Hrozova Erzsébet története nemcsak a bátorságról, hanem az emberségről is szól. 1938-ban született egy szegény családban. Korán elvesztette édesanyját, így apja nevelte őt és testvéreit. Erzsébet fiatalon kezdett dolgozni, hogy segítsen a családnak: először egy gyárban, majd ápolónőként a Csepel Művek kórházában. Élete egyszerűnek tűnt, de 1956-ban minden megváltozott.
A forradalom idején a VIII. kerületben dolgozott, ahol érezte, hogy valami nagy dolog van készülőben. A férje már csatlakozott a felkeléshez, és ő sem akart kimaradni. Erzsébet nem fegyvert fogott, hanem élelmiszert szerzett azoknak, akik éheztek. Budapesten ekkorra már nagy volt a káosz: az üzletek zárva voltak, és az emberek sorokban álltak az utcákon, de senki nem adott nekik semmit.
Erzsébet és férje úgy döntöttek, segíteni fognak. Tudott szerezni egy autót a kórházból, és azzal indultak útnak. A boltok vezetői azonban nem akarták kinyitni a közérteket – egyikük különösen makacs volt, kommunistaként nem akart eltérni az állami utasításoktól. Erzsébet ekkor géppisztollyal fenyegette meg: „Ha nem nyitod ki a közértet, és nem adsz ennivalót az embereknek, lelőlek” – mondta határozottan.
A boltos végül engedett, és Erzsébet autóját telepakolták liszttel, cukorral, kenyérrel. Ezután széthordták az élelmiszert a Práter utca, a Víg utca és a Bérkocsis utca környékére, ahol az emberek órák óta sorban álltak, remény nélkül. Erzsébet nem gondolt a következményekre, csak azt látta, hogy a gyerekek és idősek éheznek. „Egy percig sem gondolkoztam” – mondta később.
De a forradalom nem hozott szabadságot. Amikor az oroszok leverték a felkelést, Erzsébetet letartóztatták. Férjét kivégezték, ő pedig életfogytiglani börtönt kapott – nem azért, mert gyilkolt vagy harcolt, hanem mert enni adott az embereknek. A börtönben több mint 13 évet töltött, mielőtt 1970-ben szabadult.
A története csak a rendszerváltás után, 1989-ben derült ki, amikor rehabilitálták. Addig titokban tartotta múltját még a gyerekei előtt is. Hrozova Erzsébet története a forradalmi bátorságról, az emberségről és az áldozathozatalról szól – egy nőről, aki mindent megtett azért, hogy mások ne éhezzenek, még ha ezért súlyos árat is kellett fizetnie.