Nem lassul a kitiltó rendeletek terjedése az országban – már csak Fejér megyében nincs beköltözést korlátozó jogszabály. Messing Vera kutató elemzése szerint az érintett települések több mint felében megyei összevetésben is nagyon alacsonyak az ingatlanárak és a településvezetők vélhetőan attól tartanak, hogy a Falusi CSOK miatt ellepik majd őket a szegények.
Két hét telt el az utolsó összesítés óta, és a betelepülést korlátozó önazonossági rendeletek száma már a kétszázat közelíti. Az elmúlt bő két hétben harmincnál is több új helyi szabály született, ezzel 194-re nőtt azoknak a településeknek a száma, ahol valamilyen formában korlátozzák a beköltözést vagy az ingatlanszerzést. A terjedés mintázata továbbra is látványos: sok helyen egymás mellett fekvő falvak „válaszolnak” egymásra, és rövid idő alatt egész kistérségekben jelennek meg hasonló rendeletek.
Az egyik legfeltűnőbb gócpont Heves megye, ahol a rendeletek bokorszerűen terjednek: a szomszédos települések egymás után fogadják el saját korlátozó jogszabályaikat. Korábban megírtuk, hogy Heves városa köré szabályos jogi blokádot húztak a vele szomszédos falvak, a város most válaszolt: maga is meghozta az önazonossági rendeletét. Heves környékének 30 km-es körzetében így alig maradt település, ahol ne görgetnének akadályokat a beköltözni kívánók elé.
A folyamat közben újabb megyékben is megjelent: Békésben is született rendelet, így egyre kevesebb az olyan térség, ahol még nem éltek ezzel az eszközzel. A korábbi „rendeletmentes” foltok zsugorodnak, az országos térképen egyre ritkábban maradnak üresen kistérségek.
Messing Vera: a szegény települések tartják távol a még szegényebbeket
Messing Vera kutató – akinek a gyorjelentéséről a múlt héten írtunk – megnézte: a rendeletet kibocsátó településeken milyen az ingatlanforgalom és az árszint. A településszintű adatok hiányosságai miatt óvatosan lehet csak következtetni – sok helyen nincs adat, nem látszik, hogy adatszolgáltatási gondról van-e szó, vagy arról, hogy 2024-ben egyszerűen nem volt mérhető adásvétel. A vizsgálható adatok mégis erős mintázatot jeleznek.
A kutató szerint az látszik, hogy túlnyomórészt alacsony státuszú, olcsó ingatlanpiacú települések nyúlnak ehhez a szabályozáshoz. A rendeletet kibocsátó 164 településből (a kutató a két héttel ezelőtti adatokkal számolt) 89-nél volt értékelhető ingatlanforgalmi adat. Ezeken a helyeken az eladott ingatlanok átlagára a megyei átlag 56 százaléka volt – vagyis megyei összevetésben jellemzően „féláras” településekről beszélünk. A 89-ből mindössze 14 olyan település akadt, ahol a megyei átlagot elérő vagy azt meghaladó árszinten cseréltek gazdát az ingatlanok; ezek többnyire agglomerációs vagy üdülőterületi települések. Ezzel szemben közel a fele olyan hely volt, ahol a megyei átlag felénél is olcsóbban adták el az ingatlanokat 2024-ben.
Messing Vera értelmezése szerint mindez arra utal, hogy sok településen attól tartanak: az olcsó ingatlanokat még szegényebb családok vásárolják fel, és ez felgyorsítja a helyi elszegényedést. Szerinte a rendeletek egyik társadalmi következménye az, hogy különösen a nagycsaládosok mobilitását szűkítheti, hiszen épp azokban a falvakban alacsonyak az ingatlanárak, ahol ezek a szabályok megjelennek. A kutató felvetése szerint a helyi percepcióban szerepet kaphat az is, hogy a családtámogatási konstrukciók – például a falusi CSOK és más, gyermekes családokhoz kötött kedvezmények – megnövelhették egyes szegényebb, gyereket nevelő családok ingatlanvásárlási erejét, és erre reagálhatnak védekező módon egyes önkormányzatok. Az szegények beáramlásának megakadáyozásához az adatok alapján nem is feltétlenük kellenek a tények, tehát, hogy valóban tömegesen megjelenjenek vevőként egy-egy teleülésen: elég az ettől való félelem is.
Ezzel párhuzamosan több települési szövegben megjelenik a helyi közösség „értékeinek” és „szokásainak” védelme, sőt olykor a „település homogenitásának” fenntartása is mint cél. Messing Vera szerint ez azért fontos, mert a bevezető indoklások nyelvezete gyakran többet árul el a rendeletek társadalmi üzenetéről, mint a technikai részletszabályok.
Az önazonossági rendeletek száma tehát tovább nő, a terjedés üteme egyelőre nem lassul. Miközben az önkormányzatok a „település karakterének” védelméről beszélnek, a rendelkezésre álló ingatlanpiaci adatok alapján sok helyen inkább az látszik, hogy hátrányos helyzetű térségek próbálják kizárni azokat, akik még kiszolgáltatottabbak.
Kadét Ernő / RSK