Olyan sokszor láttuk már ezt. A választások közeledtével a vadászok és a kufárok számára a romák mindig kéznél vannak.
A minta ugyanaz: a szegregátumokban évtizedek óta meglévő problémákat kinagyítják, etnicizálják. Felhergelik a romákat, lefilmezik a felbőszült embereket, majd mutogatják őket a közösségi médiában: „látjátok, ezektől kell benneteket megvédeni”.
A kétezres évek második felében a Jobbik így épített milliós tábort, és 16 éve szinte nincs olyan választás, amely előtt ne lenne legalább egy párt a parlamentben, amely a masszív cigányozásra építené a politikáját és a népszerűségét.
A Mi Hazánk legújabb módszere kifinomultabbnak látszik, de ugyanazokra a gondosan kialakított reflexekre épít. A Bűnvadászok nevű szabadcsapat a nevében „bűnözőket” üldöz, a legtöbb esetben mégis romákat talál meg. Nem „cigánybűnözőzik”, hanem „bűnöző cigányokat” mutogat – micsoda különbség. A velük való konfliktusokat lefilmezik, a felbőszített, felhergelt emberek reakcióit pedig beemelik a politikai kommunikációba.
A választások közeledtével a Mi Hazánk és a tőle elvileg független Bűnvadászok is magasabb fordulatszámra kapcsoltak, és közösen fórumoznak. Így történt volna a Nógrád megyei Kálló községben is, ahol a helyi romák nem engedték fórumozni a Bűnvadászokat, és éles szóváltás alakult ki közöttük.
Toroczkai László pártelnök azonnal a segítségükre sietett, és többezres demonstrációt helyezett kilátásba a faluba.
Láttuk már ezt is. 2019-ben például Törökszentmiklóson, ahol néhány nappal az európai parlamenti választások előtt tartottak demonstrációt a „cigányterror” ellen.
A romákat mindig könnyű felhasználni a hergelésre.
Közben az is kétségtelen, hogy egyetlen kormány sem foglalkozott érdemben a szegregátumokban élőkkel, így az összességében húsz éve hatalmon lévő Fidesz sem. Legfeljebb akkor, amikor a szavazataikat ki lehet zsarolni vagy meg lehet venni polgármesterek és roma kufárok közreműködésével.
A szegregátumok, a cigánytelepek tehát jól jönnek a politikának. A nyomorban tartott emberek kiszolgáltatottságát könnyű kihasználni a szavazóurnáknál, miközben ebből a nyomorból politikai fegyvert is lehet kovácsolni, és ellenük lehet hangolni a többségi társadalmat.
Csakhogy most mintha ellentmondás feszítené ezt a rendszert. A Fidesznek egyszerre kellenek a romák szavazatai és annak a Mi Hazánknak a segítsége, amely a cigányok hátán akar a parlamentbe jutni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy csak velük lenne meg a többség.
Mi történik akkor, ha a lenézett roma tömegek ezúttal átlátnak a szitán, és felismerik: a Mi Hazánkot a tétlenségével éppen az a Fidesz szabadítja rájuk, amelytől közben védelmet várnának?
A minden szavazatért keményen küzdő kormánypárt komoly kockázatot vállal, ha most sem lép fel egyértelműen és határozottan. Lázár János vécékefés mondatait követő elemi felháborodás már megmutatta, hogy a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok is pontosan érzik, amikor a saját bőrükre megy a játék. A Mi Hazánk ugyanis éppen azt a félelemgombot nyomogatja a roma közösségekben, amelyet a 2008–2009-es, romák elleni terrortámadások égettek bele egy egész nemzedék emlékezetébe. Ezt az érzést mosolygó roma celebekkel nem lehet elfedni. A roma közösségek világos beszédet, határozott fellépést és valódi védelmet várnak.
Kadét Ernő / RSK