A RomaNext ötödik adásában Orsós János és Erőss Gábor arról beszélt, hogy az iskolai szegregáció nem szűk kisebbségi ügy, hanem az egész ország jövőjét érintő kérdés. A műsorban szó esett arról, hogyan termeli újra az oktatási rendszer a társadalmi különbségeket, milyen szerepet játszanak ebben az egyházi és elitiskolák, és miért jár súlyos gazdasági veszteséggel, ha gyerekek tömegei kapnak rosszabb oktatást.
A beszélgetést Kadét Ernő azzal vezette fel, hogy egy ország teljesítménye szorosan összefügg azzal, milyen oktatást tud nyújtani a gyerekeknek. A műsor szerint Magyarországon az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy az oktatási rendszer egyszerre gyenge és szélsőségesen egyenlőtlen, ennek pedig az egyik leglátványosabb következménye az iskolai szegregáció. A felvetés úgy hangzott: amikor gyerekek tömegei kapnak rosszabb oktatást, annak árát később „egy egész ország fizeti meg, a gazdaság, a munkaerőpiac és a társadalmi feszültségek szintjén is”.
A műsor elején szóba került Gulyás Gergely kormányszóvivő egy korábbi kijelentése is, amely szerint ott, ahol magas a cigány gyerekek aránya, erősebben jelentkeznek a kompetenciamérések problémái. Orsós János erre azt mondta: „egyáltalán nem arról van szó”, hogy a rossz eredményeket a roma gyerekek okoznák. Szerinte a gyakorlatban az is előfordul, hogy kompetenciamérés napján éppen a roma gyerekeket próbálják távol tartani az iskolától, hogy ne romoljon az eredmény, ezért az ilyen magyarázat félreviszi a vitát. Hozzátette: a PISA-felmérések az egész magyar közoktatás állapotát mutatják meg, „és nem pedig egy rétegnek az eredményét”.
Erőss Gábor a beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy Magyarországon már 2010 előtt is „egy nagyon egyenlőtlen oktatási rendszer” működött, amely 2010 után még rosszabb lett. Azt mondta, a szegregált iskolákban romlik az oktatás minősége, mert hiányzik a tanár, nagy a fluktuáció, rosszabb az infrastruktúra, és nincsenek meg azok a feltételek, amelyeket más iskolákban természetesnek vesznek. „Lehet olyan lemaradás, ami nagy arányban sújtja a roma gyerekeket, ebben nem azért, mert romák, hanem azért, mert egyenlőtlen az oktatás” – fogalmazott.
Orsós János ezzel részben vitába szállt, és azt mondta: „szerintem azért, mert romák”, mert a szegregáció lényege éppen az, hogy a cigány gyerekeket leválasszák a nem cigány gyerekekről. A műsorban arról beszélt, hogy a rendszerváltás utáni szabad iskolaválasztás és a későbbi oktatáspolitikai döntések olyan rendszert erősítettek meg, amelyben általánosan elfogadottá vált az elkülönítés. Szavai szerint a kormány „csak gatyába rázta” azt a társadalmi igényt, amely a roma gyerekek különválasztására épül.
A beszélgetés egyik fontos állítása az volt, hogy a szegregáció gazdasági értelemben is drága. Erőss Gábor azt mondta, „közgazdasági, oktatás-gazdaságtani szempontból is” súlyos költsége van annak, ha a rendszer hagyja a gyerekeket lemorzsolódni, végzettség nélkül kiesni az iskolából. Úgy fogalmazott: aki magasabb iskolai végzettséget szerez, „több GDP-t termel”, jobban hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, és több adót fizet, ezért az oktatási kudarcoknak évtizedeken át ható következményeik vannak. Azt is hozzátette: „rövidlátó és buta a politika az, amelyik nem törődik a szegény gyerekekkel és hagyja őket”.
Orsós János ennél is tovább ment. Szerinte a helyzetet súlyosbítja, hogy akik jobb helyzetű, egyházi vagy magánintézményekben tanulnak, sokszor később külföldre mennek, míg az állami rendszerben maradó, rosszabb oktatást kapó szegény gyerekek kisebb eséllyel tudnak majd olyan munkát végezni, amelyből adót fizetnek és itthon erősítik a gazdaságot. „Itt maradnak helyben azok a cigány gyerekek, azok a szegény gyerekek, akiknek az állami oktatás jutott” – mondta, majd arról beszélt, hogy ez hosszabb távon a GDP-ben is megmutatkozik.
A műsorban külön téma volt az egyházi iskolák szerepe. Erőss Gábor azt mondta, pontos számokat nem tud mondani, de „hatalmas mértékben” nőtt az egyházi intézmények aránya, és a gimnáziumoknál már az 50 százalékot közelíti. Orsós János ezt úgy értelmezte, hogy az egyházi, alapítványi és magánintézmények sok esetben mélyítik a közoktatási szegregációt. A beszélgetésben elhangzott az is, hogy az egyházi iskolák több támogatásból működnek, miközben az állami rendszerben maradó intézményekben halmozódnak a problémák.
A videóban egy ibrányi példa is előkerült. A bejátszásban elhangzott, hogy a református iskola megnyitása után a nem roma gyerekek oda kezdtek járni, a roma gyerekek pedig az állami iskolában maradtak. A riport szerint ez a folyamat „nagyon durván polarizálta a helyi társadalmat”, miközben az állami iskola elvesztette pedagógusai egy részét és a magasabb státuszú családok gyerekeit is. A bejátszásban megszólaló egyik szereplő arról beszélt, hogy 2016 óta közel 300 gyereket íratott át integrált iskolába szülői kérésre, és azt tapasztalta: „ha korán megkezdjük az integrált oktatást, akkor ezek a gyermekek mind sikeresen tudják végigvinni a nyolc osztályt, és tovább is tudnak tanulni többségében”.
Orsós János ugyanakkor élesen bírálta az ilyen programok egy részét. Azt mondta, önmagában kevés a párbeszéd és a projektlogika, ha a rendszer alapjai nem változnak meg. „Ez akkor sikeres, hogyha ti be tudjátok mutatni, hogy integrálttá tettétek az óvodákat, és az integrált óvodákból a gyerekek integrált iskolákba mentek tovább” – fogalmazott. Szerinte ha ez nem történik meg, akkor az eredmény csak részleges, és a szegregáció újratermeli önmagát.
Erőss Gábor ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a józsefvárosi óvodai programban sikerült csökkenteni a szegregációt, de a gyerekek nagy része később mégis szegregált iskolákba került, mert az iskolák fenntartása már nem az önkormányzatnál van. Azt mondta, hiába próbáltak hatni a tankerületre, a mozgásterük korlátozott maradt. A beszélgetés egyik tanulsága így az lett, hogy az óvodai integráció önmagában kevés, ha az iskolai rendszer változatlan marad.
A vita végén a megszólalók arról is beszéltek, mi mozgatja a szegregációt. Erőss Gábor szerint ez szélesebb társadalmi folyamat, amelyben az elit újratermeli a saját előnyeit, és az oktatási rendszer elkülöníti az alsóbb társadalmi csoportokat. Orsós János ezzel szemben azt mondta, a „fókusz-szegregáció” esetében a rasszizmus központi tényező, és ezt nem érdemes elkendőzni. A beszélgetés alapján a két megközelítés eltérő hangsúlyokat tesz, abban viszont egyetértés volt, hogy a jelenlegi rendszer tömegek számára zárja el a jobb oktatás esélyét, ennek következményeit pedig az egész ország viseli.
A videó alapján a RomaNext ötödik adása egyértelműen amellett érvelt, hogy az iskolai szegregáció nem pusztán oktatási vagy romaügy, hanem versenyképességi kérdés is. A műsor állítása szerint amíg a magyar közoktatás tömegeknek kínál rosszabb minőségű iskolát, addig a társadalmi különbségek újratermelődnek, a gazdaság veszít, és a feszültségek sem csökkennek.
Nézd meg a teljes videót itt: