A Vasalt Utak immár közel 40 éve foglalkozik sziklamászó utak kiépítésével, az elmúlt 15 évben pedig a vasalt utak, vagyis a via ferrata útvonalak kialakításával és túrák szervezésével Magyarországon és Európában. Az utóbbi időben arról is hallani lehetett, hogy hátrányos helyzetű csoportokat is bevonnak a munkájukba. Interjúnkból kiderült: hivatásuknak tekintik, hogy mindenki részesülhessen a mászás örömében, még azok is, akiknek erre anyagi okok miatt egyébként nem lenne lehetőségük.
A Vasalt Utak csapata civil szervezetként, a Tatabányai Alpin Sportklub keretében vesz részt ebben a munkában. Jelenlegi kezdeményezésük a Step by Step 2 elnevezésű projekt, amely a tavalyi, Step by Step 1 folytatásaként valósul meg. A programban egész évben számos eseményt szerveznek: a külföldi via ferrata túrától az egyhetes ottalvós táboron át egészen a Snétberger Zenei Tehetség Központ meglátogatásáig. A szegregátumokban élő gyerekek közül elsősorban a tatabányai Mésztelepen és Hatostelepen élő kiskorúakat vonták be a programokba. A Roma Sajtóközpont a Mésztelepen kereste fel a szervezetet, ahol éppen táncos foglalkozást tartottak. Itt beszélgettünk a két fő koordinátorral, Kovács Tamással és Tunyogi Beával.
Mi is az a via ferrata, és hogyan vált ismertté a szegregátumban élő családok körében?
– Tulajdonképpen sziklamászásról van szó, azzal a különbséggel, hogy a sziklákba drótkötelet rögzítenek, ami biztonságossá és könnyebbé teszi a mászást. Így akár kisgyerekek is biztosítani tudják magukat, mintha egy kalandparkban lennének. Már második éve foglalkozunk az itteni gyerekekkel, most a Step by Step 2 projekt keretében.
Hogyan fogadtak benneteket a családok?
– Az elején aggódtak, de eljöttek ők is egy-egy mászásra, és onnantól szívesen engedték el a gyerekeket. Volt, aki azt mondta: „Veletek a világ végére is elengedném a gyerekemet.” A gyerekek közül pedig néhányan megjegyezték: „Most már maguk is cigányok.” Ez jelezte, hogy befogadtak minket. Azoknál a családoknál, akik nem hozzák a gyerekeket, nem tudjuk pontosan az okokat, de negatív véleményt eddig nem kaptunk. Volt olyan is, hogy egy bácsi megállt mellettünk autóval, és azt mondta: nagyon örülnek, hogy itt vagyunk, szeretnek minket, mert mindig jövünk.
A munkánkat az önkormányzatok is segítik: Tardos polgármestere díjmentesen biztosított egy házat a tábor idejére, a tatabányai alpolgármester pedig így nyilatkozott: „Végre egy olyan civil szervezet, amely nemcsak beszél arról, hogy tesz a nehezebb körülmények között élő gyerekekért, hanem tényleg kézzel fogható a változás.”
Milyen gyerekekkel dolgoztok?
– Autizmussal élőkkel, gyógyult daganatos betegekkel, látássérültekkel, valamint a szegregátumban élő gyerekekkel. Mindannyiuknak sikerélményt ad egy-egy mászóút teljesítése. Láttunk például egy kisfiút, aki betegség után már élni sem akart, nem mozdult ki a szobájából. Amikor velünk kipróbálta a via ferratát, azt mondta, értelmet talált az életben, mert képes volt megmászni az utat. Pár hónappal később találkoztunk vele: meggyógyult, visszanyerte erejét.
Csak roma gyerekek vesznek részt a programban?
– Nem, de körülbelül 90 százalékuk roma. Nem azért vannak benne, mert cigányok, hanem mert olyan élethelyzetben élnek, amelyből segítség nélkül nehéz lenne kitörniük.
Milyen élmény volt az ausztriai út?
– A családok nagyon féltették a gyerekeket, sokan még soha nem aludtak külön a szülői háztól, Tatabányáról sem mozdultak ki. Tavaly, amikor megkérdeztük, hová utaznának a világon, a legtöbben Budapestet mondták. Csak egy kislány válaszolt úgy, hogy Párizs. Ez sok mindent elárul.
Az ausztriai túrát öt hete szerveztük meg. Bécsben felvettük a kapcsolatot a Roma Centrummal, meglátogattuk őket, bemutatták a munkájukat a gyerekeknek. Nagyon élvezték.
A tardosi tábor óta látjuk, mennyit változott a viselkedésük: csendben várják a kezdőkört, ők szólnak rá a többiekre, hogy legyenek csöndben. Megkapták a figyelmet, amire szükségük volt, a mászás pedig önbizalmat adott nekik.
Augusztus 16-án pedig a gyerekek szervezésében tartotuk meg a Mésztelepi Fesztivált, amellyel lezártuk a nyarat. Úgy gondoljuk, fontos, hogy érezzék: képesek erre, és fontosak.
Hogyan finanszírozzátok a programokat?
– Az első pár foglalkozás után 2023-ban döntöttünk úgy, hogy pályázati forrást keresünk. Tavaly egy ERASMUS-projektből finanszíroztuk a programok nagy részét. Három-négy millió forintból azonban nem könnyű egy teljes évet megszervezni, ezért sok saját forrást is beletettünk. Idén ugyanazon a pályázaton újra nyertünk hasonló összeget: ebből vittük el a gyerekeket külföldre, ebből tartjuk a foglalkozásokat is, de továbbra is sok önerőre van szükség.
Mi lenne számotokra a legnagyobb segítség?
– Jelenleg a forráshiány leküzdése. Szeretnénk nagyobb és több programot szervezni, de nincs elegendő anyagi háttér. Óriási segítséget jelentene két kisbusz a gyerekek szállításához, valamint ha tudnánk biztosítani számukra zenetanárt, tánctanárt, önkéntes pedagógusokat a tehetséggondozáshoz és a felzárkóztatáshoz. Nagy álmunk, hogy legyen egy saját helyünk, ahol mindezt megvalósíthatjuk.
Mik a további terveitek?
– Szeretnénk egészségügyi programot indítani: fogorvosi vizsgálatra és más alapellátásokra vinnénk a gyerekeket. Azt tervezzük, hogy a gyerekek iskolákba mennek majd előadni, hogyan szerveztek fesztivált, így tovább erősíthetik önbizalmukat. Emellett készítünk egy térképet is a jövőbeli terveinkről, amit bemutatunk a polgármestereknek és helyi nagyvállalatoknak, bízva abban, hogy támogatást kapunk a munkánkhoz.
Kökény Alexandra / RSK
A Mésztelepi fesztiválrók készített rövid videónkat itt találjátok:
@romaplay0 Mésztelepi Fesztivál – Tatabánya – Vasalt Utak. ##nekedbelegyen #romaplay #foryourepage #gyerekprogram #hegymászás ♬ eredeti hang – RomaPlay – RomaPlay