A háromból lesz-e négy, a hétből marad-e egy, de a legfontosabb, hogy mennyi is az az öt? A Roma Ecetben azt nézzük végig, hogyan lesz a „bazdmeg” az egészségügyi kommunikáció része, miként válik Tiszabura a magyar demokrácia ismétléses feladatává, hogyan ígér roma kvótát a Tisza párt, mi zajlik a roma önkormányzat belső háborújában, és hová fut ki a Gáspár-család politikai celeb-univerzuma. Ez az RSK heti fanyar hírösszefoglalója: humorral, iróniával, de nagyon is komoly aggodalommal arról, mit mond rólunk a hatalom nyelve.
Nyelvében él a nemzet
A köznapi értelemben vett káromkodásnak nagyon fontos lélektani funkciói vannak. Hogy csak egyet említsünk: oldja a belső feszültséget. Úgy tűnik, hogy a vezető kormánypárti politikusok lelkecskéjében sok-sok feszültség gyülemlett fel. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy egyre többen és egyre gyakrabban bővítik a szókincsüket olyan kifejezésekkel, mondatokkal, melyeket a finom lelkű poéták többsége csak pironkodva vet papírra, vagy le sem mer írni.
Egy aggódó állampolgár – érdemi kormányzati válaszok hiányában – vette a bátorságot, és Takács Péter egészségügyi államtitkár privát címére írt, s tett fel néhány, közérdeklődésre számot tartó kérdést: miért nincs fűtés a János Kórházban, melynek következtében kabátban rendelt a szakszemélyzet, s műtétek is elmaradtak. Itt az RSK szerkesztőségében eddig nem tudtuk, hogy a „szopatjuk” és a „bazdmeg” kifejezések részét képezik az egészségügyről szóló kormányzati kommunikációnak. Oké, most egy életre megtanultuk. Takács államtitkár viszont nem mond le. Helyette alufóliasisakos agyrémeket gyárt. Nincs fűtés a kórházban. Az ok: Tisza és Magyar Péter. Szíves elnézést kérünk, hogy ugyan nem hexameterekben, de jelezzük, hogy Magyar Péter igénybevevője s nem irányítója a honi egészségügyi rendszernek.
Nem a legendák, csak a legek szomorú könyve…
Tiszabura nem a legendák büszke, hanem a legek fekete tintával írt, szomorú könyvébe fog bekerülni. Immáron harmadik alkalommal tartottak önkormányzati választást a településen. Már a rekordszámú, 70 induló is erős humorfaktorral bírt – mosolyogtunk is rendesen… kínunkban. Azonban a legutóbb megtartott választás kapcsán már könnyesre röhögtük magunkat, holott zokognunk kellene. Az RSK szerkesztősége sokszor elmondta már: ugyan megértjük, de semmi esetre sem mentjük fel azokat a szavazókat, akik részt vesznek ebben a gyalázatos politikai színjátékban. Sok minden vezetett ehhez a szégyenteljes helyzethez: a választási rendszerünk szabályozatlansága, a szegény emberek kiszolgáltatottsága, s hogy mást ne mondjunk, a demokratikus reflexek hiánya. Mindezen problémák nemcsak Tiszaburán vannak jelen, csak most itt mutatkoztak meg olyan összetettségben és mennyiségben, amely kicsapta a biztosítékot. A tiszaburai helyzetben azonban a legsúlyosabb felelősség elsősorban azoké a régi és új politikusoké, akik a helyi lakosság egy nagy részét kiszolgáltatott helyzetük kihasználásával, megfélemlítéssel, csellel és gánccsal, na és persze pénzzel ehhez a helyzethez szoktatták. Úgy tűnik, hogy ez a magatartás mélyen beépült a helyi politikai kultúrába, s sokakat nem ereszt, sőt mindenkit fogva tart. A tiszaburai volt és hatalomba settenkedő politikusok: ne legyetek büszkék magatokra, sőt, mélységesen szégyelljétek, hogy a megdöbbenés és a köznevetség tárgyává tettétek a településeteket. A választók megvesztegetésére szánt összegekből úgy tűnik, nektek semmi sem drága.
A roma mozgalomban heves vitát váltott ki, hogy a rendszerváltásra készülő TISZA párt egyéni jelöltjei között alig volt roma. Az pedig egyenesen kiverte a hisztimétert – véleményünk szerint teljesen jogosan –, hogy a párt belső választásán egyetlen roma jelölt sem maradt versenyben. Úgy tűnik azonban, hogy a roma mozgalom kritikus hangját meghallotta Magyar Péter, s a Tarnazsadányon tartott rendezvényén be is jelentette, hogy listás jelöltjeinek 10%-a – állítása szerint minimum 5 fő – olyan roma ember lesz, aki érdemben és eredményesen tudja majd képviselni a roma közösségek ügyét. Ez egyelőre biztatóan hangzik. A patáslábú ördög azonban most is a részletekben rejlik. Érdeklődve várjuk, hogy a lista mely fertályán fognak szerepelni a roma emberek. Továbbá arra is kíváncsiak vagyunk, hogy miképpen reagál erre a bejelentésre a Fidesz. Esetleg ők 10 roma jelöltet tesznek majd a listára? A kérdés költői. Csak reményeinket tudjuk kifejezni a tekintetben, hogy a Tisza, a Fidesz és más induló demokratikus pártok listás roma jelöltjei között nők is lesznek.
A név változik, a tartalom nem
A Magyarországi Romák Országos Önkormányzatában (MAROÖ) szószóló választás volt. A korábbi évtizedek botrányokkal tarkított, szekunder szégyent okozó jelenetei ugyan elmaradtak, de így sem volt feszültség- és konfliktusmentes a választási folyamat. Vádaskodások, kivonulások tették izgalmassá a napot. Ahogyan az várható volt Aba Horváth István került a lista élére. A szervezet elnök, aki megingathatatlan Fidesz szimpatizáns és szavazó, finoman szólva sem ápol szívélyes viszonyt Sztojka Attila államtitkár úrral. Nekünk úgy tűnik, fideszes belharc folyik a szervezet berkein belül. Az tudjuk, hogy egy belső feszültségekkel, konfliktusokkal terhelt szervezet nem tud érdemi és eredményes munkát végezni. Ez látszik is, hiszen sikerekről, nagy tervekről eddig nem tudtunk beszámolni. Jelen állás szerint, nem forszírozzák a nemzetiségi mandátumot. Talán feledékenységből, merő taktikából? Számunkra ez homályos. Mint oly sok minden, ami az elmúlt évtizedekben történt a korábbi nevén OCÖ mostani nevén MAROÖ. A név változik, s stíl nem.
Figyelj, Péter…
Mivel már javában benne vagyunk az adventi időszakban, ezért nem borzolnánk tovább olvasóink kedélyét mindenféle nemtelen politikai történéssel. Csupán két apró, de fontos megszólalásra irányítanánk rá a figyelmet. Gáspár Evelin sztárboxoló új szerepben mérettette meg magát. Rövid, de annál bensőségesebb hangvételű interjút készített Szijjártó Péter külügyminiszterrel. Értelmes és fontos kérdések, érzékeny és tűpontos válaszok jellemezték az interjút. Nem teljesen. Laza, amolyan bratyizós propagandabeszélgetés volt ez, ha nem is a javából. Mindazonáltal azért „természetesen” e rövid csacsogásba is belefért egy enyhébb háborús riogatás. Egyébként Evelinnek nem áll rosszul a riporteri szerep. Hajrá! Mindeközben Gáspár Győző is nagyívű interjút adott a Dopeman által működtetett Doperanos című podcastban. E beszélgetésben a világpolitika alakulása, a kozmológia jelenlegi eredményei, valamint a kanti etika fontos dilemmái mellett arra is kitért, hogy miért csalódott mostanában. A zebraügyi mindenes elmondta, hogy az elmúlt 15 évben nőtt és mélyült a szegénység mértéke, s hogy szegregált iskolákkal van tele az ország, és mindez mély szomorúsággal tölti el. Az olvasó jól gondolja, nem erről szólt a disputa. Hiszen nem meglepő módon a közismert celebritás krónikus egómánsága volt a fő téma és motívum. Gáspár Győző azért csalódott, mert a Doperanos csatornán az Orbán Viktorral készített terefere során a riporter nem engedte, hogy a miniszterelnök bővebben kifejtse, mit gondol róla. Az RSK szerkesztősége is mély sajnálatát és felháborodását fejezi ki, hisz oly keveset tudunk Gáspár Győzőről és nagyívű gondolatairól. Be kell valljuk, hogy nálunk ez volt az utolsó csepp ama bizonyos pohárban, éppen ezért meggyőződéssel állítjuk, hogy megérett a pusztulásra ez a világ.
Szegedi Dezső / RSK