Két roma ellenzéki országgyűlési képviselő, Lőcsei Lajos és Berki Sándor a RomaPlay élő adásában vitázott a következő választásokról. A momentumos Lőcsei a rendszerváltás érdekében nem indul újra, míg a független Berki szerint kelet nógrádban a TISZA eleve nem áll nyerésre, ezért nem ő az akadálya a kormányváltásnak. A beszélgetés közben meglepő egyetértés körvonalazódott: szerintük egy önálló roma párt gondolata racionális, és egyre inkább szükségszerű válasz arra, hogy a romákról szóló döntések nélkülük születnek meg.
A beszélgetés egy kényelmetlen kérdésből indult: megérte-e a négy év, és mennyit lehet elérni ellenzéki pozícióból egy olyan parlamentben, ahol a döntések előre le vannak osztva.
Lőcsei Lajos arról beszélt, hogy a ciklus elején még hitt abban: szakmai, kisebbségpolitikai javaslatokkal valódi vitákat lehet nyitni, és adott esetben eredményt elérni. Az első év tapasztalata szerinte inkább azt mutatta meg, mennyire erős a pártfegyelem és mennyire kicsi a mozgástér, ha valaki kívülről, politikai „felmenők” nélkül érkezik. A saját szerepét „rendszerellenzékiként” írta le, és azt hangsúlyozta: számára a parlamenti munka nem kizárólag a törvényalkotás terepe volt. Többször szóba került a látványos konfliktusvállalás, az utcai és helyi ügyek felkarolása, valamint az a gondolat, hogy a politikai nyomás sokszor a parlament falain kívül képződik meg.
Berki Sándor ironikus felütéssel értékelte a ciklusát: szerinte vele szemben eleve kevés elvárás fogalmazódott meg, így „könnyű” volt teljesíteni azt, amit sokan roma politikustól várnak el. A beszélgetésben többször visszatérő feszültség volt, hogy a roma származású képviselők felé gyakran egyetlen témát rendel a közvélekedés, miközben ők országos ügyekben is szerepet vállalnak, és ezt a saját politikai legitimációjuk részének tekintik.
Az adásban külön blokk szólt arról is, mennyire tudtak együttműködni a 2022-ben parlamentbe jutott roma képviselők. Berki szerint az elején adott volt az esély egy szorosabb koordinációra, a valóságban viszont ebből kevés maradt, és a végére gyakorlatilag kettejük – Lőcsei és Berki – együttmozgása lett a stabil pont.
A beszélgetés második felében a következő választás lett a fő fókusz. Szegedi Dezső a magyar ellenzéki térfél átrendeződését Magyar Péter megjelenésével és a TISZA gyors erősödésével vezette fel, majd rákérdezett a Momentum döntésére is: mennyire volt személyesen nehéz elfogadni, hogy a párt nem indul, és ezzel teret ad egy olyan politikai erőnek, amelynek nagyobb esélyt tulajdonítanak a kormányváltásra.
Lőcsei erről a saját dilemmáján keresztül beszélt: helyben ismert politikusként szívesen újrázott volna, ugyanakkor a pártvezetés felelősségét hangsúlyozta, és azt, hogy a döntés mögött kormányváltási logika áll. A beszélgetésben megjelent egy fontos különbségtétel is: kormányváltás és rendszerváltás között hosszú, konfliktusos átmenet húzódik, ahol még sok feladat marad.
Berki Sándor a TISZA körüli vitát a saját választókerületén keresztül láttatta. A fő állítása az volt, hogy vidéken a népszerűség országos hulláma önmagában kevés: a választó sokszor ismert, beágyazott jelöltekben gondolkodik, és egy új párt helyi jelöltjei könnyen láthatatlanok maradnak.
Erre épült a visszalépésről szóló vitája is: ő akkor látna értelmét hátralépni, ha mérhetően erősebb, helyben hiteles jelölt állna szemben a kormánypárti indulóval. „Nekem Nógrád a szűkebb hazám.” – jelentette ki egy ponton Berki.
A vita további témái:
- Hogyan „vertek szöget a NER koporsójába”
- Mit gondolnak egy roma párt létrehozásáról
- Van-e élet a politikán túl
Nézd meg a teljes adást itt: