Jövőre ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a Romaversitas, amely három évtizede támogatja a roma fiatalokat abban, hogy eljussanak a felsőoktatásig és megszerezzék diplomájukat. A szervezet új ügyvezető igazgatója, Török Ildikó a Romver hagyományairól, értékeiről és jövőbeli terveiről mesélt. Több mint tíz éve dolgozik a roma közösségekért, itthon és nemzetközi színtéren egyaránt. Meggyőződése, hogy a valódi társadalmi változás belülről indul: a személyes történet érték, az identitás erőforrás, a közösség pedig a motor.
Azt írtad a Romaversitas honlapján a bemutatkozódban, hogy: „Roma nőként, anyaként és szakemberként járom az utam, és büszkén viszem magammal a kettős identitásomat”.
Igen, nekem nagyon sokat jelent, hogy roma nőként a saját utamat járom. Ez fontos a magánéletemben, a házasságomban, a munkámban, anyaként, és persze itt, a Romaversitasban is. Szeretném, ha a roma és a nem roma közösségben is látnának olyan nőket, akik egyszerre vezetőszerepben vannak a munkájukban, miközben anyák és feleségek is. Akik komoly pozícióban dolgoznak, de közben meg tudják élni az anyaságot és a családi életet is. Fontos nekem az is, hogy mindezek mellett magamra is jusson időm – hogy rendben legyen a testi és a lelki egészségem. Ebben szeretnék valahogy egy picit utat törni és megmutatni, hogy ez lehetséges. Szerintem a roma közösségekben nagy szükség van a nők erejére és empátiájára, arra, hogy előre vigyék a közösséget. Ha a férfi is részt vesz a családi életben, jobban érzi magát a nő, ettől erősebb lesz a család és így erősebbé válik a közösség, az összetartás is.
Nagyon büszke vagyok arra is, hogy előttem számos roma nő vezette a Romaversitast: Kóczé Angéla, Osztolykán Ágnes, Mendi Rózsa, Daróczi Ágnes, Dinók Henrietta, Fedorkó Boglárka, Trendl Fanni és most én vagyok a soron.
Visszatérve a kinevezésedre: említetted, hogy szeretnéd megmozgatni az alapítvány alumni-hálózatát. Mit tervezel ezzel kapcsolatban?
Jövőre lesz harminc éves a Romaversitas, és nagyon szeretném, ha méltó ünneplést tarthatnánk. Ha végiggondolom, hogy az elmúlt 29 évben több száz fiatal tanult nálunk, óriási lehetőség rejlik abban, ha az ő véleményüket, meglátásaikat, javaslataikat és támogatásukat is bevonjuk a jövő építésébe. Sokan közülük már most vezető pozíciókban dolgoznak, és ez hatalmas szakmai, illetve kapcsolati tőkét jelenthet a Romaversitas számára.
A szervezet mindig is ugyanazért a célért dolgozott: hogy támogassa a roma fiatalok esélyegyenlőségét és felsőoktatási részvételét. Ezt olyan komplex és egyedülálló programokon keresztül tesszük, mint az „Irány az egyetem” vagy a nőjogi fókuszú MARA-körök. Ehhez azonban szövetségesekre van szükség – és az első számú szövetségeseink az alumnik.
Tervezitek, hogy más irányban is terjeszkedjetek?
Igen, szeretnénk új partnereket is bevonni. Már most is büszkék lehetünk neves támogatóinkra – például az AMC-re, a Deloitte-ra, a Mazarsra, a Glamourra vagy az A & O Shermanre –, de fontos, hogy minél több vállalat tapasztalja meg, milyen pozitív hatással jár egy roma szervezet támogatása. Ha fogadnak egy roma gyakornokot, vagy kifejezetten roma fiataloknak indítanak gyakornoki programot, abból nemcsak a diákok, hanem a cégek is nyernek.
És nem csak a vállalati szférában gondolkodunk. Nyitni szeretnénk a civil világ felé is, legyenek azok roma vagy pro-roma szervezetek. A közös gondolkodás és a közös cselekvés – például közösen szervezett események formájában – sokat erősíthet mindannyiunkat.
Az „Irány az egyetem” a Romaversitas zászlóshajója. Hogyan működik, és milyen jövőbeli terveitek vannak vele?
A középiskolás roma fiatalokat támogató programot lassan tíz éve működtetjük. Az ide bekerülő diákok személyre szabott figyelmet kapnak, hiszen nagyon különböző hátterekből érkeznek: van, aki egyszülős családból, más hátrányos helyzetű településről, és akad, aki Budapestről jön.
Ezért kiemelten fontos a közösségépítés, ami leginkább a Romver-vasárnapokon valósul meg. Ilyenkor a diákok személyesen is találkozhatnak egymással, az alumnikkal és más romaversitasos egyetemistákkal. Ezek a találkozások motiválóak, hiszen van tér a tapasztalatok megosztására, a sikerekre és a nehézségekre is.
A program másik alappillére a mentoráció. A mentorok segítenek felfedezni a diákok erősségeit és gyengeségeit, támogatják őket a tanulási stílus, az időgazdálkodás kialakításában, és segítenek megküzdeni a megfelelési kényszerrel vagy az identitással kapcsolatos dilemmákkal. Emellett tantárgyi felkészítést, nyelvi képzést és ösztöndíjat is biztosítunk.
Az eredmények biztatóak: diákjaink 85 százaléka sikerrel jut tovább a felsőoktatásba. Idén például hét végzősünket vették fel az első helyen megjelölt szakra, és hárman felsőfokú angol nyelvvizsgát tettek. Tavaly mind a tíz végzősünket felvették.
Mi az, amin változtatnál?
Szeretném, ha magasabb ösztöndíjakat tudnánk adni, de ehhez új forrásokra van szükség. Fontos cél, hogy több roma mentort vonjunk be – bár most is vannak roma tanáraink és mentoraink, de ennél többre van igény.
A kommunikációnkon is javítanunk kell. Túl keveset beszélünk a diákjaink és alumnijaink sikereiről, pedig ezek óriási motivációt adnak. Három volt diákunk nemrég doktori fokozatot szerzett – ez mindannyiunkat megerősít abban, hogy jó úton járunk.
Pozitív jövőképem, hogy a Romaversitas egyszer ne csak „láthatatlan kollégiumként” működjön, hanem szállást is tudjon biztosítani a diákoknak. Ez óriási előrelépés lenne, még ha hosszú út is vezet odáig.
Mesélnél az „Irány a karrier”-ről?
Ez az egyik női fókuszú programunk. A célja, hogy a roma nők tudatosan megtervezzék a karrierútjukat, és támogatást kapjanak a megvalósításban. Egy közösségben dolgoznak együtt, ahol nemcsak szakmai tudást szereznek, hanem egymást is erősítik.
Fontos része a programnak a mentorálás és a készségfejlesztés. Azt szeretnénk, hogy a résztvevők képesek legyenek szemléletváltást hozni a saját közösségeikbe – tanítványokhoz, kliensekhez, családtagokhoz.
Idén elindítottunk egy roma női angol kurzust is, mert sok diákunk mondta: a nyelvtudás hiánya az egyik legnagyobb akadály, amikor megpályáznak egy vágyott állást. Az ötlet onnan jött, hogy amikor a Tom Lantos Intézetnél dolgoztam, részt vettem egy hasonló képzésen, és rengeteget adott nekem. Most mi is szeretnénk ezt biztosítani másoknak.
A terv, hogy félévente húsz roma nővel induljanak online csoportok, három különböző nyelvi szinten. Így az ország bármely pontjáról lehet jelentkezni, heti két alkalommal. A résztvevők a Romver-vasárnapokon is jelen lesznek, mert a közösségépítés nálunk elengedhetetlen.
Ha jól tudom, most indul a harmadik MARA-kör. Hogyan épül fel ez a program?
A MARA-program a roma nők egészségével és jogaival foglalkozik. A test, a szexualitás, a menstruáció, a szülés, a fogamzásgátlás vagy akár az abortusz témájáról adunk megbízható információkat. A cél, hogy a nők biztonságos közegben beszélhessenek ezekről, és közösségi aktivizmusra is motiváljuk őket.
A program alapja a tíz alkalomból álló MARA-kör. Itt ugyanaz a női közösség találkozik újra és újra, és biztonságos légkörben osztják meg a tapasztalataikat. Támogatást kapnak szakértőktől, alumniktól és egymástól is. Megtanulják, hogy joguk van nemet mondani, és biztonságos döntést hozni a saját testükről.
Hogyan járul hozzá mindez a hosszú távú aktivizmushoz?
A MARA-körök végén a résztvevők saját közösségi projektet indítanak. Ez azért fontos, mert a megszerzett tudás nem marad meg bennük, hanem visszakerül a közösségeikhez is. Így terjed tovább az, ami nekik segített. Számomra ez hasonlít az Ikigai-koncepcióhoz, amely szerint a hosszú és minőségi élet titka nemcsak az étrendben vagy a mozgásban van, hanem az erős, összetartó közösségekben is. A MARA-körök pontosan ezt teremtik: közösséget, tudást és erőt, ami nemcsak a résztvevőknek, hanem a környezetükben élő roma nőknek is érték.
Pintér Vanda / RSK