A RomaPlay rendkívüli élő adásában Tímár Áron és Orsós Lajos, a DE Akcióközösség tagjai beszéltek arról, hogyan készültek a választás napjára, miért állítottak őrszemeket a veszélyeztetett településeken, és mit tapasztaltak ott, ahol korábban felmerült a szavazatok szervezett befolyásolásának gyanúja. A beszélgetés egyik központi kérdése az volt: hogyan lehet megvédeni a legkiszolgáltatottabb választókat a nyomásgyakorlástól, és milyen szerepe lenne ebben az államnak.
Az adás elején elhangzott: az április 12-i választás előtt néhány héttel jelent meg a DE Akcióközösség A szavazat ára című dokumentumfilmje, amely a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportoktól kicsikart szavazatok rendszerét mutatta be. A film nagy visszhangot váltott ki, az adásban elhangzottak szerint már 2,3 millióan látták. A beszélgetés vendégei, Tímár Áron és Orsós Lajos arról beszéltek, hogy a film után miért döntöttek úgy: a választás napján őrszemeket küldenek azokra a településekre, ahol nagyobb eséllyel fordulhat elő szavazat-kizsarolás.
A Roma Sajtóközpont felvetette, hogy a „szavazatvásárlás” kifejezés félrevezető lehet, mert azt sugallja, hogy két egyenrangú fél üzleti megállapodásáról van szó. A beszélgetésben ezért inkább a „szavazat-kizsarolás”, illetve a „szavazatszerzés” kifejezések kerültek elő. Tímár Áron szerint a nyomozás során világossá vált, hogy a hangsúly nem a vásárláson, hanem a leuraláson van. Úgy fogalmazott: a pénz, az élelmiszercsomag vagy akár a drog már egy meglévő alá-fölérendeltségi viszonyban jelenik meg eszközként.
Orsós Lajos a magas választási részvételt társadalmi feszültségekkel, a szegénység tapasztalatával és az elmúlt évek felgyülemlett csalódásaival magyarázta. Szerinte sok emberben olyan mértékű düh és nélkülözésélmény halmozódott fel, amely a választáson politikai cselekvésként jelent meg. Tímár Áron ehhez azt tette hozzá, hogy a politika „nagyon mélyen bemászott” az emberek mindennapjaiba, a propaganda zaja pedig sokak számára elviselhetetlenné vált. Szerinte a magas részvétel részben annak is szólt, hogy sokan normalizálni akarták a közéletet.
A DE Akcióközösség módszeréről Tímár azt mondta: nem volt közvetlen külföldi előképe annak, amit megszerveztek. Korábban is voltak választási megfigyelői kezdeményezések, de szerinte ők más logika szerint dolgoztak. Nem elsősorban jogi beadványokra készültek, hanem „radikális transzparenciát” akartak teremteni azokon a településeken, ahol helyi hatalmi körök tarthatták nyomás alatt a választókat.
Az adásban elhangzott, hogy a DE Akcióközösség 2100 őrszemet mozgósított, a TISZA Párt pedig 2250 fürkészt küldött a terepre. Tímár szerint más civil szervezetekkel és önkéntesekkel együtt több mint ötezer ember volt jelen olyan helyszíneken, ahol korábban választási anomáliákat azonosítottak. Állítása szerint az érintett területek jelentős részét sikerült lefedniük.
A települések kiválasztásánál a DE Akcióközösség több forrásra támaszkodott. Tímár Áron szerint fontos szerepe volt a Választási Földrajz által korábban azonosított statisztikai anomáliáknak: hirtelen megugró részvételnek, életszerűtlen eredményeknek, kiugróan magas rontott szavazataránynak. Emellett tereptapasztalatokra, helyi információkra és a kiszolgáltatottság mértékére is figyeltek.
A beszélgetésben külön hangsúlyt kapott, hogy a szavazat-kizsarolás nem kizárólag roma ügy. Orsós Lajos szerint a film egyik fontos célja éppen az volt, hogy ezt ne „cigányfilmként” mutassák be. Tímár Áron arról beszélt: a romák aránya magasabb a kiszolgáltatott társadalmi csoportokban, de a szavazatszerzés logikája alapvetően a kiszolgáltatottságra épül. Példaként említettek olyan településeket is, ahol a helyiek beszámolói szerint hasonló jelenségek fordultak elő, miközben a lakosság többsége nem roma.
Az őrszemek felkészítésében több civil szervezet tapasztalata is megjelent. Az adásban elhangzott, hogy a TASZ és a Civil Kollégium Alapítvány korábbi tréningjeire is építettek, emellett saját oktatóanyagot készítettek tereptapasztalatokból, jogi tudnivalókból és médiahasználati ismeretekből. Orsós Lajos szerint külön figyeltek arra is, hogy az őrszemek tudják, milyen szabályok mellett készíthetnek felvételeket.
Tímár Áron szerint a választás napján a transzparencia bizonyult a legerősebb eszköznek. Több helyszínen azt tapasztalták, hogy a szavazók szervezett szállítása leállt vagy bizonytalanná vált, amikor az őrszemek megjelentek, kameráztak, dokumentáltak, és jelezték: mindennek lehet jogi következménye. Ugyanakkor arról is beszéltek, hogy voltak feszült helyzetek, fenyegetések, követések, és olyan esetek, amikor a helyiek nehezen értették, miért figyelik az őrszemek a buszokat vagy az autókat.
Az adásban a Roma Sajtóközpont saját tapasztalatai is előkerültek. Elhangzott, hogy az RSK több szegregátumhoz tartozó szavazókör eredményeit vizsgálta, és nem mindenhol látta egyértelműen a részvétel csökkenését. Tímár erre úgy reagált: szerinte a jelenséget szavazóköri szinten kell nézni, és a Választási Földrajz elemzései alapján azokban a körökben, ahol korábban kirívó anomáliák voltak, most sok helyen „normálisabban” viselkedtek az adatok.
A beszélgetés végén az állam felelőssége is szóba került. Orsós Lajos szerint a közmédia szerepe kulcsfontosságú lehetne a társadalmi edukációban, különösen azért, mert a legszegényebb közösségekben is elérhető. Úgy fogalmazott: olyan tartalmakra lenne szükség, amelyek a tudatos állampolgári gondolkodást erősítik.
Tímár Áron szerint törvénymódosításokra, hatékonyabb büntetőeljárásokra és valódi bűnüldözésre lenne szükség. Azt mondta, a szavazatszerző hálózatok működtetőit kellene vizsgálni, nem azokat a kiszolgáltatott embereket kellene azonos súllyal kezelni, akiktől néhány ezer forintért vagy más eszközzel veszik el a szabad döntés lehetőségét.
Az adás alapvető kérdése végig az maradt: hogyan lehet elérni, hogy a választás napján mindenki saját meggyőződése szerint szavazhasson. A DE Akcióközösség vendégei szerint az április 12-i tapasztalat azt mutatta meg, hogy a civil jelenlétnek lehet visszatartó ereje. A beszélgetésből ugyanakkor az is kiderült: hosszabb távon ezt a feladatot nem civil szervezeteknek kellene egyedül ellátniuk, hanem olyan állami és jogi garanciákra lenne szükség, amelyek a legkiszolgáltatottabb településeken is biztosítják a választás tisztaságát.
Szegedi Dezső / RSK