Félelem, bűnbakképzés, vallatószoba. A Független Színház Emberevők című előadása történelmi tükör. A darab egy elfeledett, kitörölt 1782-ben történt esetet dolgoz fel – Hont vármegyében eltűnt egy mészáros, és ennek ürügyén 131 romát tartóztattak le, kínoztak meg, és közülük 41-et végeztek ki kegyetlen módszerekkel. Az esetnek nem készült emlékműve. Mostanáig.
A darab a Romazuri fesztivál zárónapján jubilált: ez volt a 25. előadása. A két szereplő, Csányi Dávid és Nemcsók Nóra minden karaktert eljátszik – elítélteket, roma férfiakat és nőket, rendőröket. Az előadás intenzív, helyenként szájbarágós, de éppen ezért érthető és elvitathatatlanul jelen idejű.
„Eltűnt egy ember, nem volt holttest, nem volt bizonyíték, csak kínzás – és végül: kivégzések” – mondja Csányi Dávid a fesztivál előtti interjúban. „Azt mondták, megették. Így lett a vád: emberevés.”
Történelmi valóság, nem allegória
A darab – bár nem minden részletében tükrözi a valóságot- nem fiktív, nem is stilizált: realista eszközökkel dolgozik. A történelmi vázlatot Boda‑Novy Emília és Boda‑Novy Barnabás írta, az előadás rendezője is Emília, a díszlet Szegedi Tamás munkája. A karakterek neveit megváltoztatták kegyeleti okokból, a történelmi adatok mellé személyes szálak kerültek: Emília saját családi emlékei is megjelennek a színpadon.
A darab nem akar kibúvót hagyni a nézőnek. „Ez igaz volt? Ez megtörtént?” – kérdezik a feldolgozó foglalkozásokon a középiskolás diákok. És amikor kiderül, hogy igen, megváltozik a viszonyuk a színházhoz. Mert ez nem mese volt, hanem ítélet.
„Ez egy nagyon nagy felelősség. Humorral is próbáljuk enyhíteni a darab súlyát, de nem mehet át pamfletbe. A méltóságot meg kell őrizni” – teszi hozzá Nemcsók Nóra.
Érdemes megemlíteni, hogy az előadással szinte egy időben jelent meg Kele Fodor Ákos Honti hantok című regénye, amely ugyanezt a tragikus történetet dolgozza fel. A két alkotás nem kapcsolódik egymáshoz tartalmilag vagy formailag, de ugyanazt a mélyen elhallgatott múltbéli eseményt próbálja visszahozni a közös emlékezetbe.
Kollektív bűnhődés mint történelmi minta
Különösen hátborzongató, hogy a történet amennyire egyedi, annyira univerzális is. A kollektív megbélyegzés és büntetés ugyanis történelmi logikát követ. A salemi boszorkányperek idején néhány gyermeki fantáziakép is elegendő volt ahhoz, hogy asszonyokat küldjenek bitóra. A tiszaeszlári vérvád során zsidó férfiakat hurcoltak meg úgy, hogy semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre.
Nem véletlen, hogy az Emberevők történelmi vészjelzés. A szereplők többször megszólítják a mát, sőt a közönséget is – talán ez néhol direkt, de nem öncélú. Mert e színházban nem lehet csak nézni. Itt figyelni, együttérezni és gondolkodni is kell, ez pedig sokszor nagy teher is. A produkció után sok esetben feldolgozó foglalkozás következik – felnőtteknek, diákoknak külön. Ott beszélnek a történelmi háttérről, az érzések feldolgozásáról, a mához való kapcsolódásról. Az alkotók szerint ez nem extra, hanem szükségszerű része az előadásnak.
„A Független Színház közösségi tér. Van konyha, van beszélgetés, van meghallgatás” – mondja Nóra.
Roma történet roma színpadról
Ez az előadás azért is különleges, mert roma közösség saját történetét dolgozza fel – nem kívülről, nem szociodrámaként, hanem művészi felelősséggel, humorral, fájdalommal, éleslátással.
Az Emberevők: kollektív emlékezés. Emlékmű.
Olyan darab, amely fájdalmat okoz – de ez a fájdalom szükséges ahhoz, hogy ne fordítsuk el a fejünket. „Az volt a cél, hogy ne kelljen pszichiáterhez menni utána – de az se baj, ha nem lehet tőle nyugodtan aludni.”
Nézd meg a színészekkel készült interjút itt: