A legújabb Roma Szem adásban karácsonyi Mikulás-jelmezből indul a beszélgetés, aztán nagyon gyorsan a roma közélet legélesebb témáira fordul: Magyar Péter tarnazsadányi ígéretére a roma kvótáról, a roma szószóló-választás kulisszatitkaira, a tiszaburai időközi választások botrányaira, egy kőbányai kilakoltatási ügy embertelenségére és a magyar szegénység szerkezetére. A műsor végén szó esik Iványi Gábor karácsonyi adakozásról szóló üzenetéről, és arról is, mit jelent 30 éve működni Roma Sajtóközpontként Magyarországon.
A műsor fő politikai témája Magyar Péter tarnazsadányi lakossági fórumán elhangzott ígéret: a TISZA Párt listáján a jelöltek tíz százaléka roma lesz, a pártelnök szerint „befutó helyen”, és ha a párt jól szerepel, legalább öt roma politikus kerülhet a parlamentbe.
Ernő felidézi: ilyen konkrét, számszerű politikai ajánlat romáknak még nem hangzott el a rendszerváltás óta. Ha megvalósul, ez lenne az első alkalom, hogy egy frakción belül 5, magát romának valló politikus ül a parlamentben; eddig négy volt a csúcs.
A beszélgetésben hangsúlyosan jelenik meg, hogy a TISZA előválasztási folyamatát, a roma jelöltek kiszorulását és a párt kommunikációját a Roma Sajtóközpont az elsők között kritizálta, és ez az ügy az ő anyagaikon keresztül jutott el százezrekhez. A műsorvezetők szerint látszik a hatás: Magyar Péter most már nyíltan beszél rasszizmus elutasításáról, önbíráskodásról, és reagál a Mi Hazánkhoz kötődő „bűnvadász” retorikára is.
Roma szószóló vagy szavazati joggal rendelkező képviselő?
A másik nagy politikai blokk a roma szószóló-választásról szól. Ernő és Dezsi felidézik, hogyan zajlott a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatában a szószólói lista összeállítása, Aba-Horváth István elnök erődemonstrációját, a CIKÖSZ-frakció kivonulását és Dancs Mihály második helyét a listán.
Részletesen elmagyarázzák a különbséget a szószóló és a rendes parlamenti képviselő között: a szószólónak nincs szavazati joga, nem nyújthat be önállóan törvényjavaslatot, jóval szűkebb az eszköztára. A statisztikai adatok alapján 22–25 ezer szavazat elegendő lenne ahhoz, hogy a roma nemzetiség önálló, szavazati joggal bíró képviselőt juttasson a parlamentbe.
A német nemzetiség ezt megoldja, a cigány közösség nem – ez a műsor egyik visszatérő, keserű kérdése.
Tiszabura: helyi demokrácia vagy politikai boszorkánykonyha?
A beszélgetés harmadik nagy blokkjában Tiszabura kerül elő, ahol újabb és újabb időközi választásokat tartanak. A műsorvezetők a médiatudósítások alapján beszélnek arról, hogy a legutóbbi voksoláson is láttak a szavazóhelyiségen belül pénzmozgást, pénzzel való „ügyintézést”.
A helyzetet úgy írják le, mint egy végtelenül elnyújtott, kudarcos Netflix-sorozatot. Nem értik, hogyan lehetséges, hogy kétszer-háromszor már országos botrány lett egy település választásából, és mégis ugyanazokat a módszereket látni, miközben a fél ország oda figyel.
Felmerül az is, hogy Tiszabura afféle „laboratórium” lehet arra, hogyan lehet kis településeken meghekkelni a választási rendszert.
Kőbánya: 70 éves nő, „önkényes lakásfoglalóként”
A műsor egyik legmegrázóbb része a kőbányai „emberkísérletként” emlegetett ügy összefoglalója. Horváth Aladár Népszavában megjelent cikkére támaszkodva Dezsi és Ernő elmeséli egy 71 éves asszony történetét, aki párjával együtt egy romos önkormányzati bérlakást kapott azzal a feltétellel, hogy saját erejükből felújítják.
A férj időközben meghalt, temetésre, felújításra ment el a pénz, a munka lassabban haladt, az önkormányzat mégis kilakoltatási eljárást indított, majd az asszonyt „önkényes lakásfoglalónak” minősítette.
A műsorvezetők szerint az önkormányzat nem teljesíti törvényi kötelezettségét, amikor nem a hajléktalanság megelőzésén, hanem egy idős, dolgozó nő utcára tételén dolgozik.
A Roma Sajtóközpont saját riportot tervez az ügyről: megkeresik a nénit, Horváth Aladárt és az önkormányzatot is. A cél, hogy látszódjon, hol hibázik a rendszer, és hol hiányoznak a védőhálók.
30 éves a Roma Sajtóközpont – történelmet írni és talpon maradni
Az adás végén a Roma Sajtóközpont születésnapja kerül szóba. 1995. szeptember 1-jén jelent meg az első két hírük, azóta 30 év telt el.
Dezsi szerint a Roma Sajtóközpont történelmet írt: új sajtóetikai mércét állított fel abban, hogyan kell érzékenyen, ugyanakkor tárgyszerűen írni sérülékeny csoportokról és társadalmi igazságtalanságokról. A szerkesztőség munkája hatott a roma mozgalom nyilvánosságára és a magyar sajtó bizonyos gyakorlataira is.
Ernő arról beszél, hogy önmagában az is eredmény, hogy a Roma Sajtóközpont még létezik. Sok roma és nem roma médium szűnt meg az elmúlt három évtizedben, az RSK viszont még mindig itt van – pályázati forrásokból, alulfizetett vagy önkéntes munkából, sokaknak „második” vagy „harmadik” állásként. A beszélgetés végén nyílt kérés hangzik el: ha a nézők fontosnak tartják ezt a munkát, ha szeretnék, hogy legyen még újabb 30 év, támogassák a Roma Sajtóközpontot a RomaPlay felületén keresztül.
Nézd meg a teljes adást itt: