A magyar kultúra napja a roma kultúra ünnepe is

Ma van a magyar kultúra napja – Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon véglegesítette a Himnuszt. A magyar kultúra sokrétű, színes és összetett. Illúzió azt hinni, hogy léteznek egyedülálló, vegytiszta kultúrák – a kultúrák természete éppen az, hogy állandó párbeszédben vannak egymással, egymásba folynak, és a kölcsönhatásokból időről időre új kulturális formák születnek.

A magyar kultúra is sok tekintetben egy sűrítmény: a Kárpát-medencében élő őshonos és jövevény népek kultúrájának mixtúrája. Ebből következően a roma kultúra is szerves része a magyar kultúrának. A több mint 600 éves együttélés alatt számos formában járultunk hozzá az ország kulturális és szellemi gazdagodásához. Elég csak arra gondolni, hogy a cigányzene egy évszázadon át a magyar identitás szívcsakrája volt. Világhírű zeneművészeink mellett számos író, költő, festőművész gazdagította – és gazdagítja ma is – a roma mellett a magyar kultúrát.

Miközben a roma és a magyar kultúra összefonódott és egymásra hatott az évszázadok során, erről vajmi keveset tudnak a nem roma polgártársaink, de a romák jelentős része is – különösen a felnövő generációk. Nem csoda, hogy a politikusok és a társadalom egy része nem tekint minket a magyarság részének.

Ezért is lenne sürgető, hogy a Nemzeti Alaptantervbe és a tankönyvekbe bekerüljenek azok a tudományos alapokon nyugvó ismeretek és tények, amelyek világosan bemutatják: a romák milyen módon játszottak szerepet hazánk gazdasági, kulturális, szellemi és társadalmi gyarapodásában.

Hatalmas űrt töltene be az is, ha végre létrejönnének az évtizedek óta ígérgetett önálló roma kulturális intézmények. Ezek a hagyományok megismerését és ápolását szolgálnák, és közben kulcsszerepet vállalhatnának egy egészséges roma, magyar és európai identitás kialakításában, megerősítésében. Ugyanígy fontosak lennének a magyar, romani és beás nyelvű kulturális kiadványok, közéleti folyóiratok is: olyan műhelyek, amelyek a tájékoztatáson túl a nyelvi és kulturális önazonosság erősítésében is szerepet kapnának. Ezek több évtizedes adósságai a magyar államnak. A pótlást mihamarabb el kell kezdeni – és ebben a roma értelmiségiek, művészek örömmel vállalnának szerepet.

Hazánk több ünnepe szomorú, tragikus történelmi eseményekhez kötődik, ezért nem mindig tudunk felszabadultan, örömteli módon ünnepelni. Az utóbbi évek végletesen megosztott politikai-társadalmi klímájában pedig arra is van példa, hogy együtt sem tudunk tisztelettel, méltósággal megemlékezni hőseinkről és múltunk sorsfordító pillanatairól. Éppen ezért van szükség a Magyar kultúra napjához hasonló ünnepekre. Nem pusztán emlékezetpolitikai okokból, és nem kizárólag a magyar és az egyetemes kultúra hangsúlyozása miatt. Hanem azért, mert az ilyen napoknak a társadalmi összetartozás szempontjából van igazán nagy jelentősége. Ahol összetartozás van, ott esély nyílik az elfogadásra és a szolidaritásra.

Az összetartozást nem csak a társadalompolitika erősítheti. A kultúra is képes rá. A kultúra zárt ajtókat nyit ki, tévhiteket és előítéleteket bont le, hidakat épít ember és ember, közösség és közösség között. Amikor hallgatjuk a Himnuszt, a szívünk megtelik melegséggel. Mi, magyarországi romák büszkék vagyunk kettős identitásunkra – és arra, hogy nap mint nap hozzájárulunk a magyar kultúra gazdagításához is.

Szegedi Dezső / RSK