Dolgoznak, fizetnének, mégsem jutnak ki a nyíregyházi Huszár telepről

Van, aki tizenhárom éve a hulladékválogatóban dolgozik, más a fiával és a vejével együtt jár a gumigyárba. Fizetik a lakbért, jobb otthont keresnek, de amikor kiderül, hogy romák, az albérlet is elúszik. A Telepjáróval a nyíregyházi Huszártelepen jártunk, ahol dolgozó családok meséltek arról, miért nem tudnak elköltözni, és mitől féltik a gyerekeiket.

„Készülődnöm kell, mert megyek munkába” – mondja Árnus Lajosné. Tizenhárom éve dolgozik a hulladékválogatóban, súlyosan beteg élettársa mellett ő tartja el a háztartást. Öt éve él a Huszártelepen, a felszámolt Keleti lakótelepről költöztették ide. A beszélgetésekben újra és újra ugyanoda jutunk: dolgoznak, fizetnek, mégsem tudnak továbblépni.

Már a telefonban megkérdezik, romák-e

Horváth Attila egy vállalkozón keresztül dolgozik a Michelin telephelyén. A fia és a veje is ott keresi a kenyerét, együtt élnek a telepen. Attila azt mondja, nincs tartozásuk, havi kétszázezer forintot is ki tudna fizetni egy albérletért.

Nemrég úgy tűnt, legalább a fiataloknak sikerül elköltözniük. Volt egy lakás, a pénzt is megbeszélték. Aztán a tulajdonos rákérdezett, hogy romák-e. A költözésből nem lett semmi. Attila szerint ezt már telefonon is megkérdezik.

„Igen, cigányok vagyunk, de innen kikerülni nem bírsz.”

Egy asszony arról mesél, hogy heten élnek egy szoba-konyhás lakásban, köztük egy kétéves kisfiú. A kamrát is főzőfülkének rendezte be. Nincs elmaradásuk, jobb önkormányzati lakást is kértek. A városban ugyanúgy fizetnének, de nem kapnak másik otthont.

Németh Beáta helyi lakos

Egy négygyermekes anya a padló alól felszivárgó füstről beszél. Elmondása szerint évekig vártak a kémény javítására, végül a katasztrófavédelem életveszélyesnek találta a lakásukat. Az ideiglenesen kapott lakásban sem tudtak fűteni: egy kis konyhába húzódtak össze. A férje közben a város építkezésein dolgozik.

Két telep lakói egy helyre szorítva

A korábban Guszevként ismert Huszár telep egykori katonai épületeiben az ötvenes évek második felétől alakítottak ki szociális bérlakásokat. Később egy, a szegregáció csökkentését célzó uniós program során felszámolták a Keleti lakótelepet, lakóinak jelentős részét pedig ide költöztették. Ezzel tovább nőtt az egy helyre zsúfolt, elkülönítve élő családok száma.

Akikkel beszéltünk, többen azt mondják: nem akartak idejönni. Egy asszony úgy emlékszik, azt közölték velük, hogy más lehetőség híján anyaotthonba mehetnek, vagy önerőből kell házat venniük. Attila szerint a bérleti szerződés lejárta után az utca várt volna rájuk. Többen arról is beszámolnak, hogy a gyermekes családokat a gyerekeik kiemelésével fenyegették.

Muhi Erika jogász már korábbi riportunkban is arra figyelmeztetett: az önkormányzat egy szegregált környezetből egy másikba költöztette a lakókat. Értékelése szerint ezzel fenntartotta a jogellenes elkülönítést, így a történtek nem tekinthetők deszegregációnak.

Az önkormányzatot is megkerestük. Bár választ ígértek, ismételt megkereséseink ellenére adásunkig nem reagáltak a kérdéseinkre.

A lakók és a városvezetés között

Ádám Renáta a telep gondnoka, egyben a helyi roma nemzetiségi önkormányzat vezetője. Ottjártunkkor jól látszott, milyen közvetlen kapcsolatban van az itt élőkkel. Bizalommal fordulnak hozzá: a lakhatási gondok mellett gyakran magánéleti ügyeiket is megosztják vele.

Ádám Renáta az egyik általa készített felvételt mutatja

Kitartóan próbál közvetíteni a lakók és a városvezetés között. A telep önkormányzati bérlakásokból áll, a problémák rendezéséhez szükség van az önkormányzat együttműködésére. Renáta igyekszik fenntartani ezt a kapcsolatot, közben nyíltan elmondja a véleményét és a kritikáit.

Az itt élők felelősségét is szóvá teszi. Elmondása szerint néhány héttel a forgatás előtt ötmillió forintért vitette el a telepen felhalmozódott szemetet. Mint mondja, a hulladék nagy részét a helyiek halmozták fel, de az sem ritka, hogy máshonnan hordják ide a szemetet.

A közbiztonság miatt a rendőrséggel is konfliktusba került. Úgy látja, különösen éjszaka elégtelen a rendőri jelenlét. A helyiek bevonásával önkéntes járőrözést próbált szervezni, de elmondása szerint ezt a rendőrség megakadályozta. Riportunkban arról beszélt, hogy egy rendőr előállítással fenyegette meg, ha folytatja a járőrözést.

A gyerekeik miatt is mennének

Attila hajnalban kel a munkához, de éjszaka sokszor pihenni sem tud. Kiabálásról, droghasználókról beszél, arról, hogy a melegben az ablakot sem lehet egyszerűen bezárni. Mások feltört, üres lakásokat emlegetnek, ahol fiatalok gyűlnek össze. Ádám Renátó szerint a Dália utca éjszaka a telep egyik legveszélyesebb része.

Egy ételosztásban dolgozó asszony rendszeresen találkozik a lánya egykori osztálytársával. Fájdalommal beszél róla: a fiatal nő a drog és a prostitúció miatt került egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe. Renáta egy tizenöt éves, várandós lány történetét idézi fel. Elmondása szerint közbelépett, amikor egy fiatal férfi pénzt keresni küldte volna az utcára. A lány azt mondta neki, korábban azért verték meg, mert egy nap alatt csak hatezer forintot keresett.

A gyerekek iskolai lehetőségeit is szűkítette a költözés. Glonczi László roma aktivista a Telepjáró egy korábbi adásában beszélt arról, hogy a Keleti lakótelepről korábban vegyes összetételű iskolákba jártak, az átköltözés után viszont sok szülő a közeli, telepi Sója Miklós görögkatolikus iskolába íratta át őket.

Itt tanít Kovács Richárd olimpikon ökölvívó. Edzéseket tart, és a tanulásra biztatja a gyerekeket. Saját életéből hoz példát: hátrányos helyzetű családban nőtt fel, diplomát szerzett, kijutott az olimpiára.

Százharminchét adag étel

Horváth Vivien egyedül oszt ki 137 adag ételt. Szakácsnak tanult, de a nyíregyházi éttermekben, gyorséttermekben sorra elutasították. Úgy tapasztalta, roma származása miatt nem kapott lehetőséget. Huszonnégy évesen különösen bántotta, hogy a szüleitől kell pénzt kérnie, miközben dolgozni szeretne.

Horváth Vivien több szakmával a kezében jelenleg kevesebb mint harmincezer forintot keres

Elvégzett egy idősgondozói képzést, majd átmenetileg a nagyapjához költözött. Ott már másnap felvették dolgozni. Most örül az ételosztói munkának, de szeretne olyan fizetést, amely méltó a munkájához. Egy dologból továbbra sem enged:

„Sehol nem fogom letagadni a származásomat azért, hogy felvegyenek.”

Kovács Szandra, Kadét Ernő / RSK 

A teljes riport itt:

Scroll to Top