Roma Holokauszt Narratívái és Lenyomatai címmel tart kiállítást a Holokauszt Emlékközpont április 19-én, 16 órától a Páva utcában. A kiállítás kurátora, Dr. Gulyás Klára kulturális antropológus, úgy alkotta meg a kiállítást, hogy annak egységei tudatosan egymásra épüljenek, hogy minden szekció más módon adhasson keretet az egész mondanivalónak. Állítása szerint különösen figyelt arra is, hogy a kiállítás “ne csak beszéljen az emlékezetről, hanem maga is az emlékezeti folyamat részévé váljon.”
Miért pont most?
“Én magam is a zsidó közösségből jövök, eddig leginkább a zsidó múlttal és a holokauszttal foglalkoztunk. Úgy gondoltuk azonban, hogy itt az ideje egy régi hiányt pótolni és eleget tenni a roma holokauszttal kapcsolatos kötelességünknek.” – indította a beszélgetést Dr. Zima András, a Holokauszt Emlékközpont vezetője.
Elmondása szerint a kutatás során arra voltak kíváncsiak, hogy a roma holokauszt traumája mennyire van jelen a cigány közösségek mindennapjaiban.
“Többek között azért is bíztuk meg a kutatással Dr. Gulyás Klárát, mert szakmai szempontból nem egy leíró jellegű történeti rekonstrukciót szerettünk volna, hanem olyat, ami a jelenben releváns.”- fejti ki Zima, majd hozzátette, számukra fontos volt, hogy egy olyan kutatót kérjenek fel, aki szintén roma.
Honnan emlékezhetnénk?
Dr. Gulyás Klára antropológus, és a SRHE adjunktusa szerint számos oka van annak, hogy ez a téma sokáig háttérbe szorult.
“A háború után a roma holokauszt emlékezete hosszú ideig nem kapott helyet a nyilvános és intézményes emlékezetben. Miközben a közösségi és családi történetekben tovább élt, a szélesebb társadalmi nyilvánosságban sokáig láthatatlan maradt. Először a személyes visszaemlékezésekben, interjúkban, dalokban, balladákban jelent meg. Vagyis a történet megvolt, csak sokáig nem kapott kellő figyelmet és intézményes teret.”
Gulyás a háttérben maradás másik okát a háború utáni politikai és társadalmi közegben, valamint a roma közösségek korlátozott önreprezentációs lehetőségeiben látja – szerinte ezek a tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy ez az emlékezet késve és töredezetten váljon láthatóvá.
“Tehát ez a háttérbe szorulás nem véletlen volt, hanem társadalomtörténeti folyamatok következménye.”
Hogyan lehetett ezt kutatni?
“Ez a téma nagyon komoly előkészítést igényelt. Nem lehet kizárólag írott forrásokra támaszkodni, hanem helyszíni terepmunkára, személyes találkozásokra és interjúkra is szükség volt.” – kezdte Klára, majd elmesélte, hogy számos településre ellátogattak, hogy felkeressék azokat a helyi szereplőket, művészeket, roma és pro-roma szervezeteket, akik a roma holokauszt emlékezetével foglalkoznak. – “Az interjúk mellett országos kérdőíves kutatást is indítottunk, mert már a munka elején látszott, hogy nincs egyenes összefüggés az emlékművek helyszínei és aközött, hogy a településen voltak-e üldözöttek és áldozatok.”
“A legnagyobb kihívás az volt, hogyan lehet a rengeteg kutatási anyagot élvezhetően a látogatók elé tárni. Néha bizonyos dolgokat el kell engedni a helyhiány vagy a látvány miatt, amikor a kurátori koncepció találkozik a valósággal. Ilyenkor én mindig a kurátor mellé állok.” – folytatta András, kiemelve, hogy maximálisan bízott Klára szakértelmében.
“Igyekeztünk úgy kialakítani a tárlatot, hogy nagyon különböző látogatói rétegek – a fiataloktól az idősebb korosztályokig, az átlagos látogatótól a kutatókig – megtalálják benne saját érdeklődésüket.” – taglalta Klára, majd azt is kifejtette, hogy a kiállítás akár egy óra alatt is bejárható, de arra is lehetőséget ad, hogy több órát eltöltsünk benne.
“Számunkra különösen fontos volt, hogy a fiatalok is megszólítva érezzék magukat, mert ők az emlékezet jövőbeli hordozói. Éppen ezért a kiállítás több pontján nemcsak nézni lehet, hanem válaszolni, reagálni, részt venni is.”
De a kiállítás nem merül feledésbe, ugye?
A kiállítás egy évig lesz látható: idén április 19-én nyitja meg kapuit és jövő márciusban zárja be.
“Nagyon szeretnénk, ha nem kerülne raktárba, hanem valahol állandó kiállításként maradhatna meg, mert óriási munka van benne. Klára mellett Kotics József professzor, a muzeológusaink és a dizájner cég is rengeteget dolgozott rajta” – részletezte az emlékközpont vezetője, majd hozzátette: a kiállításból oktatási anyag is készül, hogy az ország minden pontján láthatóvá tegyék ezt a társadalmilag fontos témát.
“Szeptemberben vagy ősszel Klára kutatásaiból egy könyvbemutatót is tartunk, tehát a projekt nem zárul le a kiállítással. Szeretnénk Klárával a jövőben is együttműködni” – osztotta meg Dr. Zima a projekt utóéletét.
A Roma Holokauszt Narratívái és Lenyomatai című időszaki kiállítás hivatalos megnyitójának
A HDKE arra is felhívja a figyelmet, hogy minden érdeklődő résztvevő, az alábbi linken, előzetes regisztráció útján jelentkezhet a kiállítás megnyitójára, legkésőbb 2026. április 17-ig.
Kökény Alexandra / RSK