A Margitszigeten megrendezett Romazuri fesztiválon beszélgettünk Farkas Ramónával, a Független Színház tehetséges és sokoldalú színésznőjével. Ramóna útja Szabolcs megyéből indult, az első mesemondó versenytől a független társulati létig, színházban és stand-upon át – története inspiráló és egyben jelképe egy új, megerősödő roma kulturális jelenlétnek.
„Alsós koromban az osztályfőnököm elvitt mesemondózni, és én ott otthon éreztem magam a színpadon” – mesélte Ramóna. Már kamaszkorában tudta, hogy a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium drámatagozata lesz a következő állomás. Innen azonban nem egyenes út vezetett a színművészetire – egy ideig nem vették fel sehova. A fordulat akkor jött, amikor Boda-Novy Emília felkérte egy főszerepre a Független Színháznál. Ramóna azóta is aktív tagja a kollektívának.
A Független Színház kollektívája és küldetése
„Nincs fix társulat, de vannak állandó alkotók, akik különböző szerepekben – rendezőként, színészként – dolgoznak” – mondja Ramóna. A színházat Illés Márton és Balogh Rodrigó alapította, és ma már az előadások mellett aktív oktatási programot is működtetnek.
A Roma hősök projekt workshopjain keresztül a résztvevők alapvető ismereteket szereznek a roma példaképekről, emellett saját történeteket is feldolgozhatnak, amelyeket gyakran színpadi formában is bemutatnak. „Trénerképzést is tartunk, így fiatalok vezetik a feldolgozó beszélgetéseket és tréningeket az előadások után.”
Stand-up, cigány módra
Ramóna jelenleg részt vesz a színház egyik legújabb stand-up projektjében is. A kezdeményezés célja, hogy roma alkotók saját hangjukon, saját történeteikkel lépjenek színpadra. „A commedia dell’arte szellemében indult az első képzés Olaszországban, a második Bukarestben zajlott egy spanyol-roma trénerrel. Most négyen vagyunk, akik dolgozunk a saját stand-upjainkon – és ez egy izgalmas, személyes, formabontó munka.”
Kőszínházak és roma jelenlét a kulturális térben
Nemcsak a Független Színház előadásaiban láthatjuk, Ramóna a Karaván Színházban is játszik, és a Nemzeti Színházban is fellép az Esthajnal című darabban, amely cirkuszi, táncos, színházi együttműködés eredménye.
De vajon hol tart a roma kultúra elfogadottsága, helye a magyar kulturális életben?
„Szerintem haladunk. A Romazuri fesztivál például nagyon jó kezdeményezés. Szükség van olyan eseményekre, amelyek nemcsak helyet adnak, hanem kiemelt figyelmet fordítanak a roma művészekre. A cigány zene például a nem roma fiatalok körében is népszerű – nemcsak a cigány fiataloknál” – emelte ki Ramóna.
Kaméleonlány és a szabad döntés joga
Az egyik legnagyobb hatású előadás, amelyben Ramóna játszik, a Kaméleonlány. A darabot Illés Márton írta valós történetek alapján. A főszereplő egy fiatal lány, aki keresi a helyét a világban, és a végén, amikor terhes lesz, úgy dönt, hogy megtartja a gyermeket – de nem mond le a tanulásról sem.
„Nagyon érdekes, ahogy a középiskolás nézők – köztük cigány fiatalok – reagálnak. Sokan felháborodnak, hogy miért választotta a lány a gyereket. Azt hiszik, azt mondjuk, hogy ez az egyetlen út. Pedig mi azt szeretnénk megmutatni, hogy mindenki dönthessen. Ez a lényeg. És ezekből a reakciókból nagyon sok mély beszélgetés indul el, ami az előadások után folytatódik a nézőkkel.”
Új évad, új történetek
A következő évadra készülve már zajlanak a mobilizációs tréningek, ahol a falvakból a városba kerülő fiatalok történeteit dolgozzák fel. A cél, hogy az első generációs értelmiségiek tapasztalataiból új előadások szülessenek.
Ramóna szerint a Független Színház folyamatosan mozgásban van – mindig új történetek, új alkotók, új projektek kerülnek fókuszba. „Ami közös bennük: saját élményekből, valóságos problémákból indulnak ki, és nyitottságot, párbeszédet akarnak létrehozni.”
Nézd meg a teljes beszélgetélst itt: