A tizedik születésnapját ünneplő EMMA Egyesület azért dolgozik, hogy az anyák ne maradjanak egyedül a szüléssel és az anyaság terheivel. Tevékenységeik sok rétegben reagálnak a roma nők problémaira és igényeire is. A közösségi dúlaszolgálattal a szülészeti rasszizmusra is reflektáló egyéni kísérést valósítanak meg, míg a szexuális és testi önrendelkezési jogokkal kapcsolatos foglalkozásokon roma női aktivistákat és közösségeiket erősítenek meg. Az egyesület az új elnökével, Kupcsok Juliannával arról is beszélgettünk, hogyan válhatnak a roma nők történetei a feminista és nőjogi mozgalom megkerülhetetlen részévé.
Tíz éve csöng az a telefon, amely mögött egy anya biztonságos, ítélkezésmentes meghallgatást kaphat — több száz nő talált kapaszkodót az EMMA Vonal önkéntesei révén. A mérföldkővel egy időben az Egyesület új elnöke, Kupcsok Julianna veszi át a stafétát.
Hogyan kerültél kapcsolatba az EMMA-val?
Az EMMA-ban gyakornokként kezdtem, mesterszakos szociológus hallgatóként, a szülés és női témák iránti érdeklődésem miatt. Az egyetemi órákon a szülészeti erőszak és a „szép szülés” kérdései irányították a figyelmemet a témára. Szakmai gyakorlat után az Egyesületnél kezdtem dolgozni: eleinte többek között kutatásokban vettem részt, majd az elmúlt két évben főleg a Közösségi Dúlaszolgálat Programban dolgoztam.
Hogyan épül fel az EMMA Egyesület szakmai működése?
A Vonal, idén 10 éves, ennek a megünneplésére november 29-én egy születésnapi eseményt tartunk, illetve novemberben egy online aukció keretében gyűjtöttünk támogatást a Vonal fenntartására, támogatására.
Az Emma Vonal egy anonim információs és lelki segélyvonal anyáknak, amelyet képzett, sorstárs önkéntesek működtetnek. Ez egy belépő segítség, ahol az anyák szülés előtt, szülés után, az anyaság bármilyen problémájával hívhatják a Vonalat. A segélyvonalon a nők elmondhatják, mi történt velük, hogyan éltek meg bizonyos eseményeket, s sokszor már az is rengeteget jelent nekik, hogy valaki ítélkezés nélkül meghallgatja őket – ami sajnos ritkán adatik meg az életükben. Az anyasággal kapcsolatos problémákról nehéz beszélni, mert a társadalmi elvárás szerint ez az életszakasz mindig öröm kellene, hogy legyen. Ha valaki másképp éli meg mondjuk a szülését, gyakran azt a választ kapja: „Örülj, hogy egészséges a gyereked.” Ez azonban elhallgattatja a nőket. Miközben a szülészeti erőszak rendszerszintű probléma, aminek nem szabadna megtörténnie.
EMMA Műhelyek – ítélkezésmentes női közösségek
Egy másik fontos tevékenység, ami 2015-ben kezdődött, ezek olyan védett, ítélkezéstől mentes tematikus női csoportok, ahol a résztvevők biztonságos légkörben oszthatják meg saját élményeiket, történeteiket. Az EMMA Műhelyek specialitását pedig az adja, hogy a személyes szinten túl mindig reflektál az anyákat érintő társadalmi kontextusra is. Sok nő érzi úgy, hogy egyedül van a problémáival, hogy biztos ő csinál valamit rosszul. Az EMMA Műhelyeken viszont kiderül: nem az egyén a hibás, hanem a társadalmi rendszer.
Évek óta működik egy másik fontos programotok, a közösségi dúlaszolgálat is, hogyan és miért jött létre?
Az EMMA a roma nők szülészeti helyzetére is egyre nagyobb figyelmet fordított, ennek nyomán jött létre az Alsózsolcai Közösségi Dúlaszolgálat, amely 2020 óta működik. A borsodi faluban 7 csodálatos nő támogatja a közösségében élő nőket – illetve időnként a környékbeli településekről is keresik már őket, szájról-szájra terjed a tevékenység a nők között. A dúlaszolgálat ötlete a Regina Alapítvány Miskolctól jött, az EMMA az első dúla képzésbe csatlakozott be, szakmai tudásával segítve a programot, s 2022-től már teljes egészében az EMMA működteti.
Milyen feladatokat látnak el a dúlák? Mennyire veszik igénybe a szolgálatot?
A kezdeményezés először szülés kíséréssel indult: a helyi nők igényelték, hogy legyen mellettük valaki a szülésüknél. Fontos szempont volt, hogy olyan helyben élő roma nők kísérjék őket, akik nem ismeretlenek a számukra, együtt élnek velük, és emellett ismerik a kórházat is, maguk is szültek és tisztában vannak az intézményben megjelenő rasszizmussal. Ami a közösségi dúlaszolgálatban speciális, hogy a szolgáltatás a nők számára ingyenes, viszont a dúlák munkája honorálva van. Az elmúlt 5 év alatt több mint 100 szülést kísértek a dúlák, s összesen több mint 200 nőnek nyújtottak személyes támogatást. Ugyanis a kezdetek óta, a tevékenységek köre kibővült: már fogamzásgátláshoz és abortuszhoz kapcsolódó információval és kíséréssel is segítik a nőket. Emellett reproduktív egészséghez kapcsolódó adományokat osztanak, és nagyjából másfél éve működik egy ifjúsági női kör is, ahol a női egészségről beszélgetünk és osztunk meg információkat a helyi lányokkal.
Mesélsz kérlek a MARA programról is? Milyen tapasztalatok születtek eddig?
A MARA program a Romaversitas és az EMMA együttműködésében jött létre. Célja, hogy megerősítse a roma női aktivistát a szexuális és a testi önrendelkezési egészségjogok területén. Ez egy három éves program, amelynek az előkészítő fázisban öt roma kutatónő bevonásával elkészült a Lehetne egy kicsit halkabban? kiadvány, amiben a hazai és nemzetközi tapasztalatokat gyűjtötték össze a roma nők szexuális- és reproduktív egészségjogai területein.
Ezt követték a „MARA körök”. Az első évben leraktuk azt a szakmai és szemléleti alapot, amire a további években támaszkodhatunk. A témák először a saját intuícióink és szakmai tudásunk, illetve a résztvevők visszajelzései alapján formálódtak. A második évre viszont már megvolt egy tematika arra, hogy milyen témákat, milyen módszerrel viszünk be az alkalmakra, és ezt követjük az idén szeptemberben induló harmadik évben is.
Fontos eleme a programnak a Közösségi Dúlaszolgálat: a dúlák nemcsak tudást, hanem közösségi aktivista tapasztalatot is átadnak a résztvevőknek. A MARA körök minden évben építenek rájuk.
Az első MARA kör után is készült egy kutatás. Arról is tudsz mesélni egy kicsit?
Az első MARA kör után, 2024-ben hat roma kutatónő végzett közösségi kvalitatív kutatást – 48 vidéken élő roma nővel készítettek interjút. A félig strukturált beszélgetések során a női testi önrendelkezési életút fő állomásait járták körül: a menstruációtól a nőgyógyászati tapasztalatokon át egészen a szülés és az anyaság megéléséig. A kutatásról egy kiadvány készül, amelyet hivatalosan a 2026 májusában megrendezésre kerülő Nemzetközi Konferenciánkon fogunk bemutatni.
Mik az eddigi hatásai a programnak? Hogyan befolyásolta a résztvevő nők életét, a projektben való részvétel?
A visszajelzések alapján négy fő hatás rajzolódik ki:
- Megerősödött a roma női identitásuk, ami magabiztosabbá tette őket a saját életük alakításában.
- Valódi női közösségre találtak. Ritka, hogy roma nőkként ennyi, eleinte idegen emberrel lehessen őszintén, ítélkezés nélkül beszélni érzékeny témákról.
- Bővült a tudásuk a szexuális és reproduktív egészség terén. Még a szakmában jártas résztvevők is sok újat tanultak.
- Erősödött az aktivizmus, amit a MARA körök után megvalósított közösségi projektek is mutatnak. A nők felszabadítónak érzik, hogy továbbadhatják a megszerzett tudást másoknak.
Mik a rövid- és hosszú távú vízióid az egyesület új elnökeként?
Fontosnak tartom, hogy a feminista és nőjogi szervezetek erősebben kapcsolódjanak egymáshoz. A nők elleni erőszak nemcsak a családban, az utcán vagy a munkahelyen jelenik meg – az egész társadalmat átszövi. A szülészeti erőszak is ennek része, még ha sokszor külön kérdésként is kezelik.
A feminista diskurzus pedig sokszor kihagyja az anyaság és a szülés kérdését, mintha azok konzervatív ügyek lennének. Holott az anyaság nem kizárólag konzervatív identitás: egyszerre lehet csodálatos és nehéz tapasztalat, amelyről ugyanúgy érdemes beszélni, mint más női problémákról. A gyakorlati támogatás – például rugalmas munkarend, komplex pénzügyi és társadalmi segítség – elengedhetetlen ahhoz, hogy az anyák biztonságban, támogatva tudják megélni mindennapjaikat, és ne érje őket hátrány a társadalom egyetlen szintjén sem.
A testi önrendelkezési jogokról általában eszünkbe jutó ügyek – mint az abortusz vagy a fogamzásgátlás – mellett a szülés és az anyaság is alapvető feminista kérdések. Ezek mind nőkkel történnek, és szervesen formálják az életüket. Fontos, hogy a női tapasztalatok különböző útjai – korai anyaság, karrier, reproduktív döntések stb. – mind beleférjenek a feminista diskurzusba, és ne maradjanak ki a közös párbeszédből. És emellett ahhoz, hogy a feminizmus valóban minden nő érdekeit képviselje, fontos a szegénység kérdésének középpontba állítása, hogy ne mélyüljenek, hanem csökkenjenek a társadalmi szakadékok a nők között.
Pintér Vanda / RSK
