Szokatlanul lassan múlik el az az év. Az ünnepre való hangolódás, az elcsendesedés helyett az események mocsarában ragadtunk. Ez a mocsár elviselhetetlenül mocskos és bűzös, s egyelőre nem igazán látszik a kiút. Mi azért bizakodóak vagyunk, s abban reménykedünk, hogy az előttünk álló ünnepi időszak lehetőséget ad arra, hogy eltávolítsuk magunktól mindazokat a felháborító és kétségbeejtő jelenségeket, amelyek az elmúlt hónapokban, hetekben tonnányi súlyukkal ránehezedtek a lelkünkre. Ez itt a Roma Ecet, az RSK heti fanyar hírösszefoglalója.
Zsurnaliszta és retorikai közhely, hogy egy társadalomról mindent elmond az, miként bánik a legelesettebb tagjaival. Hazánk tizenöt éve regnáló kormányai – értsd: NER – magukat a család- és gyermekvédelemre felkent, e területen is az egyetlen és igaz utat ismerő szerény szolgáknak kívánják láttatni.
Mindezzel azonban már elkéstek. Ugyanis a gyermekvédelminek nevezett rendszerről az elmúlt hónapokban kiderült, hogy sokak számára inkább a megalázás, a kegyetlen pszichés és fizikai terror helyszíne volt, mintsem magától értetődő safe space.
Már a múlt heti írásunkban beszámoltunk azokról a szörnyűségekről, amelyeket a Szőlő utcában kellett elszenvedniük a fiataloknak, éppen ezért nem akarjuk újfent kifejteni ezzel kapcsolatos gondolatainkat. Ez a történet azonban nem akar véget érni. Szinte minden napra jut valami rémálomszerű hír, amely tovább növeli annak a gombócnak a méretét, amely hónapok óta feszíti a torkunkat.
A kormányzat mindent elfedni kívánó fóliája most felfeslett, tovább szakad, s egyre nagyobb lyukakon keresztül láthatunk be ebbe a diszfunkcionálisan működő rendszerbe. Hirtelen láthatóvá válnak a szadista „nevelők”, valamint azok néma és gyáva cinkosai. Továbbá azok az intézményi vezetők is, akik mindenről tudtak, de nem akartak, nem mertek, vagy – rosszabb esetben – nem volt szabad szólniuk a törvénytelenségek és kegyetlenségek ellen.
Drámai tartalmú hivatalos szakmai jelentések sora, valamint szakemberek és az ügyekben érintett fiatalok jajkiáltásszerű jelzései derítettek fényt a fizikai és lelki bántalmazásokra. Az ügyek kivizsgálása, a bántalmazók és vezetők leváltása és felelősségre vonása, valamint szakmai, nevelési, pedagógiai korrekció helyett semmi nem történt. Vagy éppen ennek az ellenkezője: a bántalmazók szakmai, állami kitüntetése, esetleg felfelé buktatása. Meghasad az elme, megáll az ész.
S mindenre mi a kormányzati válasz? Az ügy át- vagy újrafóliázása. A javítóintézetbe zárt fiatalok „bűnözők”, ehhez mérten kell velük bánni. Ahogyan a régi nóta mondja: „Engem is vert az apám, oszt mégis jó ember lettem.” Szóval nincs itt semmi látnivaló. Szerintük.
A kormány a helyén van, Pintér kapitány pedig az egyetlen ember, aki helyre tudja hozni mindazt, amit a brüsszeliek, Gyurcsányék és a gyíkemberek rászabadítottak a gyermekvédelemre. Az olvasó számára kétség sem férhet ahhoz, hogy aki ennél mélyebb keresztény-konzervatív gondolatot és szemléletmódot tud magáénak, az nem a pápa, hanem maga Krisztus Urunk. Szóval minden rendben van.
Sajnos a legcsekélyebb mértékben sem. Ne kerteljünk: a kormányzat érzéketlenségére és cinizmusára nincs szó, sem mentség. Egy normális országban már rég politikai következményei lennének ennek az ügynek. Ez azonban az Ady által megverselt magyar ugar, ahol semminek nincs felelőse és következménye. Tény ugyanakkor, hogy a csúf valóságot elfedő, felszakadt fóliát tovább kell tépni. Annak ellenére is, hogy még több velőtrázó szörnyűség fog kiderülni. Tovább kell tépni, mert csak így láthatjuk meg a pőre igazságot. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindez fájdalmas lesz, de egyben felszabadító is.
Az olvasóink számára kissé szokatlannak tűnhet, hogy az RSK Facebook-felületén kavargó, fontos dolgokról szóló híráramban felbukkant egy kérdőív is. A szavazást az 1Magyarország Egyesület – melynek jómagam és a szerkesztőségünkből többen is alapító tagjai vagyunk – készítette azzal a céllal, hogy információt szerezzen arról, a választók – romák és nem romák – milyen erényeket, felkészültséget és magatartást várnak el a választáson induló jelöltektől, a lehetséges képviselőktől.
A parlamentbe 1990 óta bejutott roma és nem roma képviselők közül jó néhányan nagyon agilisak és felkészültek voltak, becsülettel végezték munkájukat. Az elmúlt harmincöt évben azonban sajnos olyan képviselőket is megismerhettünk, akik a Tisztelt Házba beülve furcsa, eddig nem diagnosztizált betegség áldozataivá váltak: időszakos némaságban és vakságban szenvedtek. Tudjuk, hogy a psziché megbetegedésének számos kellemetlen tünete lehet, de ebben az esetben nem erről volt szó. Sokkal inkább az alkalmatlanság, a szervilizmus – tehát a mindent felülíró pártlojalitás – sajátos mixtúrájáról, amely a szótlanságban és a látás elvesztésében mutatkozott meg.
Éppen ádáz küzdelem folyik a 2026-os választások kapcsán. A legnagyobb ellenzéki erő jelezte, hogy országos listájának parlamenti mandátumot érő helyein öt roma embert kíván indítani. Ennek őszintén örülünk. Reméljük, ez a többi demokratikus párt számára is irányadó lesz, s képviseletre alkalmas roma emberek szerepelnek majd listáikon. Javasoljuk, hogy vegyék elő az 1Magyarország kérdőívét, amely jó sorvezető lehet ahhoz, hogy alkalmas roma és nem roma jelölteket válasszanak ki. Ugyanígy jó szívvel ajánljuk a választópolgároknak is, hogy tüzetesen tanulmányozzák a kérdőívet, mert talán megfelelő segítséget nyújt ahhoz, hogy ne érzelmi alapon, és ne is a tiszaburai modell szerint – pénzért, krumpliért, farhátért vagy tizennegyedik havi nyugdíjért – adjuk oda voksunkat. A kérdőív itt érhető el.
Írásunkat úgy kezdtük, hogy lassan múlik el ez az év. Lassan, hiszen sok minden köt bennünket az óévhez: sikerek, veszteségek, örömök, csalódások, bosszúságok és bánatok. Közeledik a karácsony. Közösen ünnepeljük a Megváltó születését. Csendben, meghittségben, szeretetben. Tisztelettel javasoljuk, hogy e sorok elolvasása után az óév hátralévő részében olvasóink már ne foglalkozzanak politikával és közélettel, csak szeretteikkel. Egészségesebb és szórakoztatóbb ezerszer is megnézni a Reszkessetek, betörők! című filmet, mint benne maradni a közélet bűzös mocsarában.
Minden kedves olvasónknak és nézőnknek áldott, békés és szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Szegedi Dezső – RSK