A másfél milliós nézettségnél járó A szavazat ára című film után az RSK-nak megszólalt az egyik érintett, László Sándorné, Gizi is, aki arról beszélt: a nyilvánosság vállalása óta újabb támadások érték, és még erősebben érzi azt a félelmi légkört, amelyről korábban is beszélt. Az ügyre most exkluzív interjúban reagált az RSK-nak Dr. Simonné Rizsák Ildikó, Nyírbogát polgármestere és háziorvosa, aki visszautasította a vele szemben megfogalmazott vádakat, és azt állította: a film politikai célból készült, összemossa a tényeket, és súlyos kárt okoz a település jó hírének.
Dr. Simonné Rizsák Ildikó az interjúban saját szerepét mindenekelőtt szolgálatként írta le. Azt mondta, 1987 óta él Nyírbogáton, ugyanettől az évtől dolgozik orvosként is a településen, és az elmúlt évtizedekben a gyógyítás mellett a helyi közéletben is aktív maradt. Beszélt a nyugdíjasklubról, a sportéletről, a közösségi feladatairól, és arról, hogy a faluban sokan régóta ismerik. Ezt hosszú helyi munka következményének tekinti, és ezt a képet állítja szembe azzal, amit az A szavazat ára nyírbogáti része sugall.
A filmben megszólalók szerint a Fideszes helyi politikusok, Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő expolgármester és a települést most vezető, körzetiorvos Krizsán Ildikó olyan függési viszonyokat alakítottak ki Nyírbogáton, ahol a közmunka, a szociális tűzifa, az orvosi ellátás, a gyógyszerfelírás, sőt az idősek otthona körüli döntések is összekapcsolódnak a politikai lojalitással. A megszólalók szerint egyes betegek attól tarthattak, hogy ha nem a Fideszre szavaznak, nem kapnak gyógyszert, illetve rokonaikat kitehetik a helyi szociális otthonból. A Magyar Orvosi Kamara ezek nyomán azt közölte, hogy bűncselekmény és etikai vétség gyanúja miatt is vizsgálatra van szükség.
Gizi későbbi megszólalása több ponton tovább erősítette ezt a képet. Az RSK-nak adott interjúban arról beszélt, hogy szerinte a konfliktusa évekre nyúlik vissza, és mára túlterjedt rajta: állítása szerint a gyermekeit, a menyét és a tágabb családját is elérte. Azt mondta, a menye munkahelyi helyzete azért vált bizonytalanná, mert hozzá kötik, és végül csak úgy tudta megtartani az állását, hogy letagadta a vele való jó viszonyát. Saját helyzetéről azt állította, hogy másfél éve nem jut közmunkához, támogatást sem kap, és úgy érzi, tudatosan zárják ki a lehetőségekből, amiért nyíltan bírálja a helyi hatalmat és a Tisza Párt támogatójának vallja magát.
A nyírbogáti asszony arról is beszélt, hogy a faluban sokan vigyáznak arra is, kivel beszélnek, kit hívnak fel, kinek mutatkoznak a társaságában, mert attól tartanak, ennek következménye lehet a munkára, a támogatásokra vagy az egészségügyi ellátásra nézve. Szerinte a helyi hatalom, a megélhetés, az egészségügy és a politikai lojalitás szorosan összefonódik, és aki szembe megy a helyi erőviszonyokkal, annak állásvesztéssel, ellátási nehézségekkel vagy más retorzióval kell számolnia. Gizi azt állította, a választások idején a nyomásgyakorlás szervezetten működik, és a családokat sokszor a gyerekekkel kapcsolatos félelmekkel is sakkban lehet tartani.
Dr. Rizsák Ildikó az interjúban ezeket a vádakat teljes egészében visszautasította. Azt mondta, a film „összevágott politikai koholmány”, amely szerinte nem választja el világosan, mi kapcsolódik valóban Nyírbogáthoz, és mi került bele más ügyekből. Úgy fogalmazott, a film nyomán „gyűlöletcunami” indult el a település ellen, és ez helyi dolgozókat, intézményi szereplőket is elért. Nyilvános megszólalásaiban arról is beszélt, hogy az ellene megfogalmazott állításokat hazugságnak és rágalomnak tartja, ezért feljelentést tett, az egész ügyet pedig politikai lejárató kampányként értelmezi.
Arra a kérdésre, miért nem szólalt meg korábban a film készítőinek, azt válaszolta: már az első találkozások idején elvesztette a bizalmát a stábban. Elmondása szerint drónt használtak az idősek otthona körül, videózták a házát és a rendelőjét, később a hivatalba is kamerával mentek be, és szerinte olyan munkatársakat is felvettek, akik nem közszereplők. Ő ezt kifogásolta, ezért akkor nem tekintette magát valódi interjúalanynak.
A leghangsúlyosabban az orvosi munkáját érintő vádakra reagált. A Szavazat ára nyírbogáti részében és az azt követő sajtóbeszámolókban is az szerepel, hogy az orvosi ellátás, a gyógyszerfelírás és a politikai kiszolgáltatottság összekapcsolódhatott a faluban. Gizi is arról beszélt, hogy sokan azért nem mernek nyíltan megszólalni, mert féltik az orvosi ellátást, a munkájukat vagy a gyerekeiket. Rizsák ezzel szemben azt mondta, számára az orvosi hivatás elsődleges, minden beteget szakmai szabályok szerint lát el, politikai hovatartozástól függetlenül. Saját magát „régi típusú” háziorvosként írta le, aki rendelési időn túl is segít, hétvégén is elérhető, és mindenkit ellát, aki hozzá fordul. Azt is hangsúlyozta, hogy olyan embereket is ellátott, gyógyszert írt fel nekik, akik később vele szemben fogalmaztak meg vádakat.
Hasonló módon próbálta cáfolni a szociális tűzifával kapcsolatos állításokat is. A filmben és a helyi panaszokban az is felmerül, hogy a juttatások és a kiszolgáltatottság összekapcsolódhatnak. Rizsák ezzel szemben két rendszert különített el: a rendszeresen igényelhető szociális tűzifát, illetve a rendkívüli hideg idején adható támogatást. Azt állította, hogy a szociális tűzifát minden igénylő megkapta, és közel 420 család részesült belőle, a konfliktus pedig szerinte abból fakadt, hogy egy panaszos nem kérte időben a rendkívüli támogatást. Amit a film és a megszólalók a helyi hatalom önkényeként írnak le, azt ő adminisztratív, határidőhöz kötött ügyként mutatta be.
A közmunkáról is ugyanebben a logikában beszélt. A filmben és Gizi megszólalásában is visszatér, hogy sokan a közmunkát féltik, ezért hallgatnak. Rizsák szerint ez az állítás valótlan: Nyírbogáton mindenki dolgozhat, aki akar, az önkormányzat pedig minél több embernek próbál lehetőséget teremteni. Azt mondta, a közmunkások száma az évek során csökkent, jelenleg körülbelül 80 fő dolgozik ebben a rendszerben, és képzési programokat is indítottak a családok támogatására.
A választási visszaélések kérdésében a két történet ütközése még élesebben látszik. A film és a hozzá kapcsolódó nyilatkozatok szerint a helyi kiszolgáltatottság és a politikai nyomás összekapcsolódhatott, sőt az idősek otthonában leadott szavazatok körül is felmerültek visszaélésgyanús helyzetek. Rizsák Ildikó az interjúban teljes tagadást fogalmazott meg. Azt mondta, sem Nyírbogáton, sem a választókerületben nem volt szavazatvásárlás, és ők ilyet soha nem tettek. A nyílt szavazásról azt állította, hogy az a választó saját döntése lehet, önmagában ebből nem következik nyomásgyakorlás.
Az ügyet tágabb kontextusba helyezi, hogy Rizsák Ildikó neve korábban is megjelent olyan sajtóanyagokban, amelyek a helyi hatalom koncentrációját vagy összeférhetetlenségi kockázatait vetették fel. A sajtó több helyen kifogásolta, hogy egyszerre polgármester, háziorvos, intézményvezető, fociklubelnök és egyesületi vezető is, amit korábban ő maga a település számára előnyösnek nevezett. Ez a mostani ügyben azért kap nagyobb súlyt, mert több függőségi viszony összpontosulhat egy kézben.
Korábban a családi körhöz kötődő pályázati együttműködések miatt is felmerültek kérdések. Sajtóbeszámolók szerint a nyírbogáti önkormányzat egy olyan alapítvánnyal pályázott együtt, amelyhez Rizsák Ildikó és Simon Miklós közeli hozzátartozói is kötődtek; ezt a cikkek nepotizmus- és összeférhetetlenségi gyanúként mutatták be. Rizsák erre azt mondta, nincs olyan jogszabály, amely kizárná a Simon vagy a Rizsák család tagjait a pályázatokból. Ez az ügy sem jogerős bűnügyként jelent meg a sajtóban, hanem a helyi hatalmi viszonyokról szóló vita részeként.
A férj, Simon Miklós körül is maradtak régebbi, időről időre előkerülő ügyek. Parlamenti dokumentumok és sajtóbeszámolók szerint korábban mentelmi jogának felfüggesztését is kezdeményezték „jogosulatlan gazdasági előny megszerzése” miatt, amit mai szóhasználattal több lap költségvetési csalásként ír le. Ezen kívül rágalmazási ügyekhez kapcsolódó mentelmi eljárások is visszakereshetők a nevével. Ezek a mostani nyírbogáti történetnek nem közvetlen részei, mégis magyarázzák, miért jelenik meg a család neve rendre a helyi hatalomgyakorlásról szóló vitákban.
Galyas Gyula, Kadét Ernő / RSK