásságunkon túl, a roma médiareprezentáció történetére és az újságírók által elkövetett gyakori hibákra is felhívta a figyelmet.
“A roma médiareprezentáció kiemelten fontos, mert a többségi társadalom tagjai nem feltétlenül találkoznak romákkal, vagy nem minden formában találkoznak romákkal. Sokan abból indulnak ki, ami például a Győzike Show volt 10 évvel ezelőtt vagy azokból a most is futó reality műsorokból, ahogy bemutatják a cigányokat. Ez egy abszolút fals kép, ami sztereotípiákra épít. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy itt és most meg lehet ismerkedni ezzel a témával is, és hogy kicsit ki lehet nyitni a szemüket, üveget lehet csörömpöltetni. Hogy lássák azt, hogy az, ami a tévében, a rádióban, vagy a szociális felületeken van, az nem feltétlenül igaz, vagy úgy igaz, ahogy ők azt gondolják.” – válaszolta meg Mandarin, miért tartotta fontosnak, hogy jelen legyen a programok között egy roma médium is.
“S egyszerre mindenki felnéz…”
“Szerintem a Roma Udvar a kapcsolatokért felelős, a kapcsolódásokért. A célja egyébként többrétű. Egyrészt a cigány és nem cigány közösségeknek az összekapcsolódása és megismertetése. Az, hogy egy térben tudnak mozogni és alkotni. És minden mellett azt is kiemelten fontosnak tartom, hogy azok a cigány fellépők, akik ide eljönnek, és mondjuk a mindennapokban nem jut terük és idejük a valódi kapcsolódásra az itt most megtörténjen. Régen voltak a kávéházak, amikor összegyűltek a művészek, és új dolgokat találtak ki, alkottak, vagy csak egyszerűen egy térben léteztek. Ez most már szerintem nem mindig tud megvalósulni. Azok az értelmiségi cigány fiatalok, akikkel én találkozom, általában több projektben dolgoznak, több helyen vállalnak munkát, és egyszerűen nincs idejük a szabad alkotásra. Úgyhogy nekem a belsős célom az is ezzel az udvarral, hogy ezek a szakemberek találkozhassanak, beszélgethessenek, kapcsolódjanak, akár új projekteket találjanak ki, vagy csak egyszerűen legyenek egymás mellett és élvezhessék egymás társaságát.”
A szervező és az önkéntesek szerint a látogatókon látszik, hogy nagyon kíváncsiak a kultúrára és a hagyományra, és mindenbe nyitottan belekóstolnak. Magasan érdeklődnek a programok iránt, és nagyon jól érzik magukat az udvarban.
“Most már idén ki van alakítva egy ilyen kinti nappali, szuper szőnyegekkel, ilyen pihenőszékekkel, és ha nincs is program már, akkor is itt vannak a fesztiválozók, és velünk együtt esznek, beszélgetnek, valamikor egy-egy hangszer is előkerül, és akkor közösen alkotunk is valamit. “Sőt lett végül talán egy szlogenünk is, ami nagyon szépen leírja az udvar atmoszféráját, ami így hangzik: Gyertek hozzánk itthon lenni.”
Kökény Alexandra / RSK